AKINÉL A POHÁR MINDIG FÉLIG TELE VAN

 A cím igazán ráillik.

Kedves. Mosolygós. Kommunikatív. Ildikó az, aki mindig az élet napsütéses oldalát igyekszik meglátni.

A valódi önismeretét tartalmazó három-négy tulajdonságot az olvasó is hozzágondolhatja, amikor elolvassa az interjút, és megismerkedik vele. Bölcsessége érik, növekszik, kiteljesedik, pedig az ő életében is - mint mindenkiében, - vannak (voltak) nehéz időszakok. Volt bátorsága belenézni a saját kaleidoszkópjába, és pozitív irányba fordítani a színes üveggyöngyöket, amelyek egy másik mintázatban szebbet, jobbat mutattak neki.

Ismerjék meg az egyik legkiválóbb idősgondozónkat SÁRKÁNYNÉ MIHÁLYI ILDIKÓT, aki Alsóörsön dolgozik hosszú évek óta, akiről senki sem gondolná, hogy most már nyugdíj mellett teszi azt, és akivel Szászné Johanidesz Ibolya kollégánk beszélgetett!

SZJI: Mint mindenkitől, tőled is megkérdezzük: mióta dolgozol a Gondos Panninál?

SMI: 2011 decemberében kezdtem a munkát. Eredeti szakmám a kereskedelemhez fűződik. Eddigi életem során mindig adminisztratív munkakörben dolgoztam. Ezt a változást a szükség hozta, munkanélküli lettem, és ez adódott. Viszont elmondhatom, hogy bár a kényszer szülte, de igazi szerelem lett a munkám.

SZJI: Mi az, amit legjobban szeretsz a munkádban?

SMI: Azt a folyamatot, amikor elkezdek egy gondozottal foglalkozni. Amikor bemutatkozunk, sokszor érzem az időseken a bizonytalanságot: vajon jól tettem, hogy egy számomra idegen emberre bíztam magam?  Mi történik, ha mégsem azt kapom, amit szeretnék? A családtagokon is sokszor érezni ezt a fajta kezdeti bizalmatlanságot. És amikor elkezdünk járni egy-egy nénihez, bácsihoz, megismernek minket, az odaadásunkat, szakmaiságunkat, feloldódnak, bizalmukba fogadnak minket. És eljutunk oda, hogy már mi is szinte családtagnak számítunk.

SZJI: Mi az a három szó, ami leginkább jellemez téged?

SMI: Tulajdonképpen azok, amik a munkám során is kiemelkedően fontosak: empatikus, barátságos, megbízható, pontos. Hát, ez négy lett! De mind a szakmámban, mind a magánéletemben ezek azok a tulajdonságok, amik a legfontosabbak. Sem a gondozást, sem a mindennapi életet nem lehet elképzelni nélkülük.

SZJI: Akármilyen pozitív személyiséged van is, mint mindannyiunknak, a Te életeben is adódnak nehéz helyzetek. Hogyan birkózol meg velük?

SMI: Először mindig kicsit megijedek. Azután összeszedem magam, és igyekszem a lehetőségekhez képest a legjobban megoldani a felmerülő problémákat. És persze a legfontosabb, a támogató háttér. Nekem ezt a családom jelenti. A lányom és a fiam, bár már külön laknak, elérhető távolságban élnek tőlem. Így mindig, mindenben számíthatok rájuk, ahogyan ők is rám. Nagyon bizalmas kapcsolat van közöttünk.

SZJI: Hogyan lazítasz? Egy-egy fárasztó munkanap, vagy csak egy rosszabb nap után mi az, amitől jobban érzed magad?

SMI: Nem szeretem másra ragasztani a rossz kedvemet, ilyenkor bekuckózok, megnézek egy vígjátékot, esetleg rejtvényt fejtek, olvasok, és máris kicsit könnyebb a világ. Jó egy picit eltolni magamtól a nehézségeket, rosszkedvet, hogy azután feltöltődve tudjak újra tovább menni.

SZJI: Az egyik szabadidős tevékenységedről én is tudok: egy hajnalon a Bakonybéli fogadóban futottunk össze, a túravezetőre várva. Milyen gyakran szoktál így kikapcsolódni?

SMI: Ahogy lehetőségem van rá, minél többször. Szeretek a barátaimmal túrákra, városnéző programokra járni. Nagyon jól érzem magam a természetben, szeretek bámészkodni, megfigyelni a növényeket, állatokat, jó levegőn lenni. Feltölt, kikapcsol, nem mellesleg a mozgás is rettentően fontos az életemben.

SZJI: Bizonyára ezért van az, hogy kortalannak tűnsz.

SMI: Szerintem csak arról van szó, hogy kihozom a lehetőségeimből a legtöbbet. Így van ez a mozgással, természetjárással is. Hogy fiatalon tart-e? Idén február óta nyugdíjasként dolgozom tovább. Nem célom, hogy másnak tűnjek, mint ami vagyok, de remélem, hogy a pozitív életszemlélet, és a nyugalom kívülről is meglátszik rajtam. Az a bizonyos pohár nálam mindig félig tele van.

SZJI: Értékőrző, vagy újító embernek tartod-e magad?

SMI: Inkább értékőrző vagyok. Alapvetően nyitott, de a családban mindig én viszem tovább a hagyományokat. Amikor egy-egy ünnep jön, a családom már tudja, hogy kerülnek az asztalra a szüleimtől, nagyszüleimtől örökölt recept alapján készült ételek is. Fontos számomra a család, és úgy gondolom, ezt a hagyományokkal is össze lehet tartani. Én szívesen teszem így, remélem, ha majd unokáim lesznek, ők is kapnak kóstolót a hagyományszeretetből.

SZJI: Utoljára azt áruld el nekem, melyik mesehős bőrébe bújnál szívesen?

SMI: A kockás fülű nyúléba. Ő arról nevezetes, hogy igyekszik megoldani a problémákat. nem kell olyan nagy volumenű dolgokra gondolni, csak amolyan mindennapi, felmerülő, apró-cseprő gondok, bajok. És ő ezeket mindig megoldja. Úgyhogy én szívesen választom a szerepét.

Bulvár:

                 horoszkóp: skorpió

                 étel: aszalt szilvával töltött rántott husi

                 ital: roibos tea

                 szín: barackvirág

                 film: Forrest Gump

                 zene: mindenevő vagyok

                 könyv: történelmi és romantikus regények

                 vers: Ady Endre: Karácsony

Ady Endre: Karácsony (részlet) 

„Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

- Úgy, mint régen -

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermekszívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.”