AKINÉL A POHÁR MINDIG FÉLIG TELE VAN

 A cím igazán ráillik.

Kedves. Mosolygós. Kommunikatív. Ildikó az, aki mindig az élet napsütéses oldalát igyekszik meglátni.

A valódi önismeretét tartalmazó három-négy tulajdonságot az olvasó is hozzágondolhatja, amikor elolvassa az interjút, és megismerkedik vele. Bölcsessége érik, növekszik, kiteljesedik, pedig az ő életében is - mint mindenkiében, - vannak (voltak) nehéz időszakok. Volt bátorsága belenézni a saját kaleidoszkópjába, és pozitív irányba fordítani a színes üveggyöngyöket, amelyek egy másik mintázatban szebbet, jobbat mutattak neki.

Ismerjék meg az egyik legkiválóbb idősgondozónkat SÁRKÁNYNÉ MIHÁLYI ILDIKÓT, aki Alsóörsön dolgozik hosszú évek óta, akiről senki sem gondolná, hogy most már nyugdíj mellett teszi azt, és akivel Szászné Johanidesz Ibolya kollégánk beszélgetett!

SZJI: Mint mindenkitől, tőled is megkérdezzük: mióta dolgozol a Gondos Panninál?

SMI: 2011 decemberében kezdtem a munkát. Eredeti szakmám a kereskedelemhez fűződik. Eddigi életem során mindig adminisztratív munkakörben dolgoztam. Ezt a változást a szükség hozta, munkanélküli lettem, és ez adódott. Viszont elmondhatom, hogy bár a kényszer szülte, de igazi szerelem lett a munkám.

SZJI: Mi az, amit legjobban szeretsz a munkádban?

SMI: Azt a folyamatot, amikor elkezdek egy gondozottal foglalkozni. Amikor bemutatkozunk, sokszor érzem az időseken a bizonytalanságot: vajon jól tettem, hogy egy számomra idegen emberre bíztam magam?  Mi történik, ha mégsem azt kapom, amit szeretnék? A családtagokon is sokszor érezni ezt a fajta kezdeti bizalmatlanságot. És amikor elkezdünk járni egy-egy nénihez, bácsihoz, megismernek minket, az odaadásunkat, szakmaiságunkat, feloldódnak, bizalmukba fogadnak minket. És eljutunk oda, hogy már mi is szinte családtagnak számítunk.

SZJI: Mi az a három szó, ami leginkább jellemez téged?

SMI: Tulajdonképpen azok, amik a munkám során is kiemelkedően fontosak: empatikus, barátságos, megbízható, pontos. Hát, ez négy lett! De mind a szakmámban, mind a magánéletemben ezek azok a tulajdonságok, amik a legfontosabbak. Sem a gondozást, sem a mindennapi életet nem lehet elképzelni nélkülük.

SZJI: Akármilyen pozitív személyiséged van is, mint mindannyiunknak, a Te életeben is adódnak nehéz helyzetek. Hogyan birkózol meg velük?

SMI: Először mindig kicsit megijedek. Azután összeszedem magam, és igyekszem a lehetőségekhez képest a legjobban megoldani a felmerülő problémákat. És persze a legfontosabb, a támogató háttér. Nekem ezt a családom jelenti. A lányom és a fiam, bár már külön laknak, elérhető távolságban élnek tőlem. Így mindig, mindenben számíthatok rájuk, ahogyan ők is rám. Nagyon bizalmas kapcsolat van közöttünk.

SZJI: Hogyan lazítasz? Egy-egy fárasztó munkanap, vagy csak egy rosszabb nap után mi az, amitől jobban érzed magad?

SMI: Nem szeretem másra ragasztani a rossz kedvemet, ilyenkor bekuckózok, megnézek egy vígjátékot, esetleg rejtvényt fejtek, olvasok, és máris kicsit könnyebb a világ. Jó egy picit eltolni magamtól a nehézségeket, rosszkedvet, hogy azután feltöltődve tudjak újra tovább menni.

SZJI: Az egyik szabadidős tevékenységedről én is tudok: egy hajnalon a Bakonybéli fogadóban futottunk össze, a túravezetőre várva. Milyen gyakran szoktál így kikapcsolódni?

SMI: Ahogy lehetőségem van rá, minél többször. Szeretek a barátaimmal túrákra, városnéző programokra járni. Nagyon jól érzem magam a természetben, szeretek bámészkodni, megfigyelni a növényeket, állatokat, jó levegőn lenni. Feltölt, kikapcsol, nem mellesleg a mozgás is rettentően fontos az életemben.

SZJI: Bizonyára ezért van az, hogy kortalannak tűnsz.

SMI: Szerintem csak arról van szó, hogy kihozom a lehetőségeimből a legtöbbet. Így van ez a mozgással, természetjárással is. Hogy fiatalon tart-e? Idén február óta nyugdíjasként dolgozom tovább. Nem célom, hogy másnak tűnjek, mint ami vagyok, de remélem, hogy a pozitív életszemlélet, és a nyugalom kívülről is meglátszik rajtam. Az a bizonyos pohár nálam mindig félig tele van.

SZJI: Értékőrző, vagy újító embernek tartod-e magad?

SMI: Inkább értékőrző vagyok. Alapvetően nyitott, de a családban mindig én viszem tovább a hagyományokat. Amikor egy-egy ünnep jön, a családom már tudja, hogy kerülnek az asztalra a szüleimtől, nagyszüleimtől örökölt recept alapján készült ételek is. Fontos számomra a család, és úgy gondolom, ezt a hagyományokkal is össze lehet tartani. Én szívesen teszem így, remélem, ha majd unokáim lesznek, ők is kapnak kóstolót a hagyományszeretetből.

SZJI: Utoljára azt áruld el nekem, melyik mesehős bőrébe bújnál szívesen?

SMI: A kockás fülű nyúléba. Ő arról nevezetes, hogy igyekszik megoldani a problémákat. nem kell olyan nagy volumenű dolgokra gondolni, csak amolyan mindennapi, felmerülő, apró-cseprő gondok, bajok. És ő ezeket mindig megoldja. Úgyhogy én szívesen választom a szerepét.

Bulvár:

                 horoszkóp: skorpió

                 étel: aszalt szilvával töltött rántott husi

                 ital: roibos tea

                 szín: barackvirág

                 film: Forrest Gump

                 zene: mindenevő vagyok

                 könyv: történelmi és romantikus regények

                 vers: Ady Endre: Karácsony

Ady Endre: Karácsony (részlet) 

„Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

- Úgy, mint régen -

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermekszívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.”

Ami a boltban nem kapható… 

2021 márciusában a Kossuth Rádió munkatársai 2 részes „nagyriportot” készítettek intézményünkről „A hely” című műsorban. A riporterek munkatársunkkal, Timóttal is beszélgettek, aki akkor azt mondta, hogy a hozzánk fordulók megkaphatják azt, ami a boltban nem kapható.

Hogy mi is ez, azt megtudhatják SZOLTINGER TIMÓT munkatársunkkal készített beszélgetésből.

Ő az, akit, nyugodtan nevezhetünk a mindennapok hősének, ami a vele készült interjú soraiból is kitetszik. Ő a kedves fiatalember a szomszédból, aki mindig megáll segíteni, megkérdezi, hogy mi a baj, vagy mire van szükség, hogy szebben teljen a nap.

Szeretjük végtelen nyugalmát, néha csípős, máskor édes humorérzékét. Amellett sem mehetünk el, hogy ezen pályán végtelenül fontos, hogy a férfiak is jelen legyenek! Ő itt van, teljes valójában.

Fogadják válaszait azzal a nyíltsággal és közvetlenséggel, amely jellemző rá! Ficsorné Kiss Stella beszélgetett vele. 

FKS: Kedves Timót, 2017-ben ismerkedtünk meg, amikor a Gondos Panni Szociális Központba jöttem dolgozni. Azonnal áradt belőled a kedves közvetlenség ahogyan ismeretlenül üdvözöltél. Te mindenkivel ilyen nyitott és közvetlen vagy?

SZT: Igen, ilyen az alaptermészetem. Nem is tudnék másmilyen lenni. A nyíltságom az életem minden területén jelen van. A munkám során ennek sok előnye van, néha hátránya is akad. Nem hiszem, hogy tudnék, illetve kellene ezen változtatnom. Én így vagyok jól! A véleményemet mindig őszintén megmondom, de természetesen a szakmai titkokat minden esetben megőrzöm.

FKS: Mikor döntötted el, hogy szociális területen fogsz dolgozni?

SZT: 2013 májusában szereztem meg a szakképesítést, azóta látom el a jelenlegi feladataimat. Előtte már ismerkedtem a szakmával. Azt mindig is tudtam, hogy nem személytelen dolgokkal szeretnék foglalkozni, hanem emberekkel. Itt jó helyen vagyok!

FKS: A Kossuth rádió intézményünkről készített „A Hely” című műsorában azt mondtad, hogy mi (a Gondos Panni Szociális Központ) olyat kínálunk, amit nem lehet a boltban megvenni. Megosztanád velünk mire gondoltál?

SZT: „A szükségnek megoldás kell, a léleknek odafigyelés és szeretet.” Ez saját idézet, ezzel a mottóval indul minden napom. A riportban is erre gondoltam, ezek a munkánk elengedhetetlen részei: odafigyelés, az empátia, a türelem és sorolhatnám még tovább.

FKS: Azt mondják a munkahelyünk a második otthonunk:

SZT: Tegnap 18.10 -kor értem haza, tehát igen. Nincs rá időm, hogy számoljam a perceket, órákat, hogy munkaidő alapján mérjem a figyelmet. A lelkem nem visz rá, hogy ott hagyjak egy idős gondozottat azért, mert lejárt a hivatalos munkaidőm. Ez egy olyan szakma, amit nem tud bárki csinálni. Ez bizony hivatás!

FKS: Ha rossz napod van, mit teszel, hogy jobban érezd magad? Mi a hobbyd?

SZT: A horgászat és hosszú séták. Akkor kiszellőzik az ember feje. A természet közelsége mindenre gyógyír. Hálásak lehetünk a sorsnak, hogy nem kell messzire mennünk, a lakóhelyünk adta lehetőségeket csak észre kell vennünk és élni vele.

FKS: Mi a legviccesebb dolog, ami veled történt a munkád során?

SZT: Itt nincs vicc! Ez egy komoly szakma. (Ez is vicc volt!) Persze, a humor elmaradhatatlan része a mindennapoknak. Ne múljon el úgy nap, hogy nem nevetünk! De mivel ezek sokszor tragikomikus helyzetek, ezek maradjanak most titokban!

FKS: Úgy tudjuk szeretsz utazni, mi volt a legszebb utazásod?

SZT: Tenerife. A természet közelsége kézzelfoghatóbbnak tűnt. Arra gondolok például, hogy gyíkok szaladgáltak mindenhol, vagy épp az óceán hangja suttogott a fülembe ottlétem alatt. Felejthetetlen élményben volt részem. Régen volt. Igen szeretek utazni, voltam Krétán, Horvátországban, többször síelni Ausztriában, Olaszországban. A magyar horgásztavakat is szívesen látogatom, például a tassi Duna holtágat, Gyékényest, a Széki-tavat.

FKS: Tősgyökeres almádinak számítasz, mi köt ide leginkább?

SZT: Már a dédszüleim is berényiek voltak, gazdálkodtak. Nagyapám volt számomra gyermekkoromban az apai minta, mert sajnos édesapámat kétévesen elvesztettem. Nekem az volt természetes, hogy nagyanyámmal jártam boltba, nagyapámmal az erdőszélére őzet lesni. Velük teltek a mindennapjaim, így a minta adott volt számomra a jelenlegi munkámhoz.

FKS: Érződik, hogy mennyire szereted a családodat!

SZT: Igen, minden családtagomra büszke vagyok. Örülök, hogy ide születtem. Sokáig egyke voltam, 18 éves koromban született meg az öcsém, akivel a mai napig is nagyon jó a kapcsolatunk.

FKS: Vannak ötleteid a szociális ellátás fejlesztésében itt Almádiban?

SZT: A fejlődés folyamatos, minden a maga idejében érkezik, sokat is teszünk ezért.

Végül a szokásos kérdések:

Mi a horoszkópod:                                           Bika

Mi a kedvenc ételed:                                       Rakott kel

Mi a kedvenc italod?                                       Hosszúlépés

Mi a kedvenc zenéd?                                      Beatles számok

Mi a kedvenc filmed?                                      Thrillereket szeretem

Mi a kedvenc könyved?                                  Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek

Köszönöm szépen, hogy megosztottad velünk magadról ezeket az információkat.

Úgy tartjuk, hogy a mi pályánkon a jó szó, a figyelem, a kedves törődés, a mosoly, gyakran nagyobb gyógyír az elesetteknek, mint a tárgyiasult segítség. Nem kisebbítve ez utóbbi értékét, megerősítik ezt a tapasztalataink is.

Névjegykártya rovatunk mai interjúalanya FICSORNÉ KISS STELLA (szigorúan s-sel ejtve a Stellát), mindezekkel nem fukarkodik. A jó szó, a figyelem, a kedves törődés és a mosoly nem kerül semmibe, mégis kevesen adnak magukból annyit, mint ahogyan ezt Stella teszi. Sőt, ha ezek közül egy napon bármelyiket is elhagyná, már nem is ismernénk rá, annyira a védjegyei ezek a tulajdonságok.

Karácsonyi „címlaplányunkkal” Dr. Mongyiné Istvánovits Judit beszélgetett. Reméljük, az interjúból „átjön”, mindaz, amit a felvezetőben olvashattak. Fogadják a cikket szeretettel!

 MIJ: Jól áll neked ez a rúzs. Látható a külső harmónia, az ápoltság rajtad. Azt mondják, amint fenn, úgy lenn, amint kinn, úgy benn.  Te is így érzel?

FKS: Határozottan igen. De ez nem volt mindig így!

MIJ: Tíz- tizenegy éve ismerjük egymást. Amikor először találkoztunk a fűzfői általános iskolában dolgoztál, majd négy évvel ezelőtt váltottál, de erről később. Most azt mondd el, hogy melyik főiskolán, mikor és milyen szakon végeztél?

FKS: 2001-ben végeztem Sopronban, az akkori nevén Benedek Elek Pedagógiai Főiskolán, szociálpedagógia szakon. Ezzel egyidőben Zsámbékra is felvettek tanító szakra, tehát választanom kellett. Ezt választottam.

MIJ: Jól döntöttél akkor, amikor tanult szakirányodra váltottál, és hozzánk jelentkeztél óvodai, iskolai segítőnek?

FKS: 2001-től arra vágytam, hogy a végzettségemnek megfelelő munkát végezhessek. Most végre, 2019 szeptemberétől ez megvalósult. Azt gondolom, hogy az idevezető évek szükséges tanulóévek voltak számomra, mert így lettem az, aki most vagyok. Egyetlen percet sem törölnék ki az előző, iskolai munkám kapcsán szerezett tapasztalatokból, a gyerekek és szüleik felém áradó szeretetéből. Az érzés kölcsönös volt mindvégig.

MIJ: Az iskolai szociális segítő munkakör viszonylag újkeletű, bár intézményünkben EU-s forrásból 2013-14-ben megvalósult egy nagy iskolai mentálhigiénés projekt 18 iskola bevonásával, ami előkészítette a mostani munkát. Szívesen fogadnak az új elnevezéssel is az oktatási intézmények?

FKS: Igen, szívesen fogadnak, és szívesen is megyek.  Akadnak olyan problémák, amelyekre nem tudok azonnal válaszolni, de szerencsére egy egész intézmény támogat, rendelkezésre áll egy professzionális háttér team, így közösen keressük a megoldásokat. Azt érzem, hogy nagyon fontos a személyes, hiteles jelenlét.

MIJ: Ha összehasonlítjuk a két humán szolgáltatást, a két pályát, az iskolai ifjúságvédelmi és a mostani segítőit, milyen egyezőségeket és különbségeket tapasztaltál az elmúlt években?

FKS: A lényeges azonosság a két pálya között, hogy mindkettőben gyermekekkel foglalkozhattam-foglalkozhatok, ezt akartam, nekem ez elengedhetetlen. A humanizmus ebben a hivatásban alapfeltétel. A különbség az, hogy az iskolák szeptembertől júniusig behatárolt tanrendek szerint működnek, a szociális területen pedig a protokollt betartva is rengeteg improvizációra, lélekjelenlétre, helyzetfelismerésre, szakmaiságra van szükség. A mi intézményünkben pedig nemhogy megengedett az innováció, hanem egyenesen elvárás is! �

MIJ: Mi okoz neked ezen a pályán örömet, és mi okoz nehézséget?

FKS: Szinte mindennek tudok örülni! Megtanultam a legapróbb gesztust is értékelni, mint a mosoly, a szemkontaktus, mert az nekem szól, az személyes, azt én kapom. A kudarcok nehézséget okoznak, mert vannak azok is, sajnos.

MIJ: A szociális segítő munkában ajánlatos elkerülni az érzelmi bevonódást egy-egy nehezebb sorsú gyermek vagy felnőtt élethelyzete kapcsán. Azért, hogy igazán segíteni tudjunk, középen kell (ene) maradnunk. Neked ez sikerül?

FKS: Nem, de tanulom. 2017 novembere óta, amióta a Gondos Panninál dolgozom, úgy gondolom, sokat erősödtem, határozottabbnak érzem magam. Ezt nem lehet robot módjára, rutin-szerűen végezni, „csak” emberként tudok odafordulni bárkihez. Ebben segítenek az intézményi szupervíziók, esetmegbeszélések.

MIJ: Hogyan, mivel töltöd fel a mentális és a fizikai energiaraktáraidat? Mit csinálsz szabadidődben?

FKS: Vissza a természetbe! Az igazság azonban az, hogy eléggé lusta lettem, hogy feltápászkodjak munka után a kanapéról. Néha megnézek egy-egy jó filmet. Most olyan korszakomban vagyok, hogy nem igazán találom a szabadidőmet, pedig keresem. A legfontosabb számomra a családom, a barátaim, és a munkám.

MIJ: Mesélnél néhány mondatban a családodról?

FKS: A klasszikus családom háromtagú, a férjem, a lányom, és én. Valójában tízen vagyunk. Hálás vagyok a szüleimért, hogy olyanok, amilyenek. A mai napig példák számomra, miattuk erősek a gyökereim. Jó testvérként neveltek bennünket az öcsémmel, ami nem változott felnőtt életünk során sem. Mi tudjuk, kölcsönösen számíthatunk egymásra mind a tízen, a szüleimmel és öcsém családjával.

MIJ: A három kívánságot teljesítő aranyhaltól,- mielőtt visszadobnád a vízbe,- mit kérnél?

FKS: Amikor találkozom vele, majd megmondom neki és utána elárulom nektek is. Kell a humor a mindennapokban, ugye?

Bulvárjegyek:

Horoszkóp: rák

Kedvenc szín: királykék

Kedvenc film: Ízek, imák, szerelmek

Kedvenc vers: Tóth Árpád: Lélektől lélekig

Kedvenc étel: olasz kaják

Kedvenc ital: Jägermeister

Kedvenc város: Velence

Kedvenc könyv: Lázár Ervin: A négyszögletű kerek erdő

Tóth Árpád: Lélektől lélekig

 Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát. 

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már. 

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét. 

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem? 

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? 

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik! 

1923

Az évek múlásával az ember – akarva- akaratlanul,- mérleget von, visszatekint.

Ha nem a korszellemnek megfelelő digitális mérleget használunk, hanem a klasszikus, kétserpenyős modellt, akkor az egyik serpenyőbe a szakmai, a másikba a magánéleti súlyokat helyezhetjük.

Elégettséggel akkor tekinthetünk saját mérlegünkre, ha a mérleg nyelve egyensúlyba kerül, és mindkét életterületen pozitivitást, örömet, a tapasztalatok értékét mutatja.

A megélt életeseményekből bölcsesség születhet, amelyet a friss erővel, dinamizmussal rendelkező fiatal kollégáknak, és a kívánt leendő unokáknak is tovább adhatunk. Így hagyhatunk nyomot magunk után a világban.

Tál Magdolnánál stabilan áll a mérleg nyelve. Talán ezt ő is érzi, tudja, így belső harmóniával, megnyugvással és fiatalos lendülettel újabb és újabb célok, bakancslista mentén szervezi ma is az életét.

Igazi Almádi lokálpatrióta ő, magánemberként, szakemberként egyaránt. Ismer minden virágot, bokrot. Mindenkihez van egy-két jó szava, mindenről egy-egy története.

Ismerjék meg intézményünk egyik legrégebbi, immár nyugdíj mellett nálunk dolgozó munkatársát, TÁL MAGDOLNÁT, akivel Szászné Johanidesz Ibolya készített interjút.

Sz.J.I.: Gyakorlatilag Intézményünk egyik legrégebbi munkatársa vagy. Mikor döntötted el, hogy szociális területen fogsz dolgozni?

T.M.:  Volt egy szomszédom, aki még az önkormányzat alkalmazásában végezte az idősek gondozását. Ő sokat mesélt arról, mennyire szereti a munkáját. Nagyon tetszett nekem, mivel az én életemből kimaradt az idős korosztállyal töltött idő, nagyszüleim korán meghaltak. Hosszú ideig Balatonalmádiban, a Postán dolgoztam. Mikor ez a munkaviszonyom megszűnt megpróbálkoztam az akkori gondozási központhoz jelentkezni, ahol 1997 júliusától kezdetben, mint társadalmi tiszteletdíjas, majd 1998 január elsejétől rendes munkaviszonyban foglakoztatott munkatárs lettem. A munkámhoz szükséges iskolákat már az Intézmény támogatásával végeztem. Először szociális gondozó-ápoló, majd szociális asszisztens, és szociális szervező képesítést szereztem. Először szociális gondozóként, majd 2018 áprilisáig-nyugdíjazásomig- szervező gondozónőként dolgoztam. Azóta, nyugdíj mellett, területi gondozónőként vagyok a csapat tagja.

Sz.J.I.: Ha jól tudom, Intézményünk összes épületében dolgoztál?

T.M.: Igen. Először a Gondozási Központ Györgyi Dénes utcai épületében voltunk, majd elköltöztünk az Ady Endre utcai épületbe, Vörösberénybe. Most pedig a Baross Gábor utcában van a Központ. Ezzel párhuzamosan az összes névváltozást is végig éltem: először voltunk Gondozási Központ, majd Családsegítő Szolgálat, azután Alapszolgáltatási Központ, és most már „Gondos Panni” vagyunk. A névváltoztatások ellenére a munkánk ugyanaz maradt: segítés, szolgálat, a rászorulók, elesettek támogatása.

Sz.J.I.: Több évtizedet felölelő pályád során milyen különbségek, változások történtek a munkád során? 

T.M.: Az eszközök tekintetében figyelhető meg leginkább a változás: amikor kezdtem, még nem volt számítógépünk, minden dokumentum, irat, összesítő kézzel írva készült. Volt olyan, hogy az éves költségvetést számológéppel készítettük. Kb. 2-3 év elteltével lett meg az első számítógép, azután fokozatosan a többi, ezzel párhozamosan tanultunk meg ezekkel dolgozni. Az Intézmény lehetőséget biztosított nekünk számítógépes tanfolyamok elvégzésére. Az első időkben gyalog, vagy kerékpárral jártunk az ellátottjainkhoz, ez mostanra komoly robogó-parkká változott. Sokat változott az adminisztrációs rendszerünk is. A legfőbb változást azonban az jelentette, amikor 2007-től kistérségi intézménnyé váltunka városi helyett. Ez több kollégát, megnövekedett feladatokat, és persze rengeteg tapasztalást jelentett.

Sz.J.I.: A munkád melyik részét szereted a legjobban?

T.M.: Az irodai munka a kedvencem. Szeretem átlátni, rendszerezni, kézben tartani a dolgokat. Ez nem azt jelenti, hogy nem szívesen járok terepre, az idősekhez. Sőt, nagy előnyöm volt, hogy tősgyökeres Almádi lévén, illetve a Postán eltöltött időm okán rengeteg embert ismerek. Nekem nem volt nehéz kapcsolatot teremteni az ellátottakkal, bizalommal fordultak felém, könnyen elfogadtak. Mikor kezdetben gondozónőként dolgoztam, gyakran előfordult, hogy egy-egy nénihez, bácsihoz vittem magammal a gyermekeimet is. Talán ennek köszönhető, hogy már korán „megfertőztem” a lányomat: ő is szociális gondozóként tevékenykedik egy másik szolgálatnál.

 Sz.J.I.: Hogyan kezeled a nehéz helyzeteket?

T.M.: Sokat változott az évek során, ahogy megbirkózom az akadályokkal. Volt idő, amikor nagyon megszenvedtem a nehézségeket. De amióta kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek, könnyebben megy a problémák megoldása. Sokat segít az idő, az önismeret, a barátok és kollégák támogatása.

 Sz.J.I.: Inkább hallgató, vagy beszélő vagy?

T.M.: Inkább hallgató. Ez időnként vicces helyzetekbe hoz, volt, hogy simán tudtam folytatni egy-egy idős megkezdett történetét, aki megkérdezte tőlem, hogy honnan tudom, talán ott voltam én is?

Sz.J.I.: Már említettük, hogy nyugdíjasként dolgozol nálunk. Mik a terveid arra az időre, amikor ténylegesen felhagysz a munkával?

T.M.: Férjemmel kétlaki életet élünk, még nem dőlt el, maradunk-e Almádiban, vagy Fülére költözünk. Szeretnék unokázni! Álmom, hogy sok unoka vegyen körül bennünket. Szeretnék a klasszikus nagyi lenni, aki a Balatonon úszni tanítja az unokáit, süt-főz, kertészkedik velük, elmondja, megmutatja nekik a szerzett tapasztalatait. Szeretném azt nyújtani nekik, amit a korán elvesztett nagyszüleim nekem nem tudtak megadni.

Sz.J.I.: Van-e bakancslistád?

T.M.: Igen, van. Mindenképp szeretnék eljutni egy folyami, vagy tengeri hajóútra, egy-két hétre. Férjemmel, Karcsival, aki régen tájfutó volt, rendszeresen kirándulunk, bebarangoljuk az ország érdekes tájait. Ezt is szeretném jó sokáig folytatni. Emellett szívesen kertészkedek, kézműveskedek. Fonok papírt, fűzök gyöngyöt, szívesen kötök. Szeretnék még jó pár új dolgot kipróbálni. Mióta nyugdíjas vagyok, tagja vagyok a Vörösberényi Nyugdíjas Klubnak. Szeretnék velük is sokat kirándulni, aktív életet élni. És, természetesen, beiratkozom Intézményünk Idősek Klubjába is!

Sz.J.I.: Az állandóságot, vagy a változatosságot kedveled inkább?

T.M.: Az élet savát-borsát a változatosság adja. De, mint minden másban, ebben is az egyensúly a fontos, ezt a párkapcsolatom hozta el számomra.

Sz.J.I.: Van kedvenc idézeted, ami meghatározó számodra?

T.M.: Igen, Weöres Sándor gondolata: „Mindegy, hogy képességeid mekkorák: fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk.”

Bulvárjegyek:

Horoszkóp:                 rák

Kedvenc szín:            piros

Kedvenc film:             Don Matteo

Kedvenc vers:            Radnóti Miklós: Nem tudhatom…

Kedvenc étel:             ahogy a nagymamám hívta: selyemgánica (dödölle)

Kedvenc ital:              asti martini pezsgő

Kedvenc város:          Kőszeg

Kedvenc könyv:         Ken Follett könyvek (nem tudok egyet kiválasztani)

Radnóti Miklós: NEM TUDHATOM...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

1944

A közelgő ünnepek alkalmából a segítő szervezeteknél központi kérdéssé válik az adományozás.

Karácsony csak egyszer van az évben, de ezeknél a szolgálatoknál, az erre hivatott segítőknek egész évben folyamatosan figyelniük, támogatniuk kell a rászorulókat.

Követniük kell, követnünk kell a gyakran csendben elbújó szükség és az ínség állandó változásait, legyen az nyár vagy tél, karácsony vagy hétköznap.

A tisztes, jó szándék és a valós igény azonban nem mindig találkozik.

Az adományozások kapcsán egyik példaképünk, L. Ritók Nóra pedagógus, közösségi segítő blogjain már számtalanszor írt az adományozás kapcsán felmerülő dilemmákról, kérdésekről, amely rétegenként sok-sok kis hagymahéjba takarva tartalmazza a lényeget.  

Az egyik ilyen szempont, hogy a rászorulóknak, -akiknek a nélkülözés ideg-óráig, vagy tartósan formálja az életét-, is lehetnek vágyaik, megfogalmazott igényeik, és önbecsülésük. Ez az önbecsülés gyakran a legbecsesebb, legértékesebb tényező számukra, melyet büszkén őriznek, erőn felül is, még akkor is, ha elindulnak segítséget kérni -többek között hozzánk-, vagy másokhoz, a Máltaihoz, a Reformálóhoz, az egyházakhoz.

Empátiánkat kitárva, gondoljunk bele abba, hogy a szociális szervezetekhez forduló rászoruló embereknek nem egyszerű összeszedniük az önbecsülésük maradékát, hogy el tudjanak indulni segítséget kérni.

„Kanapékirályokkal”, „megélhetési szegényekkel” szinte alig találkozunk. Pedig többek között ilyen (leggyakrabban a közösségi média tartományában megfogalmazott) felszínes „népítéletekkel”, felvetésekkel találkozunk számtalan esetben, azokkal szemben, akik segítségre szorulnak.

Egy kedves Támogatónk régóta unszol minket, hogy közös elképzelésünket, a szegénység iránti megértést, a szegények iráni empátiát fejlesztő programunkat indítsuk el végre gyerekeknek, kamaszoknak! A program célja az érzékenyítés. Mégpedig úgy, hogy az összegyűjtött adományokat egy másik régióban, mélyszegénységben élő gyermeknek a „mi” jóléthez szokott gyermekeink személyesen viszik el felnőtt segítők kíséretében, akikkel együtt feldolgozhatják a „másik világ”, a szegénység megtapasztalását.

Ettől a programtól sokat várunk: többek között azt is, hogy ne nőjön fel a saját buborékjában egy olyan generáció, amely azt gondolja, hogy a jólét természetes dolog és nem kell erőfeszítéséket tenni azért, hogy ebből többen részesülhessenek, és hogy minden gyermek kapjon lehetőséget az örömre, a boldogulásra egy jobb világ reményében. 

Egy másik nagyon fontos szempont, az, hogy őszinte lélekkel milyen adomány adható úgy, hogy az elfogadható is legyen?

Erre a kérdésre mindenki szíve szerint válaszoljon!

Az elesett, életvezetésükben elakadt embertársainkat csak olyan adománnyal szabad megkeresni, amelyet  jó szívvel és örömmel elfogadhatnak.

Gyakran tapasztaljuk intézményünknél (is), hogy segítő gondossággal át kell néznünk a hozzánk adományként küldött felajánlásokat azért, hogy ne bántsunk meg senkit. Azért, hogy a szakadt harisnyanadrág, a sáros, törött homokozójáték, a fej nélküli baba, a molyrágta, dohos ágynemű ne taszítsa még mélyebbre azt, aki amúgy is kiszolgáltatott.

Az adományozás nem lomtalanítás. Kegyetlenek e szavak, de sajnos, gyakran találkozunk ezzel, a rengeteg praktikus, jó adomány mellett is. Természetesen számunkra már értéktelennek tűnő, lomként felhalmozódó tárgyak is lehetnek jók, hasznosak. De a törött, funkciójukban használhatatlan, csak nagy ráfordítással használhatóvá tehető, nehezen, vagy nem is javítható dolgok nem adományok. Azoknak a hulladékudvarban van a helyük.

Balatonalmádiban jó példaként említhető,- így karácsony tájékán,- a Lounge Coffee Balatonalmádi kávézó adománygyűjtése, a Máltai Szeretetszolgálat, egyéb civil mellett a mi intézményünk, a Gondos Panni Szociális Központ is, ahol a szeretettel összekészített adományokat szívesen fogadják tematikus gyűjtés keretében a kollégák. Ilyenkor a szervezet meghirdeti, hogy az általa támogatott rászorulóknak mire is van szüksége. Ezeket az adományokat tudják kezelni, időszakosan tárolni, raktározni, és a rászorulókhoz eljuttatni.

Gyakran megfeledkezünk arról, hogy a tárgyi adományok mellett mekkora értéket képvisel az, amikor valaki a munkáját, szabadidejét, lelkét adja hozzá a készülődéshez. Ilyen segítséget nagy örömmel fogadunk többek között ajándék dobozaink csinosításához (mi magunk vonjuk be az ajándék dobozokat is, többnyire iskolás önkénteseink közreműködésével), más, járvány által nem sújtott időszakban a városban kínált mézeskalácsok sütéséhez, díszítéséhez. Köszönjük az általános iskolások segítségét, akik a tavalyi ünnepek kapcsán örömmel és szívesen segítettek az ajándékok összeállításában. Sokat dolgoztak.

Nem feledkezhetünk el a magányosokról, a nekik nyújtott lelki támogatás fontosságáról sem. A jó szóra, a figyelemre, a meghallgatni tudásra, a kísérésre, a saját megoldások megkeresésére, az élet jobbá tételére, az önkéntes segítésre, támogatásra ezen a területen is óriási a szükség.

Ez úton is hálásan köszönjük mindazoknak, akik akár fizikai, akár lelki adományaikkal támogatják munkánkat.

És végül a harmadik szempont: a segítők szerepe.

A karácsony tájékán érkező adományok sok odafigyelést, munkát, törődést, „logisztikát”, átláthatóságot igényelnek. Ezáltal biztosítható, hogy az Önök gondoskodása eljusson azokhoz, akiknek valóban szüksége van rá, azokhoz, akiknek Önök szánták. Ezáltal biztosítható, hogy minden adomány a rászorulóké legyen, a legjobb helyre érkezzen.

Higgyék el, nem várunk cserébe semmit, de a jó szó nekünk is jól esik.

És végezetül záró gondolatként egy közmondást idézünk, ami összefoglalja a lényeget:

„Jó szívvel adj, hogy azt el is fogadhassák!”

MIJ/SI

A szociális munkában a lelki stabilitás, a nyugalom alapvető fontosságú. Mindannyian rendelkezünk ezekkel a tulajdonságokkal, de aki talán legerősebben hordozza ezeket a jegyeket intézményünkben, az Czulák Henrietta munkatársunk.

Heni maga az állandóság: szinte mindig a kedves, bizalomteli, nyugalmat árasztó, sugárzó mosollyal az arcán. Pedig a hivatás, amit fiatal korában választott, nem könnyű pálya.

Előreszaladva az interjúban elhangzottakhoz, számára valóban „motiváló tényező egy-egy szakmai elismerés, vezetői dicséret”.

Ebből az idei Szociális Munka Napján jutott neki is, munkatársaival együtt.

Az élet-közepi válság mintha őt elkerülné. Egyre kreatívabb, nagy benne a tenni akarás, a segítés szeretete, a hozzá fordulók iránti empátia. Jól ír, sokat olvas. Mindez érezhető, munkáiban is érzékeny lenyomatot képez. Sajátja még az értő figyelem, a mindig nyílt tekintet.

Ismerjék meg!

Czulák Henriettval, a családsegítő csoport szakmai vezetőjével Szalay Krisztina kollégánk beszélgetett.

SZ.K.: Mióta dolgozol segítőként szociális területen?                   

C.H.  2000-ben szereztem meg a szociális munkás diplomámat Szombathelyen, majd még az év nyarán korábbi „nagygyakorlati” helyemen, a Polgárdi Családsegítőben kezdtem el dolgozni. Kisebb-nagyobb megszakításokkal (két gyermek utáni gyed, gyes) ugyanúgy a családsegítés, gyermekvédelem területén tevékenykedem azóta is. Jelenlegi munkahelyemen, a Gondos Panni Szociális Központban 6 éve dolgozom. 

Sz.K.:  Miben fejlődnél leginkább?

C.H.: A szociális munka, mint szakma nagyon sokrétű. Számtalan jellegű problémával keresnek meg bennünket a hozzánk fordulók. Nyilvánvaló, hogy nincs nálunk varázspálca, hogy mindenki egyéni problémáját képesek legyünk megoldani, az azonban már megnyugtatással tölt el, ha irányt tudok mutatni az ügyfélnek, hogy merre tovább, milyen lehetőségei vannak. Ehhez ismerni kell a jogszabályváltozásokat, az igénybe vehető támogatásokat, azok igénylési módjait, stb. Ezek ismerete állandó naprakészséget igényel. A településen az intézménnyel kapcsolatban álló jelzőrendszeri tagok közötti hatékonyabb kommunikációt segítő módszerekben való fejlődés nélkülözhetetlen a napi munkavégzés során.

Sz.K.:  Mit csinálsz szívesen szabadidődben?

C.H.:   Szívesen olvasok (időnként a lányaim kötelező olvasmányait is , sétálok, túrázok a családdal a közeli erdőben, vagy megnézek  egy jó kézilabda meccset. Az őszi-téli hónapokban gyakrabban kerül elő egy izgalmas társasjáték.

Sz.K.:  Mikor döntötted el, hogy szociális területen fogsz dolgozni?

C.H.:   A gimnázium utolsó évében még elég tanácstalan voltam, nem tudtam, „merre tovább”? Nagynéném tanácsára és javaslatára (aki szintén hasonló területen dolgozott) vágtam bele és döntöttem el, hogy erre a területre fogok felvételizni.

Sz.K.: Csapatban vagy egyénileg dolgozol szívesebben?

C.H.:   Az intézményben nagy hangsúlyt kap a team munka. A stáb minden héten összeül, aktuális kérdéseket beszélünk meg, ismerjük egymás erősségeit, hogy ki miben jobb. Én szeretek csapatban dolgozni. Ilyenkor mindenki beleteszi a közös kalapba az ötletét, javaslatát. Különböző korosztályúak, személyiségűek vagyunk. Egy-egy projekt kapcsán mindenkinek más jut az eszébe, így lehet elérni azt, hogy a sok ötlet egy kerek egésszé álljon össze. Ugyanakkor időnként fontos a jó és hatákony intézményi munkában az is, hogy egy adott dolog csak és kizárólag a te projekted, te adsz bele mindent 100%-ig, az egyéni felelősséggel együtt, és a munkád által rólad alkotnak véleményt a feladat elvégzésének tükrében.

Sz.K.:  Mi motivál?

C.H.:   Motiváló tényező egy-egy szakmai elismerés, vezetői dicséret. Nekem mindig jól esik, ha kapok visszajelzést, hogy ezt jól csináltad, ebben ügyes vagy, „Jé, hiszen te ehhez is értesz!” Ugyanakkor a szakmai hivatásomban nagy elismerésként élem meg, ha az ügyfél tanácsért, információért fordul hozzám, vagy előrelépést érek el nála a segítő folyamat során. Ez azt feltételezi, hogy sikerült vele bizalmi kapcsolatot kialakítani.

Sz.K.: Válaszaidból is érződik, hogy nagyon motivált vagy a munkád során. Milyen kereteket biztosít ehhez intézményünk?

Cz.H.: Azt, hogy nem vagyok egyedül a problémával, hiszen számos esetben közösen dolgozunk, gondolkodunk a kollégákkal, szakmailag, emberileg támogatjuk egymást. Ha belép valaki hozzánk, akkor azt láthatja, hogy ez környezetében sem egy hagyományos szociális intézmény. Színes és motiváló. Amikor először léptem be ide állásinterjúm során, azt éreztem, hogy egy ilyen helyen szeretnék dolgozni. Munkahelyünk igyekszik megbecsülni, megtartani bennünket egyéb béren kívüli juttatásokkal is. A családbarát szemlélet már csak hab a tortán.

Sz.K.:  Mi a mottód a munkában és a magánéletben?

C.H.:   „Nem tudunk segíteni mindenkin, de mindenki tud segíteni valakin” Ronald Reagan

Ebben benne van mindaz, ami szakmánkat jellemzi: a professzionális ismeretek és elhivatottság ellenére érhetnek bennünket kudarcok.

Ugyanakkor a közvetlen környezetünkben élők felé magánemberként is figyelmesek lehetünk. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég, ha időnként pár kedves szót szólunk a szomszéd nénihez.

Sz.K.:  Mi az a három szó, amely a legjobban jellemez?

C.H.:   Megbízható, „jó hallgató”, családcentrikus.

Henit mi is ilyennek ismertük meg. Ezek a tulajdonságai is erősítik abban, hogy ugyan csak helyettesítéssel, de a családsegítő csoport vezetőjeként is helytálljon, humánus, kedves személyiségével.

Bulvárjegyek:

horoszkóp:                  ikrek

kedvenc étel:              töltött paprika

kedvenc ital:               kóla

kedvenc film:              Szerelmes Shakespeare

kedvenc könyv:          Jane Austin: Büszkeség és Balítélet

kedvenc vers:             Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet

kedvenc szín:             sötétkék

kedvenc város:          Székesfehérvár

Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet

/részlet/

„Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor- sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak."

"Mióta a világ varázstalanítva lett..." - énekli Cseh Tamás az egyik dalában, azóta tudjuk, ha varázslatok nem is, apróbb csodák azért találhatók körülöttünk.

Minden év november 12. napján ünnepeljük a Szociális Munka Napját.

2017. óta már ez is kisebb csoda a segítőknek, nekünk; az, hogy van hivatalos ünnepünk, hogy ezzel egyfajta elismerést kap a munkánk.

De kik is azok a "szociálisok"?

Hallottunk már olyan választ, hogy azok, akik a szegényeket kísérik az utcán, vagy közmunkaprogramban dolgoznak.

Igen, ez is előfordulhat, de azért ennél sokkal szerteágazóbb a hivatásunk.

Látni fogják, hogy valóban kísérünk.

Van, akit egy nehéz életszakaszán átvezetve, támogatva, utat mutatva próbálunk segíteni. Van, akit azonnali (egyszeri) támogatáshoz kell hozzájuttatni. Folytathatnánk,…. de inkább ismerkedjenek meg velünk, a munkánkkal, a tenni és segíteni akarásunkkal, tudásunkkal.

A Gondos Panni Központ (amit mi szolgálatnak tartunk szívünk szerint) egy kerek egész, de mégis sok-sok egyéniség közössége. Ami azonban azonos mindannyiunkban: az elhivatottság, a segítés szeretete, igénye. Ez a tenni akarás sokféle, színes, ezerarcú.

Ezért is gondoltuk úgy, hogy a Gondos Panni Szociális Központ munkatársairól szóló "Arcképcsarnok"-ot megnyitjuk, és közösségünk minden tagja átnyújtja a „névjegykártyáját”. S hogy ki legyen az első a bemutatkozók sorában, abszolút demokratikusan döntöttük el: kihúztuk egy kalapból.

Akivel elsőként, az ünnep kapcsán megismerkedhetnek SZÁSZNÉ JOHANIDESZ IBOLYA, az Almádi Idősek klubjának segítője. Czulák Henrietta kollégánk beszélgetett vele.

Ibolyát azóta ismerem, amióta én is a „Gondos Panninál” dolgozom. Könnyű volt vele interjút készíteni. „Régi motoros” a szakmában, minden kérdésről eszébe jut egy kedves, vicces vagy szívmelengető történet klubtagjairól.Ő az a személy, aki mindig minden körülmények között nett. A frizurája olyan, mintha épp akkor jött volna a fodrásztól. Ruhája mindig passzol a cipőjéhez. Mindenkihez van egy kedves szava…Előreszaladva a történetben annyit elárulhatok, hogy nem tévedtek a tesztek, tényleg emberekkel kell foglalkoznia…

Ismerjék meg tehát a Balatonalmádi Idősek Klubjának munkatársát, Szászné Johanidesz Ibolyát.

 C.H.:Mi volt a legkedvesebb gyermekkori élményed?

Sz.J.I.: Az apukám beteg volt, amputálták a lábát, mikor 9 hónapos voltam. Egy ideig még tudott közlekedni, igaz, nagyon ritkán és csak műlábbal. Egy ilyen alkalommal elmentünk sétálni, és találtunk egy sárga tulipánt, amit hazavittünk anyukámnak. Az a séta az illatokról, hangulatról, érzésről, helyről a mai napig bennem él. Még mindig meg tudom mutatni azt a helyet, ahol akkor voltunk. Pedig csak 3 éves voltam.

 C.H.: „Mi szél hozott mondsza’ erre? S mi vajon a szíved terve?”

SZ.J.I.: Munkanélküli szél. Amikor idejöttem, 2004-ben, nem volt munkám. Érettségi után, kb. 30 éves korom környékén gondolkodtam el azon, mi legyek, ha nagy leszek? A tesztek azt mutatták, hogy emberekkel kell foglalkoznom. Na, jó, de hol, hogyan? És akkor jött ez a lehetőség a családsegítőben. (Nincsenek véletlenek!) A szükséges iskolát már az intézményben, munka mellett végeztem. Először az idősek klubjában dolgoztam, majd a családsegítésben, és már 12 éve újra az idősek klubjában. Ha azonban az élet úgy hozza, igyekszem bármilyen más területen is megállni a helyem. Pl. tavaly a pandémiás lezárások idején az intézménynél dolgozó önkéntesek egyik koordinátora voltam.

S hogy mi a szívem terve? Hát, az, hogy én legyek a híres egyfejű! Viccen kívül, hogy amit csinálok, azt jól tegyem, hogy tudjak a hozzánk forduló időseknek olyan bázis, hátország lenni, ahova/akihez szívesen jönnek, ahol örömükben-bánatukban elfogadó társaságot kapnak, ahol ügyes-bajos dolgaikban segítséget várhatnak.

 C.H.: Van olyan dolog, amely nélkül nem hagyod el a házat?

SZ.J.I.: Naná! A szempillaspirálom! Szeretem, ha azt érzem, hogy minden rendben van velem/rajtam. Ez stabilitást, biztonságot ad. Úgy érzem, az összerendezettség segít abban, hogy bizalmat ébresszek az emberekben. Véleményem szerint, ez a mi munkánkban nagyon fontos, azért is, hogy tudjanak, merjenek hozzánk fordulni.

 C.H.: Utazó vagy házigazda vagy inkább?

SZ.J.I.: Inkább házigazda, aki utazás közben is törekszik arra, hogy a vele lévők biztonságát, komfortérzetét is megteremtse. A klubbal sokat kirándulunk, fontos, hogy az időseink tudják, bármiben számíthatnak rám az útjaink során is, és mindent meg fogok tenni, hogy jól érezzék magukat.

C.H.: Csapatban, vagy egyénileg dolgozol szívesebben?

Sz.J.I.: Is-is. Szeretek, és tudok is csapatban dolgozni, nyilván vannak, akikkel, ez sokkal könnyebben, természetesebben megy. Ugyanakkor, ha valamire képes vagyok, azt nem szeretem másokra testálni, nehezen tűröm, ha úgy érzem, valami az én feladatom, és azt más végzi el.

 C.H.: Hová mennél most, ha tudnál teleportálni és mit csinálnál ott?

Sz.J.I.: „Időutaznék”. Mindegy, hogy hol, de szeretnék olyan helyen lenni, ahol egyszerre van jelen az összes szerettem. És nagyon-nagyon dédelgetném őket!

 C.H.: Hol látod magad 5 vagy 10 év múlva?

Sz.J.I.: Nagymamaként. Ha valakikért érdemes bármit tervezni, az Anita, a lányom és Dádi, az unokám. 10 év múlva szeretnék kevesebb órában dolgozni (de szeretnék!), és minden héten sütit sütni az unokámnak. Szeretnék vele sokat múzeumba, moziba menni. Ha kitalál valami számára fontosat, abban részt venni. Olyan mami lenni, akinek mindig van ideje. Rá.

 C.H.: Milyen gondolatot adnál útravalóként gyermekkori önmagadnak, ha találkoznátok?

Sz.J.I.: Időnként bátrabban!

Jó az irány, csak néha bele kell menni olyan helyzetekbe, amik elsőre elbizonytalanítanak. És hogy nem lehet semmit megspórolni. Az örömöket meg kell élni, az öleléseket ki kell osztani, a szavakat ki kell mondani, a könnyeket el kell sírni. De az igazi kaland, érték az út, nem a cél!

 Bulvárjegyek:

horoszkóp:                  vízöntő

kedvenc szín:              rózsaszín

kedvenc város:           Balatonalmádi 

kedvenc étel:               spenót

kedvenc ital:               pálinka

kedvenc film:              A vándorút

kedvenc könyv:          Kurt Vonnegut: A hazátlan ember

kedvenc vers:              Sárközi György: Váltott lélekkel

Sárközi György: Váltott lélekkel

A szememet én nagyon befogtam:

Semmi, semmi sem jó úgy, ahogy van.

Nyelvem elszáradt a hallgatásban,

Tört oszlop lettem a halogatásban.

Néha úgy előre nyargal az élet,

Hogy tétova talyigán el nem éred,

Kergetned kell váltott lovakkal,

Haragba jutnod önmagaddal.

Váltott lovakkal, váltott lélekkel,

Százszor megváltoztatott élettel,

Elfutni nyerítve, magadelhagyottan,

Mert semmi, semmi sem jó úgy, ahogy van..

Magyarországon a 2000-es évek elején jelentek meg először az új pszichoaktív szerek (ÚPSZ), másnéven a „dizájner drogok”, amelyek fogyasztása 2009-2010-től kezdett szélesebb körben elterjedni. A dizájner drogok hihetetlen tempójú térhódítása jelentősen átalakította az európai, valamint a hazai kábítószerpiacot. Az újfajta szerek okozta problémák a szakembereket is jelentős kihívás elé állították, mind az egészségügyben, mind a szociális ellátórendszerben, valamint a bűnmegelőzés és bűnüldözés területén is.[1]

Mit is nevezünk új pszichoaktív szereknek, „dizájner drogoknak”?

A „dizájner drog” kifejezés Kaliforniából származik, mivel ott észlelték először droghatású anyagok olyan előállítását, amelynek során illegális anyagok kémiai szerkezetének a megváltoztatására kerül sor. Ezeket a módosított kémiai szerkezetű illegális anyagokat „ellenőrzött szerek analógjainak, illetve tervezett drogoknak (designer drugs) nevezték el.” (Szendrei, Domonkos és Hunyadi, 2012, p.357)

Az utóbb kiemelt elnevezést (designer drugs – „dizájner drogok”) vették át a nemzetközi szervek és a nemzetközi szakirodalom is, mely megnevezés egyaránt utal az új szerek előállítási módszerének veszélyességére, valamint az előállítás céljára is.

Az előállítási módszer rámutat az új pszichoaktív szerek kémiai szerkezetének megváltoztatására, amely kémiai eljárás során bizonytalan eredetű és összetételű anyagokat hoznak létre, amelyek korábban nem tapasztalt reakciókat és egészségügyi problémákat okoznak a szerhasználók körében. Továbbá megnehezíti az egészségügyi ellátást abban a tekintetben, hogy a kezelőorvosok nem tudják, milyen oki terápia[2] hatásos akár toxikus, akár elvonásos tünetek esetén (Kaló & Felvinczi, 2017).

A dizájner drogok tervezettségének köszönhetően az előállításuk egyetlen és elsődleges célja az igazságszolgáltatás kijátszása, habár az új pszichoaktív szerek hasonló hatással és profillal rendelkeznek, mint a nemzetközi ellenőrzés alatt álló illegális kábítószerek, azonban a szerek megváltoztatott kémiai szerkezetének a következményeként ezen anyagok már nem szerepelnek a tiltólistákon, azaz azonosításukig és listára vételükig következmények nélkül terjeszthetők.[3]

Mik a legnagyobb veszélyei a fiatalokra nézve?

A különböző szolgáltatók elmondása alapján az ÚPSZ-t használó kliensek átlagos életkora egyre alacsonyabb, valamint a fiatalok többsége olykor tévesen a szer kezdeti legalitása és elnevezése („bio” fű) miatt biztonságosnak, sőt sokesetben az egészségre kedvező hatást gyakorló szernek gondolják ezen anyagokat. A kockázatokkal kapcsolatos tévhitek mellett a legnagyobb problémát az online kereskedelem, azaz a könnyű hozzáférhetőség lehetősége jelenti, mely kapcsán elmondható, hogy a Nemzeti Drog Fókuszpont 2015[4]-ben az új szerek online piacának vizsgálata során 38 olyan oldalt talált, amelyekről új pszichoaktív szer rendelhető, melyeket fajta szerint füstölőnövény vagy fürdősó formájában árusítanak. Az oldalak többsége nem tüntette fel a szerek tényleges összetevőit, a csomagolások többségén többnyire az állt, hogy állati és emberi fogyasztásra nem alkalmas anyagok. Kiemelték azt is, hogy elsősorban az alacsonyabb társadalmi osztályba tartozó hátrányos helyzetű fiatalokat érinti a probléma, melyet elsősorban az alacsony ár és a könnyűhozzáférhetőség eredményezhet. A szerek előfordulnak ugyan magasabb társadalmi osztályok fiatal csoportjainál is egyaránt, azonban a rendszeres szerhasználat ezen osztályoknál ritkább, inkább a kipróbálás szintjén marad meg.

“A középiskolások körében készült 2019-es ESPAD vizsgálat (Arnold, Elekes 2020) eredményei szerint a szerfogyasztási struktúrában második helyen állnak a szintetikus kannabinoidok: a 16 éves diákok huszada (4,9%) próbált valaha életében kannabinoidot. A szintetikus kannabinoidok fogyasztásának életprevalencia értéke kb. kétharmadára – 7,2%- ről 4,9%-ra - csökkent 2015 és 2019 között.”[5]

A kutatások azt mutatják, hogy a fiatalok 70%-a életének abban az ötéves periódusában ismerkedik meg a szerekkel, amely a serdülőkorra esik. A mai társadalomban, valamint az új szerek könnyű elérhetősége és alacsony ára miatt ez az életszakasz még fiatalabb életkorra esik, sok esetben számolnak be arról, hogy már a 8-10 éves korosztálynál is megjelenik a dizájner drogok kipróbálás szintű használata. (Fodor & Sófi, 2015).

Mivel a pszichoaktív anyagok elsődlegesen a központi idegrendszeren keresztül fejtik ki hatásukat, így a fiatal (még fejlődésben lévő) korosztályt kritikusan nagyobb mértékben veszélyezteti a szerek ebben a korban történő kipróbálása, mint később. Az eddigi tapasztalatok alapján a szerek használata olyan mértékű egészségügyi és mentális elváltozásokat okozhatnak, amelyek az egyén egész életére hatással lehetnek. Sokan mire a felnőtt korba lépnek szellemileg teljesen leépülnek az új szerek használatától. A szakemberek elmondása alapján egyfajta gyors mentális és egészségügyi leépülés jellemzi az ÚPSZ használóit. A szakemberek közül mindenki hasonló mentális tünetekkel jellemezte az új pszichoaktív szerhasználókat: pszichotikus állapot, téveszmék „megbolondulás” jellemzi a fogyasztókat, amely viszonylag rövid időn belül lezajlik, továbbá a szerek használatának a következményeként sok esetben alakul ki a mentális betegség vagy pszichiátriai betegség (Kaló & Felvinczi, 2017).

A Gondos Panni Család- és Gyermekjóléti Központ és Szociális Szolgálat a 2018. szeptember 1-jével hatályba lépő törvénymódosítás értelmében biztosít óvodai és iskolai szociális segítő tevékenységet, melyről a 1997. évi XXXI. törvény 40/A. § (2) ag)[6] pontja rendelkezik. Az óvodai és iskolai szociális munka során a szociális segítők számos alkalommal és színtéren találkoznak a gyermekekkel/fiatalokkal, mely során képesek felismerni az esetleges szerhasználattal kapcsolatos problémákat. A szerhasználat mentális és fiziológiai veszélyeire felhívni a figyelmet, valamint szükség esetén a már kialakult szerhasználati zavarral küzdő egyéneket a megfelelő intézmény felé delegálni.

Az alábbiakban az ÁNTSZ megbízásából készült Módszertani útmutató a dizájner drogokkal kapcsolatban területi és iskolai védőnők számára c.[7] írás alapján kerül ismertetésre néhány olyan testi, pszichés és magatartásbeli változás, illetve a szerhasználathoz kapcsolódó eszközök (úgynevezett „drogos kellékek”), amelyek segíthetnek a szerhasználat felismerésében.

Annak érdekében, hogy az alábbiakban bemutatott különböző szinten megjelenő változások bemutatása ne adjon okot téves következtetésre, fontos leszögezni, hogy a szerek hatásai más-más formában jelennek meg az egyes szerhasználóknál, nem egyértelmű, hogy mindenkin jelentkeznek, illetőleg mindenkin ugyanolyan formában jelennek meg ezek a tünetek, valamint, hogy az egyes tünetek hátterében más okok is állhatnak. Hiszen bizonyos tünetek (pl. magas pulzusszám, izgatottság, „pörgés”) a túlzott energiaitalok fogyasztása is eredményezhet, valamint családi konfliktus vagy lelki megrázkódtatás is okozhat pszichés és viselkedésbeli változásokat a gyerekeknél. Továbbá a felismerést nehezítheti az is, hogy a fogyasztók sokszor megpróbálják leplezni az árulkodó jeleket, elsősorban a fizikai tüneteket, például sminket használnak, hogy eltakarják a szürke, fakó arcbőrt, vagy szemcseppel kezelik a kivörösödött, bevérzett szemüket.[8]

Gyanút keltő testi változások

• Beszürkült, beesett arc
• A normálisnál szűkebb vagy tágabb pupillák
• Szájszárazság
• Orrfolyás
• Étvágytalanság, drasztikus fogyás
• Étvágy fokozódása, édességek iránti vágy megnövekedése, drasztikus súlygyarapodás
• Túlzott érzékenység a külső ingerekre
• Ismeretlen eredetű véraláfutások a testen
• Tűszúrások nyoma a testen

Gyanút keltő pszichés változások

• Ok nélküli feldobottság, hiperaktivitás, esetleg örömkitörések
• Kedvetlenség, közönyösség, depresszió
• Túlzott érzékenység, idegesség, szorongás, esetleg pánikérzés
• Beszédesség, gyakran összefüggéstelen beszéd
• Memóriazavar és a koncentrálóképesség csökkenése
• Koordinációs zavarok, tér-, időérzékelés zavara
• Túlzott fáradékonyság, gyors kimerülés
• Alvászavarok (álmatlanság, rémálmok, színes álmok)
• Személyiség- vagy tudatzavar, látomások

Gyanút keltő magatartásbeli változások

• Rejtélyes hangulat- és viselkedésváltozások
• Túlzott költekezés, kölcsönkérés, értékes dolgok, vagy pénz eltűnése
• Zárkózottság, titkolózás, hazudozás
• Családon belüli kapcsolatok megromlása
• Korábbi baráti kapcsolatok megromlása, megszakadása
• Új barátok eltitkolása
• Beilleszkedési nehézségek
• Szabályok, kötelezettségek figyelmen kívül hagyása
• Csökkent érdeklődés a korábbi tevékenységek (pl. családi programok, sport,
• egyéb iskolán kívüli programok) iránt
• Kimaradozás, iskolakerülés, munkakerülés
• Teljesítmény (tanulmányi eredmény, sportteljesítmény) hirtelen romlása
• Konfliktus a tanárokkal, diáktársakkal (esetleg védekező vagy agresszív viselkedés)
• Smink túlzott használata

Gyanút keltő használati tárgyak

• Alufólia-darabkák, furcsán hajtogatott pakettek
• Ismeretlen tabletták, kapszulák, bélyegek, por, fű
• Injekciós tű, fecskendő, érszorító, ampullák
• Megfeketedett kanál, vatta, cigaretta-füstszűrő
• Kicsavart citromhéj, citromos flakon, kockacukor
• Üres, vagy kitöltött orvosi vények
• Napszemüveg feleslegesnek tűnő használata (pl. sötétben)

Összességében láthatjuk, hogy az új pszichoaktív szerek sajnálatos módon egyre fiatalabb korosztálynál jelennek meg, főként az alacsonyabb társadalmi osztályba tartozó hátrányos helyzetű vagy szocializációs hiányt szenvedő fiatalokat érinti súlyosabban a probléma, amely ezt a célcsoportot megcélzó prevenciós programok megindításának szükségességét jelzi. Továbbá elgondolkodtató, hogy a fiatalabb gyermekek (9-12 év) számára is szükséges lehet a prevenciós tevékenység ezen a területen, hiszen a szerhasználattal kapcsolatos prevenciós programok többnyire felsőtagozattól kezdődően jelennek meg.

Alkohol-Drogsegély Ambulancia Veszprém

Elérhetőségünk:

Cím: Veszprém Pápai út 37/B.

Tel.: 06/88/421-857 3

e-mail: drogambulancia@invitel.hu

honlapunk: www.drogambulancia-veszprem.hu

A DROGOKKAL kapcsolatos érintettségről többnyire AZT GONDOLJUK, hogy az mindig mást ér utol. Az soha NEM NÁLUNK, HANEM MINDIG MÁSHOL történik: sötét szűk utcákban, tiltott helyeken, a normál családi, polgári idill keretein kívül. A „rossz” családokban, a „rossz” iskolákban, a leszakadó településeken.

A TÁVOLÍTÁSSAL BEKÖSZÖNŐ NYUGALOM, azonban hamis illúziókat szőhet, amely a PREVENCIÓ EREJÉT IS ALÁÁSHATJA.

Szerencsére környékünkön hosszú évek távlatában is nagyon kevés esetről tudunk, amikor gyermekek, fiatalok kerültek volna a fogyasztási csapdába.

Azonban mégis úgy gondoljuk, hogy NYÍLT KOMMUNIKÁCIÓVAL sok minden megelőzhető, áthidalható és kivédhető ezen a területen is. SZENTECZKY ÁDÁM  ISKOLAI TANÁCSADÓ MUNKATÁRSUNK cikke ennek érdekében született. (A Cikk a Teljes Lét című folyóirat 2021/2-es számában megjelent írás teljes terjedelmű változata)

Szakirodalom:

1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=29687.403615 Letöltve: 2021. március 26.

2020-as ÉVES JELENTÉS (2019-es adatok) az EMCDDA számára készítette: Nemzeti Drog Fókuszpont http://drogfokuszpont.hu/wp-content/uploads/EMCDDA_jelentes_2020_HU.pdf Letöltve: 2021. március 26.

Birkás B. dr. – Busa Cs. – Füzesi Zs. dr. prof. – Szemelyácz J. dr. – Tistyán L. dr. (2017). Módszertani útmutató a dizájner drogokkal kapcsolatban területi és iskolai védőnők számára http://norveg.vedonoi.antsz.hu/Tartalmak/Vedonoi_oktatoanyag_kiadvanyok/Dizajner_drog Letöltve: 2021. március 26.

Dunay, M. – Port, Á. (2015): Az új pszichoaktív szerek online piacának vizsgálata 2015. Nemzeti Drog Fókuszpont. Kézirat. In: Nemzeti Drog Fókuszpont Éves Jelentés 2016 http://drogfokuszpont.hu/wp-content/uploads/HU_National_Report_2016_HU.pdf Letöltve: 2021. március 26. 

Fodor M. dr. – Sófi Gy. dr. (2015). Az ifjúsági drogkarrier veszélyei. Orvosi hetilap, 156(46), 1843-1846.

Kaló Zs. – Felvinczi K. (2017). Szakértői dilemmák és az ÚPSZ-használat észlelt mintázatai. In: Változó Képletek, Új(abb) szerek: kihívások, mintázatok. Szerk: Felvinczi Katalin, L’Harmattan Kiadó, Budapest

Nemzeti Drog Fókuszpont (2017): Kábítószerügyi helyzetkép Magyarország p. 17. https://drogfokuszpont.hu/wp-content/uploads/K%C3%A1b%C3%ADt%C3%B3szer%C3%BCgyi-helyzetk%C3%A9p.pdf

Letöltve: 2021. március 26.

United Nations Office On Drugs and Crime – World Drug Report 2016, New York https://www.unodc.org/doc/wdr2016/WORLD_DRUG_REPORT_2016_web.pdf

Szendrei K., Domonkos V., Hunyadi A. (2012). Új pszichoaktív szerek Európában – a dizájner drogok 1.rész, Szegedi Tudományegyetem Farmakognóziai Intézet Szeged, Eötvös u. 6. http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/3200/ Letöltve: 2021. március 26.

[1] https://drogfokuszpont.hu/wp-content/uploads/K%C3%A1b%C3%ADt%C3%B3szer%C3%BCgyi-helyzetk%C3%A9p.pdf

[2] Oki terápia: A betegség, illetve a panaszok kiváltó okának megszüntetésére irányuló tevékenység.

[3] https://www.unodc.org/doc/wdr2016/WORLD_DRUG_REPORT_2016_web.pdf

[4] http://drogfokuszpont.hu/wp-content/uploads/HU_National_Report_2016_HU.pdf

[5] http://drogfokuszpont.hu/wp-content/uploads/EMCDDA_jelentes_2020_HU.pdf

[6] http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=29687.403615#foot360

[7] http://norveg.vedonoi.antsz.hu/Tartalmak/Vedonoi_oktatoanyag_kiadvanyok/Dizajner_drog

[8] http://norveg.vedonoi.antsz.hu/Tartalmak/Vedonoi_oktatoanyag_kiadvanyok/Dizajner_drog#_Toc479075734

A közfoglalkoztatás, más néven közmunkaprogram, vagy köznapi nevén közmunka, speciális munkaviszony, amely azt próbálja elősegíteni, hogy a munkaerőpiacról valamilyen okból kiszorult álláskeresők sikeresen be-, illetve visszakerüljenek az elsődleges munkaerőpiacra.

Ez a definíció egyértelműen megfogalmazza, hogy a „közmunka-lét” ideális esetben ideiglenes, „helyettesítő” állapotot, és csupán pár hónapos, átmeneti jelleget takar.

Ez az időszak arra lenne hivatott, hogy a programban részt vevő munkavállaló a napi munkavégzés mellett – akár kiscsoportos foglalkozások kerestében - olyan készségeket, képességeket sajátítson el, mely technikákkal egy állásinterjú során sikeresen tudja venni az akadályokat, és eredményesen pályázzon az elsődleges munkaerőpiacon.

Ez azonban egyáltalán nem bevett gyakorlat…

A munkavállalók a közmunka-programban számtalan esetben évekig „bennragadnak”, a létminimumot sem biztosító bérrel. Számukra a foglalkoztatási projektben való részvétel nem segítség a továbblépésben, hanem egyedüli alternatívája marad foglalkoztatásának, egyfajta vegetációként.

A közfoglalkoztatás átalakítása következtében 2011. január 1-jétől megszűnt a „klasszikus” közmunkaprogram, a közcélú munka és a közhasznú munkavégzés, melyeket az egységes közfoglalkoztatás rendszere váltott fel.

A név változott, az átalakított rendszernek azonban ideális esetben továbbra is a „tranzitfoglalkoztatás” a célja.

Idén, június második felében félezren érik el a tíz éves határt, ameddig közfoglalkoztatottként dolgozhat valaki. Most úgy tűnik, ők végképp kiesnek a programból…

A február 15-ei adatok szerint 91,1 ezren állnak közfoglalkoztatási jogviszonyban. 2021-ben az egy közfoglalkoztatónál eltöltött időtartam 523 fő esetében haladja meg a kilenc évet, vagyis az ő jogviszonyuk időtartama emelkedhet tíz év fölé a nyáron, ha idén is közmunkásként dolgoznak. Törvénymódosítás nélkül nekik más megélhetési lehetőséget kell találni a nyáron…

Az önkormányzatok saját nyilvántartást vezetnek azokról a személyekről, akik már tíz éve a közmunka program résztvevői, s rájuk már nem igényelhetnek közfoglalkoztatási támogatást.

Az egységes közfoglalkoztatási rendszerből való kiszorultak számának tekintetében évről-évre emelkedő tendencia lesz megfigyelhető.

A program működési tapasztalatai azt mutatják, hogy akik már több mint öt éve bent vannak a közmunkaprogramban, képtelenek a normál munkaerőpiacon elhelyezkedni, vagyis foglalkoztatásuk inkább szociális jellegű.

Ezt az is alátámasztja, hogy most a programba bevontak nagyjából 57 ezer forintot visznek haza havonta, ami a minimális létszükségletek fedezésére önmagában nem elegendő. Ennek ellenére, ha ezeknek a személyeknek megszűnik a közfoglalkoztatotti jogviszonya, helyzetük tovább romlik: korábbi bérüknek csupán 60 százalékára számíthatnak három hónapig, majd pedig – jogszabályban (a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. tv. 33-37/B. §-a) meghatározott feltételek mellett - 22.800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatásra lesznek jogosultak.

És rajtuk ki segít? – tehetjük fel a kérdést.

Számos külföldi példa (svéd, finn, argentin, szlovák modell) mutatja, hogy egy új, jól kidolgozott közfoglalkoztatási irányváltással esélyt adhatunk számukra.

Ezeknek az embereknek külön, szakmai ismeretekkel felvértezett mentorokkal megtámogatott közmunkaprogram kidolgozása lenne indokolt, hiszen sok esetben jelentős képzettségi és képességi hiányosságok is mutatkoznak, valamint az éritettek mentális helyzete sem teszi lehetővé, hogy a szabad munkaerőpiacon találjanak megélhetést biztosító munkát.

 Kérjük, ha Ön ismer olyan személyt, aki közfoglalkoztatási rendszer átalakítása miatt kiszorul a közfoglalkoztatásból, javasolja számára intézményünk segítő szolgáltatásainak igénybevételét!

Gondos Panni Szociális Központ:

88/542-551

Azt gondolhatnánk, ha lezárul egy kapcsolat, akkor véget ér annak legrosszabb időszaka, a szülők egymás közötti háborúskodása (amennyiben volt ilyen és nem csendes elfáradást követően váltak külön útjaik).  Gyermekjóléti központos munkánk során számtalan esetben tapasztaljuk, hogy különvált szülők a gyermekükkel való kapcsolattartásról nem tudnak megegyezni, vagy a korábban köztük létrejött egyezséget, illetve a hatóság döntését nem tudják, vagy akarják betartani. Az alkudozási folyamatok fájóan hosszúra nyúlnak, és ezáltal gyakran mérgezőbb helyzetet teremtenek gyermekük és egymás számára, mint az elválás előtt.

A szakirodalomban erre a folyamatra, a megmerevedett frontvonalakat kiépítő, rigid állapotra a szülői elidegenítés kifejezés használatos, amelyről érdemes egy kicsit elgondolkodnunk a címbeli „ex”  hívószó  kapcsán.

Ha ex, akkor már nincs, akkor már a múlt, a kapcsolatunk átalakult, vagy másik szintre lépett. A múlt teljes törlése, a „delete”, talán csak akkor lehetséges, ha nincs közös gyermek, közös kutya, megosztandó vagyon. Talán megértik, ha mi a két utolsót (kutyát és vagyont) félre tesszük e cikk kapcsán, és a hivatásunk szakterületén maradva, azzal a helyzettel foglalkozunk, amikor az „exeket” gyermek köti össze.

Tudjuk, hogy Magyarországon, - a statisztikák szerint, - tízből legalább kettő - házasság válással végződik. A gyermekjóléti szolgálatok munkatársai gyakran találkoznak az ezt követő, - egyik vagy mindkét fél részéről megjelenő, - elhúzódó „gyászreakcióval”, le-, vagy elválási nehézséggel, amely ugyan nem fizikai halálesetet jelent, de veszteséget, súlyos, akár hosszasan rögzült, feldolgozatlan lelki fájdalmat mindenképpen.

Ilyenkor jelenhet meg a szülői elidegenítés, mint probléma.

Mit is jelent ez?

Az jelenti, hogy a különvált szülők, vagy akár hozzájuk tartozó nagyszülők a másik felet igyekeznek a gyermek előtt rossz színben feltüntetni, a kialakult helyzetért hibáztatni, a gyermek másik fél irányában tanúsított érzelmeit manipulálni.

A szülők, - az, akinél a Bíróság elhelyezte a gyermeket, de a másik fél is, akinek rendszeres kapcsolattartást állapított meg, - a gyászmunka során sajnos élhetnek ezzel a kiskorú számára rendkívül veszélyes befolyásolással.

Lehet ezt szóban, testtartással, intonációval is kifejezni, olyan jelekkel, amelyekre a gyermekeknek érzékeny „antennájuk” van.

Véleményünk szerint ez esetben is bántalmazásról van szó. Elsősorban a gyermek érzelmi bántalmazásáról akkor, amikor a szülőpár egyik tagja leminősíti a másikat, megkérdőjelezi annak tisztes szülői szándékait, a gyermek előtt a másik felet negatívan minősíti.

Melyek a szülői elidegenítés jelei, megnyilvánulási formái?

• Ha az egyik szülő, akár a saját érzelmi narratíváit felerősítve elmondja a válás okait az olyan életkorban lévő gyermeknek, aki erre még mentálisan nem érett.
• Ha a szülő összehasonlítja a gyermeket a távol élő szülővel: „Pont olyan vagy, mint apád/anyád/ nagyanyád/nagyapád” (tetszőlegesen behelyettesíthető)
• Ha a szülő számonkérő kérdést tesz fel bizonyos események kapcsán: „És hol volt apád/anyád, amikor ez történt?”
• Ha a szülő derogálóan minősíteni a másik szülőt: „Anyád nem normális, mindig is hibbant volt!”
• Ha a gyermek bevonásával kontrollt akar gyakorolni a másik felett részletes beszámolók elvárásával.
• Ha a gyermek útján privát, később a másik fél ellen felhasználható információhoz akar jutni „És ki az, akivel apád telefonált? És miről beszéltek?”stb…
• Ha a gyermek és az őt nevelő (szülői felügyeletet gyakorló) szülő nem ért egyet, vagy eszköztelen egy-egy nevelési helyzetben és e szituáció adta nehézséget a másik félre kívánja tolni: „Persze, apádnál mindent szabad!” Őneki csak a szórakozásban van része veled…”
• Ha a szülő kifejezni azt, hogy a másik félnél veszély fenyegeti a gyermeket, ezáltal akár szorongást, félelmet idéz elő benne. ”Ebből még baj lesz…”
• Ha az egyik fél megakadályozza a kommunikációt vagy kihallgatja a másik szülővel való beszélgetést, és azt felhasználja érzelmi manipulációra. Tipikus esete lehet, a telefonos kapcsolattartás megakadályozása „a gyerek éppen fürdik, tanul, alszik, beteg, stb”
• Ha az egyik fél megakadályozza a kapcsolattartást. (betegségre, iskolai programra, stb) hivatkozva
• Ha az egyik fél a kapcsolttartást a gyermek iránti valódi érdeklődés hiányában csak a másik fél bosszantására, megfélemlítésére használja. („majd visszahozom, ha akarom”)

Ha ilyen és hasonló mondatok hangzanak el részünkről, gondoljunk arra, hogy ezzel csak a gyermekünknek ártunk. Egy érzelmileg telített szituációban a legtöbbször ártó szándék nélkül sodródnak e szituációba a felnőttek. De ha a gyermekünket szeretjük, akkor gondolkodjunk el a változtatás lehetőségén!

Pár szó a nagyszülői, vagy nagyszülő irányából ható befolyásolásról

Egyre gyakoribb, hogy a kapcsolattartási viták nem csak a szülőket érintik, hanem átszőve a teljes családot, a nagyszülők is bevonódnak a háborúskodásba.

Ez még egy csavar az amúgy sem könnyű helyzetben.

• Van olyan szituáció, amikor maga a nagyszülő nem engedi begyógyulni a válás utáni sebeket és tartja fenn a folyamatos konfliktust, a másik szülő szidalmazásával, a kapcsolattartás nehezítésével, félreértelmezett óvó-védő szándékkal. („Mindig mondtam, hogy ne menj hozzá ehhez az emberhez, látod most hova jutottál! Én megmondtam előre! Most a legjobb, amit tehetsz, hogy nem engeded a gyereket találkozni vele!”)
• Van, amikor a nagyszülő saját gyermekének szülői képességét megkérdőjelezve, akár őt is gyermekként kezelve kívánja magához vonni az unokájával kapcsolatos szülői szerepet úgy, hogy mindeközben a másik „felnőtt” szülőt igyekszik saját gyermekétől távolítani és a gyermek nevelésével kapcsolatos döntésekből kizárni. („Te magad sem tudod, mit akarsz, akkor honnan tudnád mi jó ennek a kisgyereknek”)
• Találkozunk olyan esettel is, hogy szülői tiltakozás ellenére a nagyszülők a hatóságoknál keresnek „igazságot” vagy az unoka láthatásával kapcsolatban indítanak, hosszú, rögös eljárást.
• Más esetekben áttételes bosszúról beszélhetünk, hiszen vannak szituációk, amikor a gyermeket nevelő szülő volt partnerét bünteti azzal, hogy annak szüleit is kizárja a nagyszülői szerepből, érzelmi zsarolva, manipulálva a másik felet. („Én még elviselem, ha nem látom a gyereket ideig, óráig, de anyám miatt megszakad a szívem, hogy nem láthatja az unokáját”)

Ilyenkor felmerül a felnőtt szülő sikertelen leválása saját, őt felnevelő szüleiről (a nagyszülőkről).

Ez alapulhat

• anyagi, egzisztenciális kiszolgáltatottságon (pl. a nagyszülő tulajdonában lévő ingatlanban lakik, anyagilag ők támogatják, és ezáltal döntéseit befolyásolhatják, stb),
• vagy kóros érzelmi függésen, önállótlan életvezetésen, szándékos manipuláción.

A válás érzelmileg az egyik legsúlyosabb krízis és ilyenkor a nagyszülők túlzott beavatkozási igénye ezt még jobban elmélyítheti.

Hogyan hat mindez a gyermekre, gyermekekre?

A gyermek növekedése során, képlékeny lelkivilágú, más-más életkorban, más-más szakaszban lévő személyiségfejlődésen megy keresztül. Minden gyermek másként dolgozza fel az őt érő a hiányállapotokat. Ha valamelyik szülő a volt társa ellen neveli őt, akkor rendkívüli károkat okozhat neki, mert minden gyermeknek két szülője van, és ő mindkettőt szereti.

A sértett szülő nyomására és ráhatására a másikkal szemben érezhet dühöt, szégyent, elutasítást. Viselkedésében a vele együtt élő szülő kedvében szeretne járni, ez azonban, bűntudatot is okozhat nála, különösen akkor, ha a kapcsolattartással érintett szülővel jól érzi magát, de ezt az élményét nem oszthatja meg otthon. Ezáltal zárkózott lesz, vagy bizonyos esetben manipulatív eszközkészlettel vértezi fel magát, amely az eredményezheti, hogy felnőtt korában az őszinte, harmonikus, bizalomteli kapcsolatok szépségét nem tudja megélni, ilyenben képtelen működni.

Mire neveljük ezzel?

Arra, hogy soha nem lehet felhőtlenül őszinte, és ki kell alakítania saját belső énvédelme miatt a sajátos játszmáit. Ezek pedig a feltétel nélküli bizalmat, a gyermekkor biztonságát sértik, számos esetben szorongást, vagy agresszivitást okozva és gyengítve a gyermek egészséges személyiségfejlődését.

A károk nagyon súlyosak lehetnek.

Ezt nevezhetjük lojalitás konfliktusnak.

Ez nem a gyermek konfliktusa, hanem a játszmában őt kegyetlenül felhasználó szülőké és így a feloldás sem az ő feladata, a megoldás kulcsa sem az ő kezében van, hanem a felnőttekében, elsősorban a szüleiében.

A jogalkotók is meghatározták a kiskorú veszélyeztetésének körülményeit. Ennek egyik eleme lehet bírói mérlegelés szerint a szülői elidegenítés, mint gyermekbántalmazás, és ez a körülmény a gyermekelhelyezés megváltoztatására is adhat okot.

Miben tudunk mi segíteni?

A Gyermekjóléti Szolgálatoknál számos eszköz áll rendelkezésre azért, hogy segíteni tudjunk a hozzánk fordulóknak. Munkatársaink között található pszichológus, mediátor, iskolai, óvodai szociális segítő, mentálhigiénikus, jogász, pedagógiai coach, családterapeuta, addiktológus.

Módszereink változatosak: tanácsadások, mediáció (közvetítés), önfejlesztő egyéni, és tematikus csoportfoglalkozások jelenthetnek segítséget a felnőttek és a gyermekek számára is.

Ez az írás a szülői elidegenítés kapcsán íródott, és ha úgy érezzük, hogy elakadtunk, bátran kérjünk segítséget, mert a válás sok konfliktus lehetősét hordozza magában, amelyben sérülhet gyermek, szülő, nagyszülő is.

Nem szükséges idáig eljutni, a válást, felelős szülői viszonyulással nyugvópontra lehet helyezni, hogy a gyermek mindkét szülőnél biztonságban érezhesse magát, felhőtlenül szerethesse őket még akkor is, ha már ők eltávolodtak egymástól.

Ajánlott irodalom:

Javasoljuk a „Cochem Model” megismerését, amely megtalálható az interneten. Valamint Jürgen Rudolph német nyugalmazott családjogi bíró munkáját, és az alábbi könyvek olvasását:

(MIJ/SI)