GYÓGYÍTÓ SOKSZÍNŰSÉG

Mai interjúalanyunk Kántás Erzsébet kedves, titokzatos, sokszínű egyéniség, tele kreativitással ötletekkel és tapasztalattal. Ő egy olyan munkát végez, melynek ösvényei sajnos, csak most válnak bejárhatóvá.

Valahogy úgy van a hivatásával, mint mindannyian tavasz derekán, amikor ugyancsak vágyunk a természetbe; a napfény, az illatok, a virágok gyógyító hatással vannak a lelkünkre a szürke tél után.

A mezőn a pipacs, a százszorszép, a sáfrány, a kamilla, a mezei zsálya, az ég színére hajazó kék katáng vidítanak fel bennünket.

Ha egy „egyszínű” tavaszi pipacsmezőn végignézünk, nem találunk két egyformát közöttük, mindegyik különbözik egymástól a pipacsszőnyegen. Böbe minden virágot szépnek lát, mindet a mező részének tekinti.

Azon dolgozik, hogy ugyanígy tekintsünk minden embertársunkra: a nagy egész értékes részeként, címkézés nélkül, elfogadással, a kiteljesedést lehetővé tevő viszonyulással.

Kolléganőnk, Böbe, a Gondos Panni Szociális Központ fogyatékosságügyi tanácsadója igazán üdítő, színes, vidám csokrot tudhat magáénak munkájában és magánéletében egyaránt.

Ismerkedjenek meg vele!

Az interjút Czulák Henrietta készítette vele.

2022 januárjától, - a Gondos Panni Szociális Központ közreműködésével megvalósult országos pilot programot követően - új, immár normatív módon is támogatott szolgáltatási elemként bevezetésre került a fogyatékosságügyi tanácsadás, amelyet a teljes vármegyére kiterjedő ellátási területtel 2 fő munkatársunk lát el.

Te vagy az egyik.  Mit jelent számodra ez a munka?

Véletlenül éppen a napokban (április 20-án) évfordulós nekem ez a feladat, és a „gondospannis-lét”. Két évvel ezelőtt 2022-ben csatlakozhattam az itteni közösséghez, amit örömmel és nagy lelkesedéssel tettem.

Azt megelőzően éppen a születésnapom estéjén dobta elém a sors az álláshirdetést. Ezt már így égi jelnek is tekinthetném. Sokáig fontolgattam a jelentkezést, mert a „tizensok” egy helyen végzett tevékenység után - és nem pont a fiatal éveim csúcsán -nehéz volt a váltás lehetősége mellett dönteni. Habár minden porcikámban azt éreztem, hogy ezt a feladatot nekem találták ki, mégis az utolsó napig vártam a pályázatom elküldésével. A családom és a barátok támogatása, sőt az erélyesebb megjegyzéseik hozzásegítettek az utolsó lépés megtételéhez.

Március 10-én már az állásinterjúra érkezéskor egy biztonságot és jó légkört árasztó helyen találtam magam. Szinte rögtön megszűnt bennem a helyzet miatti fokozott szorongás, és a vezetőkkel való beszélgetésben is könnyebben tudtam magamat adva kommunikálni. Bő egy héttel később az intézmény vezető-helyettes közölte velem a döntést, amitől alig jutottam szóhoz, és hatalmas örömet okozott, hogy megkaptam ezt a lehetőséget.

Nagy lelkesedéssel jöttem ide. Valóban úgy gondoltam és gondolom ma is, hogy ebbe a munkába bele tudom tenni a magam szemléletét, az összes eddigi szakmai tapasztalatomat, kapcsolati tőkémet és az elkötelezettségemet egyaránt.

Új terület lévén mondhatjuk azt is, hogy úttörők vagytok és felelősségetek van abban, hogy kitapossátok az utat, tágítsátok a lehetőségeket?

Igen, ez kihívás és egyben felelősség is. Úttörő munkába kezdeni nem újdonság számomra. Szinte minden jelentősebb váltás az életemben kapcsolódott valamiféle új vagy addig kevésbé ismert tevékenységhez. Vagyis az új utak taposásában van már jártasságom. Nekem az ismeretlen feladat nem nyomasztó. Vízöntő jegyben születtem, és mint ilyet, az innovatív lehetőségek inspirálnak, a megújulás és a fejlődés a lételemem.

A fogyatékosságügy továbbra is gyerekcipőben jár, mennyire érzed a felelősséged abban, hogy szemléletet formálj?

Évtizedekkel ezelőtt is voltak már tapasztalataim ezen a téren. Valóban nagyon lassú volt a tempó a fogyatékosságok, a másságok, az egyéni nehézségek megítélése és elfogadása ügyében. Úgy érzem, hogy a szemléletformálást én nem ebben a mostani munkakörben kezdtem. Már a tanítói pályám elején is kiemelten támogattam a nehézségekkel küzdőket, és kiálltam mellettük. Mindig nagy hangsúlyt fektettem a gyerekek egyéni pozitív tulajdonságainak fókuszba helyezésére. Igazából már véleményem szerint ezzel is szemléletet formáltam.

Az oktatás-nevelés integrációs törekvései miatt előtérbe kerültek a tanulási és alkalmazkodási nehézségekkel küzdő gyerekek az intézményekben. A problémák nem csupán a gyerekek nehézségei voltak, hanem a pedagógusoké és a szülőké is a differenciálás és az elfogadás tekintetében. Mindig az mozgatott, hogy minél többet tudjak segíteni a jó megoldások megtalálásában.

Említetted az elfogadás fontosságát és ezzel párhuzamosan a szemléletformálást. Meglátásod szerint milyen tényezők befolyásolhatják ezt pozitívan?

A kulcs- úgy érzem - a minél fiatalabb korosztály természetes szemléletében van. A gyerekek tisztasága, nyitottsága, az önzetlenségük, az emberszeretetük hatással van a nagyobbak és a felnőttek szemléletére is. Ezeknek a tulajdonságoknak az erősítése, megtartása fontos lenne. A kicsik - ha látják is a különbözőségeket - azt ők még nem kezelik előítélettel, hanem csupán kíváncsisággal. A megnyilvánulásaik segítő szándékúak és szeretetteljesek. Tisztaságuk hatással van a felnőttekre.

Milyen területről jössz, hol dolgoztál korábban? Mennyire passzol a végzettséged ehhez a munkakörhöz?

Közvetlenül ezt megelőzően egy veszprémi általános iskolából pedagógus munkaköréből érkeztem, ahol 14 évet töltöttem. Az intézményben tanuló és nehézségekkel küzdő diákok egyéni segítése volt a feladatom.

Régebben dolgoztam más iskolákban, óvodákban is. Volt, ahol a normál fejlődésmenetű gyerekekkel foglalkoztam, és az eltérő fejlődésűek speciális intézményeiben is szereztem tapasztalatokat.

Érettségivel együtt szerzett alapvégzettségem egészségügyi jellegű. El sem kezdtem dolgozni ezen a területen, mert felvettek tanítóképzőbe. Később szociálpedagógiai és fejlesztőpedagógiai ismereteket is szereztem, és szinte folyamatosan tanultam valamit a pedagógiai-gyógypedagógiai módszerek és ismeretek területéről.

Jelenleg is tanulok a munkatársammal együtt. Ez a munkakörünkhöz szükséges speciális ismereteket tartalmazó képzés.

Ha fogyatékosságügy, akkor sokkal inkább esélyegyenlőséget említenék, hiszen ez számtalan lehetőséget hordoz magában. Vannak-e lehetőségeitek? Az élet mely területein lenne meglátásod szerint a leginkább szükség az esélyegyenlőség megteremtésére, a hátrányok enyhítésére?

Ez egy érdekes felvetés: fogyatékosságügy vagy esélyegyenlőség. Ebből a témából egy különálló, nagy interjút is lehetne készíteni.

A két fogalom tartalmilag semmiképpen nem azonos, nem szinonimái egymásnak. Az esélyegyenlőség egy tágabb fogalomkör, nem csak a fogyatékosságügyre húzható rá.Ezen a területen való tevékenységnek is lényeges eleme az esélyegyenlőség megteremtése, így fontos része a munkánknak, hogy a nehezítettségekkel élők számára keressük meg az utakat és a lehetőségeket, hogy ők is minél teljesebb életet tudjanak élni, hogy hozzáférjenek azokhoz a lehetőségekhez, amelyekhez- a társadalomnak a nehezítettség nélkül élő tagjai- problémamentesen igénybe tudnak venni.

Ebben a szegmensben sok helyen, sok vonatkozásban vannak már előremutató megoldások. Ami jobban a köztudatban van és látható, az például a mozgáskorlátozottak tekintetében a parkolás, az épületekbe való akadálymentes bejutás. A közlekedésben a vakokat és gyengénlátókat segítő megoldások (járófelületeken vezetősáv, buszokon a hangos utastájékoztató és a nagyothallók-siketek számára a valós idejű feliratos utastájékoztató tábla, gyalogos átkelésnél a hangjelzés, stb).

Kiemelten szükséges lenne szerintem a hivatalokban, intézményekben és online felületeken is az ügyintézéshez a könnyebb eligazodást segítő specifikus applikációk és a Könnyen Érthető Kommunikáció (KÉK) használatára.

Feladataitok között szerepel a tanácsadás, információnyújtás biztosítása a fogyatékossággal élő személyek és családtagjaik számára. Keresnek-e benneteket, mennyire vagytok a „köztudatban”? Sikerült-e már „láthatóvá tenni” a Gondos Panni Szociális Központ fogyatékosságügyi tanácsadóit? Sikeres, figyelemfelhívó projekt megszervezésében részt vettetek-e már?

Általánosságban még nem terjedt el a köztudatban a létünk, inkább más szakterületek szakemberei által és rajtuk keresztül kapnak és kapunk/adunk mi is információt. Sokszor az ő ajánlásukkal szereznek tudomást rólunk és jutnak a mi látókörünkbe, pl. a családsegítőben, az oktatási-nevelési, vagy egészségügyi és szociális intézményekben előforduló nehezítettséggel élő kliensek és az ő családtagjaik. Ezenkívül személyes kapcsolatrendszerünkben lévők is fordulnak hozzánk útmutatásért. Szélesebb körben intézmények és települések rendezvényein veszünk részt, hogy bárki, aki ott megfordul, rólunk és a szolgáltatásunkról is tájékozódhasson. Nehézség az, hogy mivel ez megyei feladat, így teljes Veszprém vármegyében kellene szemléletet formálni két fővel és az intézmény erőforrásaival. Jó lenne, ha valamennyi járásban elindulhatna a szolgáltatás, melyben tudásmegosztás keretében szívesen átadnánk a tapasztalatainkat.

Jelenleg éppen van egy projekt, aminek kezdeményezői és aktív részesei is vagyunk. Több érdekvédelmi és segítő szervezettel is kapcsolatot tartunk, így például a Ritka és Veleszületett Rendellenességekkel Élők Országos Szövetségével (RIROSZ) is. Tudomásunkra jutott, hogy ez a szövetség évek óta fotópályázatot hirdet a tagok számára, és az elkészült fotókból a betegséggel élők és családtagjaik boldog pillanatait megörökítő vándorkiállítást szervez.

Ennek az egyik állomása volt nemrégiben Balatonalmádi. A kiállítás létrejöttében példás volt az együttműködés a RIROSZ, a Gondos Panni Szociális Központ és a Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár között. A kiállított fotókhoz mellékeltünk rövid ismertetőt is, ami a betegség jellemzőit és a velejáró eltéréséket tárja fel közérthető módon a látogatók számára.

A kiállításhoz kapcsolódóan az intézmény munkatársai is mozgósítottak különböző csoportokat kik-ki a saját munkaterületén. Az iskolai és óvodai szociális segítők az oktatási-nevelési intézményekben, a klub munkatársak pedig az Idősek Nappali Klubjaiban népszerűsítették a kiállítást. Előre egyeztetett időpontokban, szervezetten fogadtuk a csoportokat, tárlatvezetéssel és érzékenyítő foglalkozásokkal, melyeken keresztül saját élményű megtapasztalásokat élhettek át néhány fogyatékossággal, nehezítettséggel kapcsolatosan.

Emellett, immár visszatérően, tábori foglalkozások alkalmával is próbáljuk a gyerekeket érzékenyíteni.  Azt látjuk, hogy a fiatalok érdeklődőek, aktívak. Sokuknak vannak már tapasztalásaik is és ismereteik a témában. Arról is kaptunk visszajelzést, hogyan formálódnak a szüleik nézetei az által, ahogy elmondják otthon a benyomásaikat, érzéseiket a tevékenységekről. Így a gyerekek a környezetük szemléletét is befolyásolják, vagyis mi közvetett hatást gyakorlunk általuk a felnőttekre.

Van-e kapcsolatotok más fogyatékosságügyi tanácsadóval? Tapasztalatcsere végett konzultáltok-e valamilyen módon egymással?

Tanácsadók az ország egész területén tevékenykednek és szerencsére nem elszigetelten, hanem hálózatban. Mielőtt ezt a feladatot megkapták a megyékben kijelölt családsegítő és gyermekjóléti központok 2022-ben, az előtt már egy országos lefedettségű projekt keretében az ország 22 pontján 44 tanácsadóval kezdték el létrehozni és kiépíteni ennek a szolgáltatásnak a hálózatát. Ez sikeres volt, mert egy aktív, egymással gyakran kommunikáló szakmai közösség alakult ki, melynek részese volt a Gondos Panni Szociális Központ is és amit „megörököltünk” korábbi kollégáinktól és ami azóta is gördülékenyen és egyre sokasodó szolgáltatásokkal működik.

Elérjük egymást telefonon, van egy közös levelezési rendszerünk is, vannak online szakmai eseményeink, és évente kétszer személyesen is tudunk találkozni a módszertani központunk által szervezett konferenciákon.

Mentálisan mennyire megterhelő számodra a fogyatékos személyekkel való találkozás és a velük való közös munka?

Mondhatnám azt is, hogy nekem ez nem szokatlan, hisz fiatal pályakezdő korom óta (kisebb kihagyásokkal) ilyen területen, ilyen személyekkel dolgoztam, és soha nem éltem meg ezt különösebben megterhelőnek.  Minden kezdetnek vannak nehézségei, így természetesen a fogyatékos személyekkel való együttműködésnek is. Természetesen mi is vagyunk fáradtak időnként. De az évek során a velük eltöltött idő a nehézségek leküzdésében nagy jártasságot eredményezett. Vannak azonban olyan pillanatok, események és momentumok is, amelyek nagyon nagy lelki töltést adnak. A személyes énvédelem működtetése emiatt nagyon fontos.

Érzékeled-e, hogy a megsegítésük során akadályokba ütközöl?

Mindannyian tudjuk, hogy az ellátórendszernek vannak -olykor nagy- hiányosságai, szigorúak a szabályok az ellátások igényelhetősége kapcsán. A pénzbeli ellátások összege ahhoz alacsony, hogy az elég legyen megélhetésre. a kapacitások szűkösek.

A bentlakásos intézményi férőhelyek száma alacsony, a várólisták és így a bejutási idők is hosszúak. Többnyire ezek jelentik a főbb problémát a legnagyobb jóindulat és segítőkészség ellenére is.

Hogy tudnánk elősegíteni a fogyatékos emberek életminőségének javítását, önálló életvitelének és társadalmi integrációjának elősegítését?

Az előbbiekben említett gondok megoldása nem rajtunk múlik…

Amit viszont mindenki más megtehet a fogyatékos személyekkel kapcsolatban, hogy más megközelítésben gondolkodjunk és cselekedjünk, ha róluk van szó.

Fontos lenne, hogy ne legyen a viselkedésünk kirekesztő, megbélyegző vagy megalázó! Legyünk elfogadóbbak, érzékenyebbek a mások problémáira egyéni szinten is! Legyen szeme, füle és tettre készsége mindannyiunknak arra, hogy hol és miként könnyítsünk az ő helyzetükön!

Próbáljon mindenki egy kicsit belehelyezkedni gondolatban a sérült ember helyzetébe! (Éppen ezt célozzák a szemléletformáló-érzékenyítő csoportfoglalkozásaink.)A társadalmi integráció az egyéni szinten kezdődik!

Munkánk során gyakran tapasztaljuk, hogy egy-egy ügy mentálisan mennyire megterhel bennünket. Te miből töltekezel, mi kapcsol ki? Ki támogat a háttérből, amikor erre szükséged van?

Szakmai értelemben a szupervíziók adják az alapot. Szerencsések vagyunk, hogy ezt elérhetjük itt a Gondos Panni Szociális Központban.

Magánéletemben pedig nekem az elsődleges háttér a férjem. Ő mindig készen áll arra, hogy meghallgasson, kicsit ellensúlyozzon. Olyankor, amikor az indulatok kezdenek dominálni a dolgok megítélésében, akkor ő egy meglehetősen jó balansz számomra. Más látószögből világít rá a problémákra, és nagy megértést és támogatást kapok tőle.

Nálunk a szűkebben vett családi kapcsolat is nagyon erős. Édesapámat egy vadászbaleset miatt korán elvesztettük, amikor a testvérem kiskamasz, én meg középiskolás voltam. Hirtelen omlott össze az életünk, de gyorsan kellett alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, belső erőinket aktivizálni, és gyorsan kellett felelősségteljes „majdnem felnőtt”-é válni. Átkereteződött az életünk, mások lettek a prioritások. Az én távolabbi terveim is megváltoztak mindezek tükrében. Nekem addig az orvosi pálya volt a cél. A megváltozott helyzet miatt másik irányt szabtam a továbbtanulásban, hogy a családra minél kevesebb teher háruljon. Magunkra és egymásra számíthattunk leginkább. Édesanyám akkori ereje, teherbírása csodálni való és számomra példaértékű.

A tágabb családi kapcsolatok is nagyon jelentősek az életemben. Évente legalább kétszer találkozunk a távolabb élő rokonsággal is, és unokatesók hatan lányok „csajos hétvégék”-re szoktunk elvonulni egy kis feltöltődésre.

Baráti kapcsolataim által is kapok támogatást, az egyikük pedagógus és mentálhigiénés szakember, a másik pedig gyógypedagógus-pszichológus. Rájuk privát vonatkozásban is, de szakmai vonalon is számíthatok.

Van-e kedvenc elfoglaltságod?

Szeretek zenét hallgatni. Könnyűzenei vonalon az éveim számának növekedésével változott az ízlésem. Mostanában már az igényes rockzenét is szeretem, ez fiatalabb koromban elképzelhetetlen volt.

A komolyzene hallgatása régóta része az életemnek. Az operát ugyan gyerekként még nem értettem, de már akkor is szívesen hallgattam és néztem.

Szeretek közeli kapcsolatban lenni a természettel, ezért a városban vagy a környékén szívesen teszek egy rövidebb sétát akár naponta, vagy hétvégén nagyobb kirándulást is. Többé-kevésbé rendszeresen úszni járok.

És még valami rajongok a piros Ferrari-kért. Voltam már tesztvezetésen is, ami ezt a rajongást elmélyítette.

Ferrarimentes hétköznapokon a közvetlen környezetem szépítgetése is sok örömet tud okozni.

Bulvárjegyek:

                      Horoszkóp: vízöntő

                      kedvenc szín: orgonalila

                      város: Pápa

                     étel: sertéspörkölt galuskával és a másik a sült házikolbász

                     ital: Cointreau (a likőrök királynője)

                     film: A mambó királyai

                    könyv: Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

                    együttes: Queen

                    virág: tulipán

                    vers : Tóth Árpád: Körúti hajnal

Tóth Árpád: KÖRÚTI HAJNAL

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére...

1923