A közfoglalkoztatás, más néven közmunkaprogram, vagy köznapi nevén közmunka, speciális munkaviszony, amely azt próbálja elősegíteni, hogy a munkaerőpiacról valamilyen okból kiszorult álláskeresők sikeresen be-, illetve visszakerüljenek az elsődleges munkaerőpiacra.

Ez a definíció egyértelműen megfogalmazza, hogy a „közmunka-lét” ideális esetben ideiglenes, „helyettesítő” állapotot, és csupán pár hónapos, átmeneti jelleget takar.

Ez az időszak arra lenne hivatott, hogy a programban részt vevő munkavállaló a napi munkavégzés mellett – akár kiscsoportos foglalkozások kerestében - olyan készségeket, képességeket sajátítson el, mely technikákkal egy állásinterjú során sikeresen tudja venni az akadályokat, és eredményesen pályázzon az elsődleges munkaerőpiacon.

Ez azonban egyáltalán nem bevett gyakorlat…

A munkavállalók a közmunka-programban számtalan esetben évekig „bennragadnak”, a létminimumot sem biztosító bérrel. Számukra a foglalkoztatási projektben való részvétel nem segítség a továbblépésben, hanem egyedüli alternatívája marad foglalkoztatásának, egyfajta vegetációként.

A közfoglalkoztatás átalakítása következtében 2011. január 1-jétől megszűnt a „klasszikus” közmunkaprogram, a közcélú munka és a közhasznú munkavégzés, melyeket az egységes közfoglalkoztatás rendszere váltott fel.

A név változott, az átalakított rendszernek azonban ideális esetben továbbra is a „tranzitfoglalkoztatás” a célja.

Idén, június második felében félezren érik el a tíz éves határt, ameddig közfoglalkoztatottként dolgozhat valaki. Most úgy tűnik, ők végképp kiesnek a programból…

A február 15-ei adatok szerint 91,1 ezren állnak közfoglalkoztatási jogviszonyban. 2021-ben az egy közfoglalkoztatónál eltöltött időtartam 523 fő esetében haladja meg a kilenc évet, vagyis az ő jogviszonyuk időtartama emelkedhet tíz év fölé a nyáron, ha idén is közmunkásként dolgoznak. Törvénymódosítás nélkül nekik más megélhetési lehetőséget kell találni a nyáron…

Az önkormányzatok saját nyilvántartást vezetnek azokról a személyekről, akik már tíz éve a közmunka program résztvevői, s rájuk már nem igényelhetnek közfoglalkoztatási támogatást.

Az egységes közfoglalkoztatási rendszerből való kiszorultak számának tekintetében évről-évre emelkedő tendencia lesz megfigyelhető.

A program működési tapasztalatai azt mutatják, hogy akik már több mint öt éve bent vannak a közmunkaprogramban, képtelenek a normál munkaerőpiacon elhelyezkedni, vagyis foglalkoztatásuk inkább szociális jellegű.

Ezt az is alátámasztja, hogy most a programba bevontak nagyjából 57 ezer forintot visznek haza havonta, ami a minimális létszükségletek fedezésére önmagában nem elegendő. Ennek ellenére, ha ezeknek a személyeknek megszűnik a közfoglalkoztatotti jogviszonya, helyzetük tovább romlik: korábbi bérüknek csupán 60 százalékára számíthatnak három hónapig, majd pedig – jogszabályban (a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. tv. 33-37/B. §-a) meghatározott feltételek mellett - 22.800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatásra lesznek jogosultak.

És rajtuk ki segít? – tehetjük fel a kérdést.

Számos külföldi példa (svéd, finn, argentin, szlovák modell) mutatja, hogy egy új, jól kidolgozott közfoglalkoztatási irányváltással esélyt adhatunk számukra.

Ezeknek az embereknek külön, szakmai ismeretekkel felvértezett mentorokkal megtámogatott közmunkaprogram kidolgozása lenne indokolt, hiszen sok esetben jelentős képzettségi és képességi hiányosságok is mutatkoznak, valamint az éritettek mentális helyzete sem teszi lehetővé, hogy a szabad munkaerőpiacon találjanak megélhetést biztosító munkát.

 Kérjük, ha Ön ismer olyan személyt, aki közfoglalkoztatási rendszer átalakítása miatt kiszorul a közfoglalkoztatásból, javasolja számára intézményünk segítő szolgáltatásainak igénybevételét!

Gondos Panni Szociális Központ:

88/542-551