A szociális munkában a lelki stabilitás, a nyugalom alapvető fontosságú. Mindannyian rendelkezünk ezekkel a tulajdonságokkal, de aki talán legerősebben hordozza ezeket a jegyeket intézményünkben, az Czulák Henrietta munkatársunk.
Heni maga az állandóság: szinte mindig a kedves, bizalomteli, nyugalmat árasztó, sugárzó mosollyal az arcán. Pedig a hivatás, amit fiatal korában választott, nem könnyű pálya.
Előreszaladva az interjúban elhangzottakhoz, számára valóban „motiváló tényező egy-egy szakmai elismerés, vezetői dicséret”.
Ebből az idei Szociális Munka Napján jutott neki is, munkatársaival együtt.
Az élet-közepi válság mintha őt elkerülné. Egyre kreatívabb, nagy benne a tenni akarás, a segítés szeretete, a hozzá fordulók iránti empátia. Jól ír, sokat olvas. Mindez érezhető, munkáiban is érzékeny lenyomatot képez. Sajátja még az értő figyelem, a mindig nyílt tekintet.
Ismerjék meg!
Czulák Henriettval, a családsegítő csoport szakmai vezetőjével Szalay Krisztina kollégánk beszélgetett.
SZ.K.: Mióta dolgozol segítőként szociális területen?
C.H. 2000-ben szereztem meg a szociális munkás diplomámat Szombathelyen, majd még az év nyarán korábbi „nagygyakorlati” helyemen, a Polgárdi Családsegítőben kezdtem el dolgozni. Kisebb-nagyobb megszakításokkal (két gyermek utáni gyed, gyes) ugyanúgy a családsegítés, gyermekvédelem területén tevékenykedem azóta is. Jelenlegi munkahelyemen, a Gondos Panni Szociális Központban 6 éve dolgozom.
Sz.K.: Miben fejlődnél leginkább?
C.H.: A szociális munka, mint szakma nagyon sokrétű. Számtalan jellegű problémával keresnek meg bennünket a hozzánk fordulók. Nyilvánvaló, hogy nincs nálunk varázspálca, hogy mindenki egyéni problémáját képesek legyünk megoldani, az azonban már megnyugtatással tölt el, ha irányt tudok mutatni az ügyfélnek, hogy merre tovább, milyen lehetőségei vannak. Ehhez ismerni kell a jogszabályváltozásokat, az igénybe vehető támogatásokat, azok igénylési módjait, stb. Ezek ismerete állandó naprakészséget igényel. A településen az intézménnyel kapcsolatban álló jelzőrendszeri tagok közötti hatékonyabb kommunikációt segítő módszerekben való fejlődés nélkülözhetetlen a napi munkavégzés során.
Sz.K.: Mit csinálsz szívesen szabadidődben?
C.H.: Szívesen olvasok (időnként a lányaim kötelező olvasmányait is , sétálok, túrázok a családdal a közeli erdőben, vagy megnézek egy jó kézilabda meccset. Az őszi-téli hónapokban gyakrabban kerül elő egy izgalmas társasjáték.
Sz.K.: Mikor döntötted el, hogy szociális területen fogsz dolgozni?
C.H.: A gimnázium utolsó évében még elég tanácstalan voltam, nem tudtam, „merre tovább”? Nagynéném tanácsára és javaslatára (aki szintén hasonló területen dolgozott) vágtam bele és döntöttem el, hogy erre a területre fogok felvételizni.
Sz.K.: Csapatban vagy egyénileg dolgozol szívesebben?
C.H.: Az intézményben nagy hangsúlyt kap a team munka. A stáb minden héten összeül, aktuális kérdéseket beszélünk meg, ismerjük egymás erősségeit, hogy ki miben jobb. Én szeretek csapatban dolgozni. Ilyenkor mindenki beleteszi a közös kalapba az ötletét, javaslatát. Különböző korosztályúak, személyiségűek vagyunk. Egy-egy projekt kapcsán mindenkinek más jut az eszébe, így lehet elérni azt, hogy a sok ötlet egy kerek egésszé álljon össze. Ugyanakkor időnként fontos a jó és hatákony intézményi munkában az is, hogy egy adott dolog csak és kizárólag a te projekted, te adsz bele mindent 100%-ig, az egyéni felelősséggel együtt, és a munkád által rólad alkotnak véleményt a feladat elvégzésének tükrében.
Sz.K.: Mi motivál?
C.H.: Motiváló tényező egy-egy szakmai elismerés, vezetői dicséret. Nekem mindig jól esik, ha kapok visszajelzést, hogy ezt jól csináltad, ebben ügyes vagy, „Jé, hiszen te ehhez is értesz!” Ugyanakkor a szakmai hivatásomban nagy elismerésként élem meg, ha az ügyfél tanácsért, információért fordul hozzám, vagy előrelépést érek el nála a segítő folyamat során. Ez azt feltételezi, hogy sikerült vele bizalmi kapcsolatot kialakítani.
Sz.K.: Válaszaidból is érződik, hogy nagyon motivált vagy a munkád során. Milyen kereteket biztosít ehhez intézményünk?
Cz.H.: Azt, hogy nem vagyok egyedül a problémával, hiszen számos esetben közösen dolgozunk, gondolkodunk a kollégákkal, szakmailag, emberileg támogatjuk egymást. Ha belép valaki hozzánk, akkor azt láthatja, hogy ez környezetében sem egy hagyományos szociális intézmény. Színes és motiváló. Amikor először léptem be ide állásinterjúm során, azt éreztem, hogy egy ilyen helyen szeretnék dolgozni. Munkahelyünk igyekszik megbecsülni, megtartani bennünket egyéb béren kívüli juttatásokkal is. A családbarát szemlélet már csak hab a tortán.
Sz.K.: Mi a mottód a munkában és a magánéletben?
C.H.: „Nem tudunk segíteni mindenkin, de mindenki tud segíteni valakin” Ronald Reagan
Ebben benne van mindaz, ami szakmánkat jellemzi: a professzionális ismeretek és elhivatottság ellenére érhetnek bennünket kudarcok.
Ugyanakkor a közvetlen környezetünkben élők felé magánemberként is figyelmesek lehetünk. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég, ha időnként pár kedves szót szólunk a szomszéd nénihez.
Sz.K.: Mi az a három szó, amely a legjobban jellemez?
C.H.: Megbízható, „jó hallgató”, családcentrikus.
Henit mi is ilyennek ismertük meg. Ezek a tulajdonságai is erősítik abban, hogy ugyan csak helyettesítéssel, de a családsegítő csoport vezetőjeként is helytálljon, humánus, kedves személyiségével.
Bulvárjegyek:
horoszkóp: ikrek
kedvenc étel: töltött paprika
kedvenc ital: kóla
kedvenc film: Szerelmes Shakespeare
kedvenc könyv: Jane Austin: Büszkeség és Balítélet
kedvenc vers: Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet
kedvenc szín: sötétkék
kedvenc város: Székesfehérvár
Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet
/részlet/
„Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor- sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak."
