NYUGDÍJAS ÉVEK ELHALASZTVA 

Augusztus havi névjegykártya rovatunkban MOLNÁR KATALIN kolléganőnkkel ismerkedhetnek meg.

Kati szociális gondozóként tevékenykedik intézményünkben. Régi bútordarabnak számít a szakmában, aki évtizedek óta végzi e nemes tevékenységet. Nagyon tapasztalt kolléga, az idősgondozás több területén kipróbálta már magát. Piros kisautójával járja Balatonfűzfő utcáit, minden gondozottjához van egy támogató szava. Fiatalossága, harsány és jó humora miatt mindenki kedveli. Elmondása szerint a kocsijában él, ahova lassan az egerek is beköltöznek…

Nemsokára nyugdíjas leszel. Milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban?

Igazából örülök is meg nem is. Furcsa érzés, mert még aktívnak érzem magam és nem gondolok a nyugdíjas évekre. Az élet minden területét próbálom frissen, fiatalosan megélni, ezért is szeretnék még pár évet teljes erőbedobással dolgozni. Remélem fizikálisan és mentálisan is sokáig tudom biztosítani a legszínvonalasabb ellátást gondozottjaim számára.

Régóta vagy a szakmában. Beszélnél egy kicsit ezekről az évekről?

Szakmai tevékenységemet a peremartoni idősek otthonában kezdtem 25 évvel ezelőtt, mint segédápoló. A gyeses kollégák helyettesítését láttam el több évig, majd Fűzfőgyártelepre kerültem az Idősek Klubjába, ahol a mindennapi tevékenységek ellátásában és az idősek étkeztetésében segédkeztem. Itt is helyettesítést végeztem.

Ezután Balatonalmádiban a Családsegítő Szolgálatnál dolgoztam, mint szociális gondozó. Ott láttam el feladataimat. Ezek alatt az évek alatt elvégeztem a szociális gondozó és ápoló képzést Veszprémben a Dr. Krúdy Oktatóközpont szervezésében 2004 és 2007 között. Hétközben dolgoztam, hétvégén pedig iskolába jártam, gyakorlatomat Balatonfüreden a MÁV Kórházban töltöttem. A Családsegítőben kb. 3 évet dolgoztam, majd a munkahely közelsége miatt inkább újra Peremartonba kerültem.

Mivel édesanyámnál éltem és a saját lábamra szerettem volna állni, éltem egy akkor adódó lehetőséggel. 2010-ben külföldre mentem dolgozni. Először Németországban, majd Ausztriában láttam el gondozói, ápolói feladatokat. Minden alakommal fekvőbetegek ellátását végeztem, azonban a családtól való távolság az évek múlásával egyre nagyobb teherként nehezedett rám, ezért 10 év után hazaköltöztem és újra elhelyezkedtem a Gondos Panni Szociális Központ balatonfűzfői szolgáltató helyén.

Mivel az idősgondozás több területét kipróbáltad már, melyik áll igazán közel hozzád?

Az általam végzett ellátási formák közül a házi segítségnyújtás áll a legközelebb a szívemhez. Az intézményi és otthoni ápolás túl kötött számomra, ami egy idő után véleményem szerint lelkileg is nagyon megviseli az embert. A házi segítségnyújtásban szabadabb vagyok. Munkámban fontos az időkorlátok betartása, mert sok gondozottam van és minden gondozottam számára a legszínvonalasabb ellátást akarom biztosítani. Tapasztalataim szerint a mindennapi feladatok mellett egyre hangsúlyosabbá válik a mentális támogatás, azaz a lelki gondozás az idősek elmagányosodása miatt. A többi feladat mellett (gondozási, ápolási, ügyintézési), erre is kell időt fordítani, teljes szívvel, lélekkel.

Volt valami meghatározó élményed a munkában eltöltött évek során, ami megváltoztatta az életed, vagy nagy hatással volt rád?

A szociális szférához való vonzódásomat édesapám halála motiválta. Betegsége alatt és halála után rengeteg segítséget, támogatást kaptam vele kapcsolatban a hozzám közelállóktól. Akkor döntöttem el, hogy én is segíteni szeretnék az arra rászorulóknak.

A munkában az eltöltött idő alatt rengeteget tanultam szakmailag, emberileg, lelkileg. Megerősödtem, önállósodtam, sok dologra jöttem rá magammal kapcsolatban, melyekből a magánéletemben és a munkám során is profitáltam később.

Milyen feladataid vannak a mindennapokban?

A mindennapjaim elég pörgősek. Édesanyám már idős, Peremartonban él, naponta kétszer, reggel munka után és este látogatom, támogatom őt. Kora ellenére szerencsére még elég aktív, azonban a felügyeletet gondozónője mellett nekem is biztosítanom kell számára. Nagyon hálás vagyok neki, az évek során rengeteget segített, támogatott engem és családomat is.

A munkámra is ez jellemző. 8 gondozottam van, egész nap jövök, megyek, hogy mindenkinek mindent elintézzek. Boltba, gyógyszertárba járok napi rendszerességgel, a postán csekket adok fel, önkormányzatnál ügyet intézek, ápolási feladatokat látok el, a háziorvossal tartom a kapcsolatot, mindenki ügyes bajos dolgában segítek. Próbálom arányosan beosztani a feladatokat minden napra.

Legnagyobb támaszom a lányom, Kitti. Ő most 29 éves, korábban velem élt, de már Várpalotán lakik a párjával. Nagyon jó a kapcsolatunk, mindenben számíthatunk egymásra, sokszor találkozunk. Egy ezermester, mindenhez ért, nagyon önálló. Fiam 46 éves, ő külföldön él családjával. Nagyon elfoglalt, évente egyszer-kétszer találkozunk csak. Két fiútestvérem van, velük is rendszeres a kapcsolatom.

Úgy tudom, nagy állatbarát vagy?

Igen. Nagyon szeretem az állatokat, korábban kutyatenyésztéssel is foglalkoztam, főleg skót juhászokkal és amerikai-kanadai fehér juhászokkal dolgoztam. Jelenleg 2 kutyusunk, 2 cicánk van, ők Kittinél élnek. Ha a fiatalok elutaznak, a kutyákat viszik, a cicák pedig hozzám költöznek. Ilyenkor én vagyok a cicaszitter. Nekem egyébként most csak halaim vannak.

Mi kapcsol ki, van hobbid?

Ha besokallok, szeretek elbújni mindenki elől. Van egy kis kuckóm vidéken, ami ilyenkor a biztonságot, a nyugalmat jelenti számomra. Általában ősszel szoktam egy-egy hétvégét, pár napot ott tölteni. Hobbim a vezetés, nagyon szeretem, kikapcsol. Szoktam olvasni is, ha van időm. Az utazás is feltölt, voltam már Svédországban, Szingapúrban, Dubaiban, Csehországban.

Mik a terveid a jövőre?

Édesanyám testvére Új-Zélandon él, oda szeretnék még eljutni a jövőben.

Tapasztalt kollégaként mit üzennél azoknak, akik most kerülnek be az idősellátás világába?

Az a legfontosabb hogy minél hamarabb próbáljanak beilleszkedni az őket körülvevő környezetbe. Ebben szerintem a megfelelő kommunikációnak és az emberekhez való pozitív hozzáállásnak nagyon nagy szerepe van egy bizalmi kapcsolat kialakítása során. Ez az alapja a munkánknak. Ha ez megvan, akkor mehet minden a maga útján…

Köszönöm szépen a beszélgetést!

horoszkóp: oroszlán

kedvenc étel: mindent szeretek, csak a pacalt nem

kedvenc ital: szénsavmentes ásványvíz, Coca-Cola

kedvenc szín: fekete, fehér, sötétkék

kedvenc város: Pécs

kedvenc film: kosztümös filmek

kedvenc könyv: Dallos Sándor: A nap szerelmese, Aranyecset, Danielle Steele könyvek

kedvenc vers: Petőfi Sándor: Anyám tyúkja

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja
 

Ej, mi a kő! Tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
 

Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodácsol,
S nem verik ki a szobából.
 

Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
 

Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsülje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. -
 

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd, beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
 

Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba'...
Anyám egyetlen jószága.