Balatonalmádi

Gondos Panni Szociális Központ

Gondos Panni Szociális Központ

DIGI……TÁL…..IS

2021. május 07. - Gondos Panni Szociális Központ

digit2_jav.jpg

Az iskolák újranyitása számos kérdést vet fel a szülőben, a pedagógusban és az iskolapadba visszatérő diákban egyaránt.

Milyen feltételei vannak annak, hogy a gyermek ismét közösségbe mehessen? Jó-e, ha gyermekemet visszaengedem a közösségbe? stb.

Sok-sok kérdés kavarog ezzel kapcsolatban mindenkiben. A válaszokat nem tudjuk megadni, de örömmel osztjuk meg az olvasókkal egyik kedves munkatársunk tapasztalatait a pandémia idejéről arról, hogy miként állt bele abban a felemelő és nehéz helyzetbe, amikor háromgyermekes anyaként segíteni kellett a DIGItális oktatásban részt vevő gyermekeinek a tanulásban, különös tekintettel arra, hogy az első osztályos kislányát kellett az írás, olvasás, számolás szeretetére, szépségeire megtanítani, úgy, hogy a gyermek megőrizhesse a lelkesedését.

Mindezek mellett délben az asztalon nem lehetett üres a TÁL, három jó étvágyú gyermekkel.

Ott volt még a napi gondoskodást, türelmet és szeretetet igénylő  kisbaba IS.

Tette ezt a fiatal anya lelkesedéssel, szeretettel, örömmel, pedig a tennivalók hatalmas logisztikát követeltek.

Figyeljék csak!

 Egy, a szívemnek kedves ember már többször kérte, hogy írjak arról, milyen a nagycsaládosok élete, vagyis a miénk. Sokszor nekifutottam már, de végül nem jutottam semmire.

Na, de ma, amikor is madarat lehetne velem fogatni, gondoltam írok kicsit arról, hogy milyen volt az élet nagycsaládos anyaként, egy első osztályos kislány tanító nénijének bőrébe is bújni.

De miért is lehetne velem madarat fogatni, hát azért mert vége. Hétfőn, az én kis elsősöm újra iskolába megy, hurrá!

Amikor múlt hónapban bejelentették, hogy a tavalyihoz hasonlóan újra digitális oktatás bevezetésére van szükség, természetesen igyekeztem jó pofát vágni a dologhoz. Egyszer már túléltük, most is megoldjuk. Ráadásul milyen szerencsés ember vagyok. Egy szép házban élhetünk, van egy cuki kis kertünk, tudunk levegőzni, napozni, játszani, nemrég beszereztünk egy egyszerű kis nyomtatót- mondván, hogy ki tudja mikor lesz rá szükség-, a nagyobbik gyerek már „tudja a dolgát”, a kicsi meg „jó gyerek”, a férjem mindenben segít, így elviselhető lesz a helyzet.

Persze, borult minden addigi, már ami a napirendünket illeti. Helyette jött a: reggeli szoptatás, meleg reggeli készítése a két nagyobbnak- ugyanis e nélkül gyakorlatilag már nem volt jó az addig megszokott szendvics, kalács, keksz-, aztán minden nap, rendre pontosan 8.30 és 9.00 között érkeztek a feladatok. De nem akármilyenek, ám. Mindkét tanító néni által gondosan megtervezett, összeállított vázlatok. Olyanok, amikben köszöntik a gyerekeket, a szokásos napi „mozgasd be az ujjad”, milyen nap van ma, milyen az időjárás, nagyon ügyesek voltatok, ma ezzel fogunk foglalkozni, most nyisd ki a füzeted, az utolsó feladattól számolj négy négyzetrácsot, tegyél oda egy pontot és ott kezdd a mai leckét, és még sorolhatnám. A második héttől pedig már naponta egyszer, láthatták is egymást a gyerekek és a tanító nénik.

Együtt olvastak, számoltak. Klassz volt, de tényleg. Aztán jött az ebéd. Igen ám, csak hogy annak az ebédnek valamikor el is kellett készülnie. Persze nem aznap, kora reggel, vagy délelőtt főtt, hiszen akkor mi lett volna a félévessel, akire így is sokkal kevesebb idő maradt, vagy, hogy tanultuk volna meg, hogy kell kivonni 14-ből, 15-ből, Móra Ferenc Fecskehívogatójáról már nem is beszélve. Az bizony előző este főtt meg, miután túl voltunk az aznapi mindenen. A leckén, a kicsi etetésén, a délutáni sétán, bevásárláson, jó esetben még a nagyobbik gyerek „kikérdezésén”, mosáson, kis pakolászáson, esetleg porszívózáson is. Ez azért volt sarkalatos pontja a napoknak, mivel az én kis csúszó-mászó félévesem épp felfedező körútjait járja, és a szívbaj kerülgetett, amikor egy kósza ceruza forgács, radír mócsing kerül az útjába, kezébe, szájába (a száraz morzsa már az utolsó napokban egy cseppet sem zavart). Az esti etetésnél, altatásnál már igencsak merülőben volt az akkumulátorom.

Az első napokban nagyon gyötört a lelkiismeret, amiatt, hogy a kicsire- az addigihoz képest- lényegesen kevesebb időm maradt. Az is bántott, hogy a nagylányunk szinte mindent teljesen egyedül bonyolított le. Persze tudom, hogy valószínűleg ennél sokkal több figyelemre nem is feltétlenül lett volna szüksége délelőttönként, de engem mégis zavart.

Ezek ellenére mégsem volt olyan rossz. Igen, javíthatatlanul idealista vagyok, mindig próbálom mindenben a jót keresni, de ez van.

Nem bánom, hogy így alakult. A szegény középső gyerek most megkapta tőlem azt a figyelmet, amire szüksége volt, és kijárt neki.

Tudom, nyálas, de a családom szuper. Van egy rendes férjem, kötelességtudó gyerekeim, és örülök neki, hogy már sokadszorra bizonyosodott be, hogy jól döntöttünk, amikor költözésre, iskolaváltásra, iskolaválasztásra, családbővítésre vállalkoztunk.

Gyakran gondolok a munkámra, a kollégáimra, néha még a klienseinkre is - hiányoznak-, de szeretem, hogy most újra anya vagyok. És tudom, hogy majd visszatérve a munkámhoz, újra erős, lelkes, tenni akaró, a hivatásának élő segítőként állok vissza a sorba.

NLZS

A SÖRFESZTIVÁLTÓL A BABAKOCSIIG

blog_munka_unnepe_2.jpg

Május elsejének a munka „ünneppé” nyilvánításának előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor is egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés” szlogennel.

A követelés érvényre juttatása végett több kisebb tüntetést, illetve sztrájkot is tartottak, azonban a mozgalom hamar kifulladt, mert törvényi szabályozás híján ezeket az alkalmazottakat hamar elbocsátották és más gyárak sem voltak hajlandóak felvenni őket.

A munkások jogai és lehetőségei is a munkásmozgalmak térnyerésével egyre inkább bővültek, mely során a tradicionális munkásünnep fokozatosan nemzeti ünneppé nőtte ki magát a világ számos országában.  

Hagyományosan, a klasszikus munka ünnepéről a „sör-virsli fesztivál”, léggömbbel való felvonulás emléke él bennünk, azonban manapság a munka ünnepe széles körben „csupán” egy munkaszüneti nappá vált, amelyet ideális esetben egy kellemes kirándulással egybekötve töltünk el családunk körében.

E nap kapcsán azonban átgondolhatjuk, hogy mi magunk megtaláltuk-e a munka és a magánélet ideális egyensúlyi állapotát? Melyik szerepünk a meghatározóbb? Kell-e éles választóvonalat húzni közöttük?

Életünk során, sőt egy nap alatt is számtalan szerepben kell megmutatkoznunk, helyt állnunk.

  • nemi szerepünkben (egy párkapcsolatban férj-feleség szerepkörben)
  • szülői (anya-apa, nagyszülői) szerepben
  • munkahelyünkön, a betöltött pozícióban lévő szerepünkben (munkaadó, munkavállaló, stb)
  • gyermeki szerepben

Hányfajta szerepben vagyunk egy nap? Reggeli készülődésben siető szülő, munkahelyre beérve mindenki kedvenc kollégája vagy éppen a szigorú főnök. Délután egy kávéra a megértő barát/barátnő. A szüleit felhívó gyerek. Estefelé apa és anya, aki segít leckét írni, vagy egy iskolai összeveszés majd kibékülés történetét hallgatja végig. Hétvégén lelkes önkéntes a lakóhelyén meghirdetett szemétszedési kampányban, majd az edzőteremben mindenkinek kedvesen köszönő férfiak és nők vagyunk. Néha mi leszünk a „ketteskék” egy kórházi ágyon.

Minden szerepünkben más és más a társadalmilag „ideális” elvárás.

Szerepeinkben számos hangzatos, néha porosnak ható- szlogent tudunk megfogalmazni:

  • „A legfontosabb döntéseket a családban a férfiaknak kell meghoznia.”
  • „ A férfiak legfontosabb feladata, hogy anyagilag biztosítsák a család megélhetését””
  • „Egy anya helye gyermeke mellett van legalább a gyermek 3 éves koráig”
  • „Egy nő attól lesz nő, hogy gyermekeket szül”, stb.

Ezek az elvárások azonban folyamatosan változnak, megújulnak, új irány felé terelik a társadalmi szerepeket betöltőket. Egyre többször halljuk manapság, hogy ne különválasztva kezeljük a szerepeket, hanem a munka-magánéletben betöltött pozíciónkban találjuk meg az ideális egyensúlyt.

Fontos igényként jelentkezik a családbarát munkahelyek létrehozása. Ezt a jelenlegi pandémiás helyzet fokozottan előtérbe hozta, megkívánva a munkáltatóktól is a humánus, családbarát intézkedéseket.

Szociális szakemberként fontos feladatnak tartjuk, hogy ügyfeleinket segítő beszélgetés keretében afelé tereljük, hogy megtalálják a harmóniát szerepeik között. Valamennyi szerepükben jól érezzék magukat, egyik szerep se váljon patológiássá. Találják meg az ideális átjárhatóságot életük valamennyi területén, valamennyi szerepükben.

Mai világunkban lényeges, hogy munkahelyünkön milyen szerepkörben foglalkoztatnak bennünket.

Egy munkahelyen a  munkavállalók rendkívül  fontos  szerepet  töltenek  be. Egy munkaadó szervezet sikeressége,  fenntarthatósága szorosan  összefügg  azzal,  hogy  milyen  mértékben  sikerült  bevonni  és  érzelmileg  is elkötelezetté tenni alkalmazottait a cég és a cég által kitűzött célok iránt.

Egy ideális munkahelyen

  • kölcsönös, párbeszéden alapuló
  • érveket, ellenérveket egymás mellé állító
  • ötleteket felvonultató
  • innovatív gondolkodásmódú

munkavállalót képzel maga mellé a munkáltató.

Ezeknek az elvárásoknak próbálunk megfelelni.

Nőként talán még nehezebb a szerepek közötti optimális egyensúly megtartása. Már a társadalom által elvárt szerepek között szerepel az is, hogy mikor térjünk vissza a munka világába, meddig maradjunk otthon szemünk fényével. Ideális, ha gyermekünk másfél, de legkésőbb kétéves korától bölcsődébe jár, az édesanya pedig visszatér a munka világába. Ez a társadalmilag elvárt célkitűzés mellett anyagilag is ösztönző a családi büdzsé szempontjából.

Vegyük számba, mennyire hat ösztönzőleg, ha otthon maradunk, vagy ha visszatérünk munkahelyünkre:

Egy gyermekével otthon lévő szülő CSED-Csecsemőgondozási díj, GYED-gyermekgondozási díjra, GYES-gyermekgondozási segély ellátásra jogosult, de ezek a juttatások számos esetben már a munkavégzéssel párhuzamosan is folyósíthatóak. A bölcsődei szolgáltatások széles körben kiépültek, támogatva a szülőket abban, hogy kevesebb kompromisszumot kelljen kötniük akkor, ha kisgyermekük mellett a munka világába visszatérnek.

CH

 

OFFLINE SZURIKÁTA, VIRTUÁLIS KÍGYÓ ÉS AZ EMBERSÉGES KONFLIKTUSRENDEZÉS

fb_szurikata_kep_1.jpg

Szurikáta. Már a neve is nagyon aranyos. E mongúzféle elnevezése a szuahéli nyelvből származik, jelentése: szirti macska.

Kicsit messziről indulva, egy szakmai megbeszélésen elhangzott következtetésről lesz szó, amelyben, mint látni fogjuk, kiderült, hogy mégsem doromboló macska ez a kedves, mosolyogtató állatka.

Erről a későbbiekben olvashatnak.

Az 1997-es gyermekvédelmi törvény hatálybalépése óta, hatalmasat változott a gyermekjóléti szolgálatok arculata, megítélése a korábbi közhiedelemhez képest, amely szerint jön a családgondozó, megemeli a fedőt, kinyitja a hűtő ajtaját, belenéz a szekrényekbe, fiókokba, ne adj’ Isten, „elviszi” a gyereket….

Legnagyobb örömünkre, megítélésünk, -ha lassan is, de,- változik.

Ma itt, Balatonalmádiban, Balatonfűzfőn és a járásban a Gondos Panni Szociális Központban a hozzánk fordulóknak segíteni tudunk családi, iskolai, közösségi konfliktusok esetén. Ehhez professzionális (szociálpolitikai, mentálhigiénés, jogi, pszichológiai, pedagógiai, életvezetési, családterápiás, ügyintézési) ismeretekre, és magas színvonalú munkára van szükség. Akár közösségben, családok közötti konfliktusok rendezése érdekében., akár olyan esetekben is, mint amit alább közlünk, és amely első olvasatban egy ártatlanul elpusztult szurikátáról szól.

De, mi is ez a történet?

A pár évvel ezelőtt, a sajtóban és a közösségi médiában is nagy port kavart esetben egy ártatlan vemhes állat pusztult el.

Egy osztályfőnök elvitte az osztályát az egyik állatkertbe. A gyerekek megálltak a szurikáták elkerített élőhelyénél, figyelték a kukucskáló állatokat. Az egyik bátor leselkedő állatka a rönkkerítés alatt kibújva egy kisfiú lábainál „érdeklődött” a látogatók felől. A gyermek -a figyelmeztető táblák ellenére- nem tudott ellenállni, és megsimogatta az állat fejét,…..pusztán kedvességből, szeretetből. Ám a szurikáta védekezésként megharapta a fiú egyik ujját, elengedni azonban már nem tudta. A kölyök sírva, kiabálva, fájdalmában egyre erősebben rázta a kezét, és az állatot nekicsapta a kerítésnek olyan erővel, hogy az elpusztult.

Ekkor elszabadultak az indulatok, a közösségi oldalakon, és a médiában is, majd hamarosan megindultak a különböző, – felelősséget feltáró,- hatósági intézkedések.

Elkezdődött a felelősségre vonás a tanárnő, a gyermek/szülők, az állatkerti gondozók mulasztásai, felelősségének megállapítása érdekében.

Felmerült a gyermek veszélyeztetése, bevonódott a gyermekjóléti szolgálat.

Született egy „tengeri kígyó”, kövérre hízott aktákkal.

Egy szegény állat, a körülmények véletlen, és szerencsétlen összejátszása nyomán elpusztult, rajta már segíteni nem lehetett, de a lelkek, a tisztes szándék, a közösségi segíteni akarás ellenére, vagy éppen ezért (?) súlyosan sérültek.

Egy gyermeket és családját szinte „keresztre feszített” a mindent elsöprő véleményáradat. A szülők nevelési szokásait kipellengérezve tömegek követelték a család közösségből történő kitaszítását, és a súlyos, akár halálbüntetéssel fenyegető felelősségre vonást.

Sokan a pedagógusok felelősségét is firtatták, eláztatva e hivatást és megkérdőjelezve a hozzáértést.

Manapság sok hasonló történet van.

A szurikáta helyébe könnyen képzelhetünk gonosz, alkalmatlan sofőr által autóval elgázolt cicát, hideg szívvel elhagyott kutyát, a kisfiú helyébe nemtörődöm autóvezetőt, hanyag, agresszív gazdát, felelőtlen szomszédot.

E történetek megoldásért kiáltanak, de gyakran az indulatok talaján született vélemények, ítéletek akadályozzák a megnyugvást.

Vajon, mik azok a tényezők, amelyek ellehetetlenítik a tisztánlátást?

Kezdjük az indulatokkal!

Sajnos, a fortyogó háborgásokat a közösségi oldalak még fel is erősítették a hozzászólók dühének egymáshoz kapcsolódó spirális örvényében, amelyet szinte semmiféle kontroll nem szabályozott. Olyan vélemények voltak ezek, amelyekben nem volt tisztázott pontosan a történet, csak a „tetemre hívás” jelent meg elemi erővel.

Az akció reakciót, az agresszió, agressziót szült.

Mit tehetünk hasonló helyzetben?

Talán csak annyit, hogy nem veszünk részt benne, vagy megszakítjuk az interakciós láncolatot.

Hagyjuk rá a tények felderítését a szakemberekre!

Tudjuk, hogy a virtuális térben nehéz kimaradni olyan helyzetből, ami kiállásért, részvétért kiált. (A tündéri és ártatlanul elpusztult szurikáta nagyobb részvétet vált ki belőlünk, mint a szabályszegő gyerek..?)

Tudjuk, hogy nehéz kilépni egy olyan helyzetből, ahol kard ki kard szemlélet uralkodik és az érintettek részvétele nélkül is, akár egyoldalú információkra alapozottan születnek „népítéletek”.

De mégis meg kell próbálni a távolságtartást, mert az internetes véleményalkotás gyakran, az egymást gerjesztő indulatok hatására akkor is közösségi lincselésbe torkollhat, ha annak aktívan részesei vagyunk, védekezéssel, az igazságunk megosztásával.

Folytassuk azzal, hogy biztosan tudjuk-e helyén kezelni a dolgokat?!

  • Van-e jogalapunk, felhatalmazásunk bárkitől arra, hogy a közösségi felületek erejét használva közösségi büntetést szabjunk ki a dühödt kirekesztés, elítélés eszközeivel? Fontos átgondolni ezeket a közös dolgainkat, hiszen a járvány időszakában a bezártság és a vele együtt járó frusztráltság hatására talán még gyakoribb az, hogy egy-egy problémát az internetes oldalakon keresztül érdemi viták helyett érzelmi alapon próbálunk megoldani, akár elhallgattatással, vagy a bűnösnek ítélt személy kirekesztésével
  • Átgondoljuk-e azt, hogy miközben lelkesen védjük a természet egy kincsét, a szurikátát, vad és elvakult dühünkben, a dolgokat nem körbejárva megsebzünk másokat: gyermekeket, családokat, tanítókat, közeli, távoli ismerősöket, ismeretleneket?
  • és kissé távolabbról szemlélve: helyénvaló-e hogy egy bántalmazott állatért helyesen és jogosan felemeljük a szavunkat, miközben akár évekig hallgatunk más, súlyos közösségi ügyeinkben, akár egy bántalmazott gyermek, vagy egy elhanyagolt idős, beteg, magányos ember esetén azzal az indokkal, hogy nem ránk tartozik….??

 A Mahatma Gandhinak tulajdonított sorokat a magunkénak érezzük, mégpedig azt, hogy: ”Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.”

Kár, hogy Gandhi nem folytatta a sort.

De ha folytatta volna talán azt is belefoglalta volna, hogy ugyanígy visszatükröződik ez abban is, miként bánik a közösség (társadalom) az elesettekkel, idősekkel, gyermekekkel, családokkal.

Kérjük, hogy figyeljünk egymásra és arra, hogy a közös problémáinkat, a gyógyulás reményében hogyan rendezzük, akár a virtuális térben, vagy azon túl!

Őrködjünk emberségünkért problémák esetén is, ahogy a szurikáták is teszik, ahogy egymásért őrködnek, egymásra vigyáznak!

MIJ/SI

FALVÉDŐN A BOLDOGSÁG

fb_fulszoveg_kep_5.jpg

Szokás lett világnapokat ünnepelni, világnapok mentén egy-egy témát körbejárni. Mi is gyakran élünk ezzel. Március 20-án volt a boldogság világnapja. Hogy ez önmagában boldogított-e bárkit is, vagy sem, azt nem tudjuk, de érdemes egy pillanatra megállni e téma kapcsán.

Még él az a generáció, amelyik emlékezhet a nagymama vanília illatú konyhájára. De nem csak az orrunk, a szemünk is emlékezhet a falusi, kisvárosi konyhák központi helyén, az asztal mellett, szemmagasságban elhelyezett falvédőkre. Ezek a textíliák a mai ízlés számára esetleg megmosolygtatóak, túldíszítettek, de egykor napi kellékei voltak a régi korok konyháinak, amelyek központi helyet foglaltak el a házakban, ahol a család összegyűlt, ahol fontos volt a közös étkezés.

Ma egy high tech-konyhában ez elképzelhetetlen, mégis a rajtuk lévő feliratok lehet, hogy fontos üzeneteket hordoztak.

Derűsen szemelgessünk most ezekből néhányat – félretéve egy pillanatra valamennyi, egyenjogúsági törekvésünkből fakadó fenntartásunkat:

  • Ki az urát szereti, jó ebédet főz neki.
  • Az én uram csak a vizet issza, nem is sírom a lányságom vissza. (Vagy e gyöngyszem másik változatban: Az én asszonyom nagyon örül, ha nem járok a kocsma körül.)
  • Ne járjon a konyhába az a férj, aki úgysem ért a főzéshez (ma már ezt sok helyen fordítva lehetne írni?!)
  • Óh, anyai szeretet, a te jóságodat megmérni nem lehet.

 Voltak házi áldások, imák:

  • Hol hit, ott szeretet, hol szeretet, ott béke, hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten, hol Isten, ott szükség nincsen.
  • Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

Egyszerűek voltak ezek a mondatok, de gondoljunk csak bele, hányszor olvashatták el, akik arra jártak, vagy beléptek a konyhába.

Ismételgethették napestig. És az ismétlés, tanulás, ismeretszerzés, iránymutatás, ami észrevétlenül lett a hétköznapok része.

Talán, bizonyos szempontból egyszerűbb volt élni.

Falvédővel, boldogsággal mi, a Gondos Panni Szociális Központ munkatársai nem tudjuk megajándékozni a hozzánk fordulókat, de apró örömöket nyújthatunk:

  • Az időseknek törődést, meghallgatást, orvoshoz kísérést, gondozást, ápolást, bevásárlást, kirándulást, ünneplést, vigasztalást, önsegítő csoportokat...folytathatnánk...
  • A gyerekeknek segítséget a (mostani digitális) tanuláshoz, karógörbítőt, nyári táborokat, kirándulásokat, pszichológiai ellátást...
  • A felnőtteknek, családoknak ügyintézést, támogatásokhoz való hozzáférést, adományközvetítést, családkonferenciát, életvezetési tanácsadást, háztartásvezetést, ápoláshoz segédeszköz-kölcsönzést, ügyintézést, jogi, pszichológiai ellátást.

 A boldogság nem állandó állapot, de apró örömökből rövid időre összeállhat a nyugalom és a jóérzés.

Forduljanak hozzánk bizalommal!

MIJ

 

"A nő: tetőtől talpig élet..."

nonap_kep_1.png

„A nő: tetőtől talpig élet…”

(Weöres Sándor)

Nőnapi megemlékezés magunkról, magunknak

Pátosz nélkül a mai nőnapon néhány statisztikai adatot érdemes górcső alá venni, hogy miért is „tetőtől talpig élet” a női lét?

A társadalom a következő területeken igényli a női munkaerőt nagyobb számban a 2020-as adatok szerint:

  • felsőfokú képzettség alkalmazását igénylő foglalkozások: 54%
  • felső,- és középfokú szerint: 58%
  • irodai, ügyfélkapcsolati foglalkozások: 77%
  • szellemi foglalkozások együtt: 58%
  • kereskedelmi szolgáltatások: 63%
  • kiskereskedelem: 67%
  • szálláshely, szolgáltatás, vendéglátás együtt: 57%
  • textilipar, ruházat, bőrtermék gyártása együtt: 80%
  • közigazgatás, társadalombiztosítás: 57%
  • oktatás: 77%
  • humán egészségügyi, szociális ellátás: 81%
  • egyéb tevékenység: 72%

Részt veszünk a társadalmi munkamegosztásban, tanulunk, dolgozunk, ellátjuk a családot.

Tiszta ruhát, tiszta lakást, finom ételeket, jó szót, törődést, érzelmi melegséget, nyugalmat, megértést, empátiát, gondoskodást, mosolyt….sorolhatnánk még, mi mindent adunk magunkból.

Az erőnk életünk végéig szinte kimeríthetetlen….vagy mégsem?

És még valami: ahhoz, hogy igazán nők lehessünk, Férfiakra is szükségünk van!

Köszönjük a nőnapi köszöntést!

MIJ

KIÚT A LABIRINTUSBÓL

Február 22: a bűncselekmények áldozatainak napja

labirintus_2.jpg

A szociális területen dolgozók, hivatásos segítők sajnos gyakran találkoznak áldozatokkal, számos területen. Lehet az a gyermekvédelem, az idősgondozás, fogyatékosok ellátása vagy bármely, a szociális segítő munkában előforduló eset, mint például lakhatási válsággal küzdő, végrehajtás, kilakoltatás előtt álló ügyfél segítése jogi segítő szolgálat igénybevételével.

Az áldozatsegítés széles körben „publikált” ugyan, de mégis kevesen tudnak arról, hogy van ilyen támogatás.

Veszprémben az áldozatsegítés a Veszprém Megyei Kormányhivatal Hatósági Főosztály Igazságügyi Osztálya (Veszprém, Vörösmarty tér 3.) által működtetett szolgálat.

A napjainkban oly sokat emlegetett családon belüli erőszak is -legyen az fizikai vagy érzelmi bántalmazás- is sok szomorú, megoldásra váró helyzetet teremt.

De ki is az áldozat? Kiből lehet áldozat?

A viktimológia szerint bárkiből. Annak hangsúlyozása mellett, hogy bizonyos magatartásformák, élethelyzetek, lelkiállapot, életszakaszok, életkorok hajlamosíthatnak erre. Gondoljunk a gyermekekre, az idősekre, fogyatékkal élőkre, akik fokozott védelmet, támogatást igénylenek abban, hogy ne válhassanak áldozattá.

A bántalmazás is igen sokrétű. Elsősorban a fizikia tettlegesség jut eszünkbe ha e szót meghalljuk, azonban a lelki bántalmazás, mint abuzáló tényező, legalább olyan megrázó lehet.

A fizikai bántalmazásnak látható nyomai lehetnek, az érzelmi bántalmazás azonban „láthatlan” marad.

Fizikai bántalmazás esetén az arra hivatott hatóságok segítségét kérhetjük. Gyárthatóak a „bizonyítékok”, azonban nekünk szociális munkásoknak nem ez a dolgunk, nem is értünk hozzá, ez a rendőrség feladata, mi csak kísérhetjük a segítségért hozzánk fordulókat, mint ahogy ezt már nem egyszer megtettük.

Az érzelmi bántalmazást elszenvedők sokáig képesek, kénytelen megmaradni a számukra elviselhetetlenné váló kapcsolatban (lásd iskola bántalmazások, rokoni kötelék, stb), de tudniuk kell, hogy a segítség akkor is elérhető nálunk, ha nem merik bevallani, szégyellik a bántalmazást, sőt sok esetben fel sem ismerik.

Humán szolgáltatókként segítünk kísérni saját útjukon a fizikai, érzelmi bántalmazásban szenvedőket, hogy saját megoldásaik segítségével jussanak túl az elakadásaikon és képesek legyenek támogatással a helyzetet rendezni, vagy tudjanak kiszakadni a bántalmazó környezetből.

Keressenek bennünket bátran a Gondos Panni Szociális Központban! Telefonszámunk: 88/542-551

MIJ

MI A JÓ HÁZASSÁG TITKA?

fb_hazassag_kep.jpeg

A Házasság Hete nemzetközi kezdeményezést 1996-ban Richard és Maria Kane indította útjára az Egyesült Királyságban.

Mára világszerte hagyománnyá vált, négy kontinens 21 országában ünneplik ezt az eseményt. Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet.

 Hazánkban az országos eseménysorozatot 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével.

A mozgalom célja, hogy megismertesse az emberekkel azokat a hagyományos értékeket, amelyek örömtelivé és sikeressé tehetik a házasságot, ami az egész társadalom számára is előnyös, valamint hogy segítséget nyújtson a házasságra készülőknek és a párkapcsolati problémákkal szembesülőknek.

Magyarországon minden évben egy házaspárt kérnek fel, hogy legyenek a rendezvény arcai.

Magam is idén 19 éve lesz, hogy házasságban élek, aminek sikeres működéséért nap, mint nap tenni kell. Mindennapi kedves gesztusok, ölelések, szavak, amikkel erősítjük a házastársunkban, hogy ő fontos része az életünknek és ezzel az odafigyelő magatartással mi is részesévé válhatunk a másik életének.

Nem szabad elfelejteni, hogy hosszabb távon csak akkor lehetünk boldogok a másik ember mellett, ha annak egyéni szabadságát, törekvéseit, álmait nem korlátozzuk. Ez mindkét fél részéről türelmet, toleranciát, empátiát feltételez.

A házasság elvileg holtodiglan-holtomiglan szól. Ilyen hosszú idő alatt azonban nem tart ki a lángolás a párok között. Mindkét fél változik, olykor más irányba, ami óhatatlanul is konfliktust szül. Ezek a hullámhegyek és hullámvölgyek azt gondolom, hogy minden kapcsolat és házasság természetes velejárói. Ezeken csak közös erővel tud továbblendülni a pár, de ehhez mindkét fél pozitív hozzáállása szükséges. Azt gondolom, hogy sokan ezekben a „kátyúkban”adják fel, amit a mai magyar válási statisztikák is igazolnak.

 Arra biztatok mindenkit, hogy egy házasság jobbá tétele érdekében mindent tegyen meg, amit érdemes, mind saját maga, mind a közös gyermekek érdekében. Természetesen van olyan, hogy ami nem működik, azt nem érdemes erőltetni, ismerjük a mondást mindannyian.

Szociális szakemberként ezt a fajta toleranciát, türelmet, odafigyelő magatartást minden nap szem előtt kell tartanunk a munkánk során ahhoz, hogy megfelelő módon tudjuk segíteni a hozzánk forduló embereket problémáik megoldásainak keresésében, segítve azt a folyamatot, hogy ő maga ismerje fel, hogy indulhat „felfelé” saját élete hullámvölgyéből.

Kívánom mindenkinek, aki ilyen problémával szembesül, legyen meg a kellő pozitív szemlélete és türelme ahhoz, hogy házassága hosszú és boldog lehessen!

RAE

 

Reményik Sándor: Az ismeretlen Istennek
Nem hódításra indultunk mi el
A végtelenből, – csak találkozásra.
Testvér, a mi testvérségünk
Ezért oly ritka, szép és drága.
Nem hajtottuk a lelkünket igába.
Egymás lelkét prédának sose néztük,
Szemmel nem vertük, szóval nem igéztük.
Maradtunk szabadok a szeretetben.
Maradtunk egyenlők a szeretetben.
Maradtunk testvérek a szeretetben.
Egymás lelkében tiszteltük a törvényt.
S a végzetet, mint napsugárt és örvényt.
A törvény betűje ha összevágott:
Ujjongva hirdettük a rokonságot.
S ha egymás lelke tájait bejárva,
Rábukkantunk egy nekünk idegen,
Ismeretlen istenség templomára:
Oltárát virággal szórtuk tele,
És szóltunk csendesen: bár nem enyém,
Szenteltessék meg mégis a neve.
148174624_3702868129750778_6442387813316437667_n.jpg

„MŰVELJÜK KERTJEINKET!”

Hang, kép, szó a magyar kultúra napján

fb_kultura_2.jpg

Ha ezzel a három hívószóval kellene megidézni legkevesebb három élő, vagy valaha élt magyar művészt, akkor a lehetetlenre vállalkoznánk, mert a merítés lehetősége óriási.

Sok zenetudós vizsgálta már a magyar népzene motívumait az európai klasszikus zeneirodalomban. Hogy csak néhányat említsünk, Brahms: Magyar táncok, Liszt Ferenc: Magyar rapszódiáit, de ne menjünk Európába, mert van nekünk Bartók Bélánk és Kodály Zoltánunk.

A képzőművészeti kiállításokon Munkácsy Mihály művei is öregbítik nevünket a világban. Legutóbb sikerült „Krisztus trilógia”-ját egyben bemutatni a látogatóknak. Csontváry Kosztka Tivadar, Szinyei Merse Pál, és még számtalan nagynevű képzőművészre is büszkék lehetünk.

Az idegenek füle számára különlegesen hangzó, és a világ egyik leggazdagabb szókincsével, stilisztikai árnyalatával rendelkező magyar nyelv is a sajátunk, amely napjainkban folyamatosan változik, és sajnos torzul, kopik. Zavarba jövünk, ha hívnunk kell az irodalom nagyjait: Petőfi Sándort, Ady Endrét, József Attilát, Mikszáth Kálmánt, Móricz Zsigmondot, Jókai Mórt, Esterházy Pétert. A ma élők közül Lackfi Jánost, Vámos Miklóst, Dragomán Györgyöt, T. Szabó Annát…és a sort folytathatnánk.

A szociális területen dolgozó, elhivatott emberek hogyan meríthetnek erőt a magyar kultúra kincseiből, gazdag örökségünkből?

A kérdésre mindenkinek magának kell megkeresnie a választ, de azt tudjuk, hogy üres fejjel és üres szívvel ezen a pályán haladni nem lehet, üres tarisznyából osztani sem lehet. Mint ahogy egyetlen humán szolgáltatásban sem. Nemrég megjelent könyvében a tíz éve elhunyt Popper Péter Candide-ot idézte: „Műveljük kertjeinket!” Igen, talán, ha a saját lelki egészségünkre, belső stabilitásunkra gondot tudunk fordítani, akkor adni is tudunk belőle másoknak.

Gyakran hallhatunk a munkahelyeken megjelenő és sürgető igénnyel jelentkező érzékenyítő programokról. Nálunk, a „Gondos Panni Szociális Központban” voltak és vannak ilyenek, de sajnos a járvány miatt most erre kevesebb a lehetőségünk.

Ha mégsem ilyen helyen dolgozunk, akkor magunknak kell megkeresnünk a bennünket tápláló, belső gazdagságunkat, bölcsességünket növelő, örömet adó tevékenységet. A zenehallgatás, olvasás szeretete, a jó könyv,- hogy a szakirodalmat már ne is említsük,- akkor is a rendelkezésünkre áll, ha napjainkban beszűkült a mozgásterületünk. Online színházi előadásokat, filmeket is nézhetünk. Mindez rajtunk és igényességünkön múlik.

Érzékenyedjünk bátran a kultúra, a magyar kultúra által, mert a befelé vezető,- járatlan,- út valódi felfedezésekre és mélységekre világíthat rá: „Műveljük (hát) kertjeinket!”

MIJ

KARÁCSONYI MESE AZ IRGALOMRÓL

 

fb_szarvas_5.jpg

December 20. 08:30: Tél volt, hó födte be a zalai tájat. Feri és Imi ballagtak lefele a hegyről, a falut ugyan sűrű köd borította be, de a hegytetőn szép tiszta volt az idő, Badacsonyig el lehetett látni aznap. A köd, nem kényszerítette alacsonyra a vadlibákat, magasan húztak el az ódon pincék felett.

- Feri!  Ez a vadászat ma sem sikerült.

- Nézd, Imre! Ott a bokorban van három fácán. Én előre megyek a tacskóval, megriasztom őket, te pedig lődd. Ha mind a hármat sikerül terítékre hoznod, akkor lehet, hogy az egyiket neked adom – mondta Feri kaján vigyorral az arcán – karácsony estéjén mindig fácánlevest ettünk gyerekkorunkban. Nálunk ez volt a hagyomány. Majd szólok Beának, hogy idén is készítse úgy, ahogy édesanyám csinálta régen.

December 22. 17:30:

A tacskók, akik a nap terhét hordozták, már a kandalló lángoló tüzénél melegedtek. A fiúk, év vége közeledtével, ahogy az ilyenkor lenni szokott, egész nap a férfiélet legtitkosabb szenvedélyének hódoltak, vadásztak.

-Feri! Szép vadászat volt.

-Igen! De tudjátok ez is rengeteget változott az évek folyamán, mint oly sok minden más. Régen, gyermekkoromban nagyon szegények voltunk. Még nagy ünnepeken sem mindig kerülhetett hús az asztalra. Nagymamám mindig sokat segített nekünk, de húsra a család költségvetéséből akkor is csak ritkán futotta. De a nagyinak nagy volt a szíve és alföldi asszony lévén, mindig volt erős pálinkája. Ilyenkor, karácsony közeledtével szólt a testvérének, kint hagyott egy üveget a tornácon, s reggelre a pálinka eltűnt, és helyette, egy nyuszit és egy fácánt találtunk a verandán, amiből elkészülhetett az ünnepi lakoma.

December 23. 23:57:

Telihold volt aznap éjjel, és farkasordító/csontig hatoló hideg a zalai dombok között. Feri már hosszú órák óta ült a lesen. Ágreccsenés hallatszott akkor a fagyos éjszakában, és a kövérhold fényénél a magyar erdők királya, egy szarvas lépett a tisztásra. Ekkor vállához szorította, a nemes patinás diófa tust, a biztonsági kapcsoló fémes kattanását úgy érezte, hogy kilométerekre elhallatszik, s a távcső szálkeresztjében, a hold fényénél felemelt fővel látta, az erdők királyát, azt a bikát, amelyet már tíz éve puskavégre, terítékre szeretne hozni.

Ekkor megszólalt a zalai kisfalu öreg templomának ősrégi harangja, melyet már ötszáz éve öntöttek, s ötszáz éve a harang kondulása ezen a napon nem jelent mást, mint azt, hogy december 24-e van, karácsony napja. Ferenc lövés nélkül leengedte a puskáját, de mégis gazdagabb szívvel tért haza, mintha aznap száz szarvast hozott volna terítékre. Azért, mert megszületett szívében az elhatározás, hogy korán reggel autóba ül és elhozza szüleit a hajdúságból, hogy Szenteste együtt lehessen a család, nagyszülők, gyermeke és unokák, mint akkor régen, fácánlevessel és nyúlpecsenyével.

Talán számunkra is átértékelődött karácsony ünnepe, de az idei viszontagságos esztendő, amikor személyes komfortzónánkat fel kell adnunk, hogy saját egészségünk és mások egészsége érdekében olyan dolgokat megtegyünk, ami számunkra olykor nehéz, fáradságos vagy kellemetlen, de rámutathat arra, hogy erőt tudunk meríteni hagyományainkból. Észre kell vennünk, hogyha valaki gondokkal, nehézségekkel küzd, tudnunk kell másikkal irgalmat gyakorolni és fontos értékelnünk a családi együttlétet, a szeretet kötelékét, hiszen igazán erről szól karácsony ünnepe „mert a szeretet soha el nem múlik.”

MZS

VANNAK OLYAN JOGOK, AMELYEK AZÉRT LÉTEZNEK, MERT EMBER VAGY...

Ma van az emberi jogok világnapja

fb_emberi_jogok.jpg

„Értéknek kell tekinteni az emberi sokféleséget. Eközben a legfontosabb mércét az emberi jogok jelentik, amelyek a kisebbségekre éppúgy érvényesek, mint a többségre. Csak az érdemel elismerés helyett kritikát, aki ezeket nem tartja tiszteletben.”    (Lutz Van Dijk)

"Tekintettel arra, hogy az Alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők egyenjogúsága mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy elősegítik a szociális haladást és nagyobb szabadság mellett jobb életfeltételeket valósítanak meg […] a Közgyűlés kinyilvánítja az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell…" - Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának bevezetője, 1948.

A régi korokban nem léteztek emberi jogok. Az emberi jogok kialakulása során először a vallás és a lelkiismereti szabadságra vonatkozó jogok területén kezdődött el a fejlődés, majd a rabszolgaság eltörléséért indult meg a küzdelem. Az emberi jogok kezdeti fejlődése elsősorban az angol, az amerikai és a francia jogfejlődéshez kötődik. Jelentős gondolkodók (pl. Rousseau, Jean Bodin, Locke) is kifejtették a gondolataikat arról, hogy az emberek veleszületett méltósággal rendelkeznek és ehhez kapcsolódó jogaik elidegeníthetetlenek, és az állam köteles védelmet biztosítani ezekhez.

Az ENSZ 1945. évi alapítása óta egyik legfontosabb célja elősegíteni az emberi jogok biztosítását, az ENSZ Alapokmányában foglaltaknak megfelelően. Az emberi jogok elismerése iránt elkötelezettek nemzetközi szervezetek együttműködése nyomán az emberi jogokat egyezményekbe foglalták. A II. világháború szörnyűségeire és hatalmas emberveszteségeire, mintegy válaszul készült el az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Az aláíró tagállamok kifejezték, hogy közös egyetértés legyen, azokról a jogokról, amelyek minden embert megilletnek. Ez alkotja a szabadságra, igazságosságra és békére épülő világ alapját. Ekkor még nem kötelező erejűnek, és nem kikényszeríthetőnek szánták az emberi jogok kinyilvánítását, azonban később az Egyesült Nemzetek Alapokmányával és az általános szokásjog részeként kötelező erejűvé vált. Az államok kötelezték magukat arra, hogy az ENSZ-szel együttműködve biztosítják az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását.

Az ENSZ az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalta össze a klasszikus politikai és polgári jogokat, továbbá a gazdasági, szociális és kulturális jogok átfogó körét. A Nyilatkozat egy preambulumból és 30 cikkből áll, amelyek meghatározzák az alapvető emberi- és szabadságjogokat. Ezek a jogok egyformán vonatkoznak mindenkire bárhol a világon, megkülönböztetés nélkül.

Az Emberi jogok nyilatkozatának legfontosabb elemei:

  • minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van, valamint az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog, illetve a rabszolgaság, vagy szolgaságban és a rabszolga kereskedés tilalma, a kínvallatás, a kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetés, bánásmód tilalma,
  • a törvény előtt egyenlőség és megkülönböztetés nélküli egyenlő védelem joga, az alapvető jogokat sértő eljárások ellen a tényleges jogorvoslatért való jog, az önkényesen letartóztatás, őrizetbe vétel vagy száműzés tilalma, a független, pártatlan, méltányos és nyilvános bírói eljáráshoz való jog, valamit bűntető ügyekben az ártatlanság vélelme,
  • a magánélet a családi élet, a szabad mozgás, a lakóhely megválasztása, a levelezés védelme, a becsület és jó hírnév megsértésének tilalma, a magántulajdonhoz való jog, a lelkiismeret és vallásszabadság joga (a vallás és meggyőződés megváltoztatásának joga),
  • a menedékjog, és az állampolgársághoz való jog, valamint mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogalanyiságát bárhol elismerjék,
  • a házasságkötés és családalapítás szabadságának joga,
  • a vélemény és a kifejezés szabadságának joga,
  • a békés célú gyülekezés és egyesülési szabadsághoz való jog, a közügyekben való részévelt joga akár közvetlenül, akár képviselő úján, evvel összefüggésben a szavazás szabadságának, titkosságának, szavazatok egyenértékűségének a joga,
  • a szociális biztonsághoz, a munkához, és a munka szabad megválasztásának joga, evvel összefüggésben a bérezés egyenlőségének joga, a pihenéshez és szabadidőhöz való jog, valamint az alapvető és a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés joga, az anyaság és a gyermekkor segítésének joga, a neveléshez, alapvető oktatáshoz való jog, a kulturális élet gyakorlásának joga.

 Az emberi jogok alapját az egyén iránti tisztelet elve képezi. Alapvetően abból indulnak ki a Nyilatkozat deklarálásban részt vevő államok, hogy minden ember erkölcsös és ésszerűen gondolkodó lény, aki megérdemli, hogy méltósággal kezeljék. Azért hívják őket emberi jogoknak, mert egyetemesek. Az emberi jogok azok a jogok és szabadságjogok, amelyek minden embert születésüktől fogva egyenlően megilletnek. Nemzetek vagy meghatározott csoportok élvezhetnek olyan jogokat, amelyek csak rájuk vonatkoznak, de az emberi jogok minden embert megilletnek – függetlenül attól, hogy ki ő, vagy hol él –, pusztán azért, mert él. Az emberi jogok azt jelentik, hogy van választás, és van esély. A nemzetközi fórumon fő elvként fogalmazódott, hogy az emberi életet, az emberi méltóságot mindenekfölött és minden körülmények között tisztelet illeti meg.

A Nyilatkozat alapul szolgált az emberi jogok védelmére összpontosuló és folyamatosan bővülő jogok rendszerének, amely ma már kiterjed a fogyatékkal élők, az őslakosok és a migráns munkavállalók jogaira is. Ebből eredően az alábbi területeken születtek meg a máig legfontosabb nemzetközi egyezmények. Például: Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1966), Egyezmény a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról (1979), Egyezmény a Gyermekek Jogairól (1989), Egyezmény a Fogyatékkal Élő Személyek Jogairól (2006).

Az ENSZ mellett több regionális szervezet próbál érvényt szerezni az emberi jogoknak, és párhuzamosan regionális szinten is megindult a nemzetközi együttműködés e jogok védelme érdekében. A regionális dokumentumok közül az alábbiakat érdemes kiemelni: Emberi Jogok Európai Egyezménye (1950), Európai Szociális Charta, az Európai Unió Alapjogi Chartája (2007).

Magyarország 1990. november 6-án lett - a kelet-közép-európai régióból elsőként - az Európa Tanács tagja. Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozása a régió többi országához képest korábban indult meg. A nemzetközi emberi jogi standardok beillesztése a jogrendszerünkbe is hamarabb történt. Evvel összefüggésben, - korábban az Alkotmányban - is rögzítésre kerültek az alapvető emberi jogok, valamint külön törvények születtek ezek deklarálására. Ekkor a különböző emberi jogi szabályok gyakorlati alkalmazásához szükséges kereteket az Alkotmánybíróság alkotmányértelmező tevékenysége biztosította.

A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény két külön részben, a Nemzeti Hitvallás, valamint a Szabadság és Felelősség című fejezetekben foglalkozik az alapvető emberi jogok rögzítésével.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata korszakalkotó eredmény a történelem során. Ebben rögzítették először, hogy az alapvető emberi jogokat egyetemlegesen védeni kell. A Nyilatkozatot megalkotásakor különböző jogi és kulturális háttérrel rendelkező, a világ különböző tájairól származó képviselők fogalmazták meg így az, minden nép és nemzet közös szándékának és elkötelezettségének eredménye. 1948. évi elfogadása óta a világ legtöbb nyelvre lefordított dokumentuma. Több mint 380 nyelvre és nyelvjárásra fordították le.

 Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát 1948. december 10-én írták alá, és ettől kezdve december 10-e minden évben az emberi jogok világnapja.

Az emberi jogok tiszteletben tartása és védelme mindannyiunk fontos és közös feladata. Ha az emberek nem ismerik jól az emberi jogokat, akkor olyan visszaélések történhetnek, mint a diszkrimináció, az intolerancia, az igazságtalanság, az elnyomás, amely az emberi személy tiszteletének megsértéséhez vezet.

Az emberi jogok érvényesíthetősége és kikényszeríthetősége szempontjából fontos esemény, hogy az Európai Unió tagállamainak külügyminiszterei 2020. december eleji brüsszeli egyeztetésükön általános érvényű szankciórendszer létrehozásáról fogadtak el határozatot az emberi jogok megsértésének esetére. Ennek a határozatnak óriási jelentősége van, valamint jelzést küld a világnak arról is, hogy az EU elkötelezett az emberi jogok tiszteletben tartása mellett.

GJB

 

süti beállítások módosítása