HARMÓNIÁBAN A TERMÉSZETTEL

Vannak a környezetünkben olyan emberek, munkatársak, akinek jelenlétében nyugalom, öröm, kedvesség érint meg bennünket. A mi hivatásunkban ez nagyon fontos, mert a szociális területen végzett munka nem mindig kecsegtet sikerrel. Vajainé Borsi Eszter ilyen. Hogy milyen forrása van annak a harmóniának, ami belőle árad, azt megtudhatják a vele készült beszélgetésből.

Az interjút Dr. Mongyiné Istvánovits Judit készítette.

Jól tudom, hogy régóta a Gondos Panni Szociális Központban szerettél volna dolgozni?

Igen, jók az információid. Majdnem egy évet vártam erre a helyre. Amikor megtudtam, hogy van ez az álláshely, nagyon megörültem neki. Már akkor éreztem, hogy én ezt szeretném csinálni, ez biztos, hogy az én utam lesz. Végül sikerült, és nagyon boldog voltam. Az előző munkahelyemen is fogyatékkal élő fiatal felnőttekkel és gyerekekkel foglalkoztam, így nagyon közel éreztem magamhoz ezt a hivatást. Ott is nagyon szerettem dolgozni, de a fogyatékosságügyi tanácsadó munka mégis inkább az én világom.

Megkérdezhetem, hogy milyen információid voltak rólunk?

A Gondos Panniról csak jókat hallottam korábban is. Leginkább az iskolából, gyerekektől és szülőktől hallottam az intézményről. Tényleg csak jó véleményeket mind szakmailag, mind emberileg.

Egy ideje már nálunk vagy. Hogy érzed itt magad? Valami ilyesmi munkát szerettél volna végezni, mint amit itt kaptál?

Igen, nagyon szeretek itt lenni, nagyon jó szakemberekkel vagyok körülvéve, akiket emberileg is nagyon nagyra tartok. Szeretek bemenni reggel a munkahelyemre, ezt nagyon jó kimondani. Azt hiszem, hogy az emberek zöme nem így van ezzel sajnos. Hasonlót képzeltem el, amikor jelentkeztem ide, de talán még jobbat kaptam. Tele van kihívásokkal, és engem ez motivál. Szeretek új dolgokat tanulni, megoldani, segíteni. Ebben a munkakörben ezt igazán lehet gyakorolni.

Alkotó életed felénél jársz, ilyenkor még rengeteg dinamizmus, érdeklődés, tenni akarás van az emberben. Mik a terveid?

Igen valóban, még nagyon sok mindent szeretnék tanulni, tenni az életben.

Terveim között szerepel, hogy minél jobban végezzem a munkámat, de ehhez még szeretnék tanulni. Éppen most vettek fel a Pécsi Tudományegyetem Mentálhigiéné és közösségi segítés szakra, ahol most szeptemberben kezdem a tanulmányaimat. Nagyon várom, hogy új tudásra tegyek szert a mentálhigiéné témakörében is.

Kicsit visszatérve az előző kérdésre, milyen végzettséged van? Hol, mikor, mit végeztél?

Elég sok dolgot tanultam már a főiskola mellett is. Igazából szeretek új ismeretekre szert tenni, és ha valami érdekel, akkor szeretek annak a legmélyéig lemenni, aprólékosan mindent megismerni.

Elvégeztem a talpreflexológiát, sportoktatóként folytattam majd a coaching tanfolyamot is befejeztem. Valamint éppen most fejeztem be a Slachta Margit NSZI fogyatékosságügyi képzését.

Dolgoztál az eredeti végzettséged szerint valahol? Miért váltottál?

Eredeti végzettségem dietetikus. Ebben a szakmában kezdtem dolgozni, első munkahelyem a Balatonfüredi Szívkórházban volt. Nagyon szerettem azt a munkakört is, nagyon jó kapcsolatom volt az ottani kolléganőkkel. Sajnos nem az én utam az, hogy csak ezzel a dologgal foglalkozzak. Nekem ez kevés volt, abból a szempontból, hogy ebben a segítésnek csak egy kis szelete volt benne, és én szerettem volna teljes egészében segíteni az embereknek. Tapasztalatom szerint nem az jelenti a legnagyobb gondot akár egy diéta betartásánál, hogy nem tudja mit ehet meg és mit nem, hanem hogy nem tudja ezt betartani a beteg. Általában valami lelki ok áll a háttérben, és először vagy ezzel párhuzamosan abban is segítséget kell nyújtani, hogy sikerrel járjunk.  Természetesen még a mozgás is hozzá tartozik az eredmény eléréséhez.

Lehet, hogy kicsit messze kerültem ettől a szakmától, de mégsem, mert itt is sok esetben alkalmaznom kell, vagy tudom kamatoztatni ezen tudásomat is. Ehhez jön még hozzá majd a mentálhigiénés képzés tudása is reményeim szerint, hogy teljes egészében lássam az embereket.

Az, hogy az egész megyében fogyatékosságügyi tanácsadóként ketten dolgoztok, milyen feladatokat ró rád? Milyen tapasztalatokat szereztél eddig?

Igen, ketten látjuk el ezt a feladatot a megyében és el kell mondjam, hogy nagyon nagy szerencsém van a kolléganőmmel, mert szeretünk együtt dolgozni. Azt hiszem ez is nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy aktívan és hatékonyan látjuk el a feladatainkat. Ezúton is szeretném megköszönni neki azt a sok segítséget, amit az elején, amikor betanultam és most is kapok tőle. Sokat tanultam tőle, vele. :)

Úgy tudom, a tervek között szerepel, hogy minden járásban legyenek fogyatékosságügyi tanácsadók. Akkor ez a szolgáltatás még szélesebb körben eljut majd mindenkihez.

Feladataink közé tartozik, hogy minden nemű, korú és mindenféle fogyatékkal élő embernek vagy a hozzátartozóknak egyénileg is segítséget nyújtsunk. Ezen kívül közösségi szinten is részt veszünk abban, hogy az emberek szemléletét formáljuk. Sajnos a mai világban még beszélni is alig merünk a fogyatékosságokról, nemhogy szembenézni ezzel, esetleg támogatást nyújtani. Ezért, hogy ezt népszerűsítsük, kicsit beleérezzük magunkat az ő helyeztükbe is. Járjuk az egész megye területét és játékos, ám elgondolkodtató feladatokkal próbáljuk ehhez a témához közelebb vinni az embereket.

Balatonalmádiban ez év áprilisában rendeztünk egy kiállítást a RIROSZ-szal (Ritka és Veleszületett Rendellenességgel élők Országos Szövetsége) a Pannónia Kulturális Központban. Ebben a programban az iskolákat és gyermekeket is meghívtuk a kiállításra érzékenyítő, edukációs foglalkozások keretében. Sőt, a megye számos intézményéből érkező szakemberek részvételével képzést is kapcsoltunk a kiállításhoz, amelynek ismereteit tovább vihették a saját járásukba, iskoláikba. A rendezvény nagy sikert aratott.   

Hétköznapjainkban megyeszerte segítjük a rászorulókat, hogy akadálymentes szempontból minél több helyre sikerüljön nekik minél kevesebb kihívással eljutniuk. Az egészségügytől kezdve a kultúráig.

Sajnos számos területen azt tapasztaljuk, hogy nem mindenhol és nem mindig figyelnek oda rájuk, hogy esetleg megkönnyítsék a helyzetüket, és sajnos még az alapvető dolgok is hiányoznak sok helyen az akadálymentes élethez.

Elmesélnél egy történetet, amit sikerként könyvelhetsz el, ami jó érzéssel töltött el?

Nagyon nehéz egy történetet elmesélnem. Sok-sok pozitív dolog ér a munkám során, amiről mesélni lehetne. Talán, ami a legnagyobb örömmel tölt el, az, hogy azokon a településeken, intézményekben, ahol eddig jártunk, nagy szeretettel, figyelemmel vettek részt a programjainkon, és miután megismertek bennünket, attól kezdve örömmel vártak vissza minket mindenhol. Ez nagyon kellemes érzés, és visszajelzés is egyben, hogy jó úton haladunk és jól csináljuk azt, amit csinálunk. :)

Amit talán mégis kiemelnék az első esetem lenne, mert ő volt az legelső, akinek segíteni is tudtam, illetve tudtunk együttesen egy családgondozó kolléganővel. Ő egy stroke-on átesett fiatal hölgy volt, aki emiatt a hirtelen történt eset miatt nagyon nehéz helyzetbe került. A közös segítés hatására viszont őt sikerült annyira megerősíteni, hogy végül ő oldotta meg a saját életét. Talán a legfőképp cél ez lenne, amikor megtanítjuk/segítjük az embert önállóvá válni, hogy hosszú távon is rendezni tudja a saját dolgait.

Sajnos, a háttérország még mindig nem teljes. Például nagyon kevés az olyan gyógypedagógus, aki afáziás betegeket képes rehabilitálni.

Azt tudom, hogy van egy tündéri kislányod. Itt éltek Balatonalmádiban? Mesélnél a családodról?

Igen, szívesen. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen családom van. Férjemmel és kislányommal, (aki már nem is olyan kicsi), 13 éves, élünk itt Balatonalmádiban, egy szép családi házban az erdő mellett. Imádok itt élni, nem szívesen mennék innen máshova. Férjemmel nagyon régóta ismerjük egymást. A gimnáziumban találkoztunk, és immár 22 éve vagyunk egy pár. Megéltünk már sok dolgot együtt, jót és rosszat egyaránt. Született egy gyönyörű lányunk, akire nagyon büszke vagyok. Lehet, hogy elfogult vagyok, de úgy tökéletes, ahogy van. Persze azért vannak konfliktusok, mint mindenhol, de tudjuk rendezni ezeket szerencsére. Lányom nagy szerelmei az állatok, a lovak és a lovaglás. Ezt én is át tudom érezni, mert én is lovagoltam, volt saját lovam is.

Egyszer egy beszélgetés kapcsán azt mesélted, hogyha pihenni akarsz, kimész az erdőbe. Azt most nem jelöljük meg, hogy milyen erdő, melyik részére, de számodra mit mesél az erdő, a természet?

A természet mindig is nagyon közel állt hozzám. Most is az erdő mellett lakunk. Imádom az állatokat. Korábban két kiskutyámmal jártuk az erdőt. Most már csak sajnos az egyikőjük van velünk, így vele szoktam sétálni, de a korára való tekintettel már csak kevesebbet tudunk menni.

Ezen kívül a barátnőmmel szoktunk majdnem minden hétvégén egy nagyot sétálni ott, azt nem szívesen hagyjuk ki, arra mindenkinek szüksége van. :)

Az erdő, a természet nekem a megnyugvást jelenti, ott mindig csend van és béke. Ezt a sétáim alkalmával én is átérzem, de kell egy 10-15 perc, mire ennek át tudom adni magamat. Utána viszont nagyon jó érzés, amikor meghallom a csendet, a természet hangját és nyugalmát.

Amit még nagyon feltölt ilyenkor, ha állatokat is látok. Többféle vaddal is találkoztam már (őz, vaddisznó, mókus), a kedvenceim mégis a mókusok. Amikor meglátjuk egymást percekig csak állunk és nézünk egymásra. Ilyenkor megáll az idő és csak a másikra koncentrálunk, ki mozdul meg először. Jó kis játék, és szívet melengető.

Az erdőjáráson kívül, mi az, ami még feltölt, örömmel tölt el?

A TÁNC. Mindig táncoltam valamit, ez az, ami az természeten kívül még teljesen kikapcsol. Nagyon sok fajtáját kipróbáltam már. A legcsodálatosabb a Flamenco volt. Egy évet emiatt éltem is Spanyolországban. Nagyon szerettem, de a szívem mégis hazahúzott.

Most is táncolok egy veszprémi Reggaeton tánccsoportban.

Ezen kívül most még újrakezdőként teniszezni járok. Fiatalabb koromban űztem ezt a sportot, és most megint belevágtam. Ebben is nagyon ki tudok kapcsolódni.

Egyszer a meditációról hallottam és ez nagyon megmaradt bennem. A meditáció nem biztos, hogy mindenkinek a klasszikus értelemben vett meditációt jelenti, hanem azt az állapotot, amelyben az ember teljesen csak az adott cselekvésre tud koncentrálni, és nem gondol semmi másra.

Nekem ezt jelenti az erdő, a tánc és a sportolás.

Bulvárjegyek:

csillagjegy: Bak

kedvenc étel: Palacsinta, mindegy milyen:)

ital: Tejeskávé

szín: Türkiz

virág: napraforgó

kedvenc város: Balatonalmádi, Cádiz

kedvenc könyv: Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak

zene: Latin és afro zenék

film: A szív bajnokai

vers: Reményik Sándor: Mosoly

Reményik Sándor: Mosoly

Mosolyod…

Mely szívből fakad,

Aranyozza be arcodat.

Mosolyod nem kerül pénzbe,

Mégis sokat ér testvéred szemében,

Gazdagítja azt, aki kapja

S nem lesz szegényebb az sem, aki adja,

Pillanatig tart csupán,

De örök nyomot hagy maga után.

Senki sem olyan gazdag,

Hogy nélkülözni tudná,

És senki sem oly szegény,

Hogy meg nem érdemelné.

Az igaz barátság látható jele,

Hintsd be a világot egészen vele.

Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,

Bátorság a csüggedőnek,

Vigasztalás a szomorkodónak.

Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,

De semmiért meg nem vásárolható.

Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,

Mert csak abban a percben van értéke,

Amelyben arcodon megjelen.

És, ha ezután olyannal találkozol,

Aki nem sugározza a várt mosolyt,

Légy nagylelkű, s a magadét add,

Mert senkinek sincs

Nagyobb szüksége mosolyra,

Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.