Ha ezzel a három hívószóval kellene megidézni legkevesebb három élő, vagy valaha élt magyar művészt, akkor a lehetetlenre vállalkoznánk, mert a merítés lehetősége óriási.
Sok zenetudós vizsgálta már a magyar népzene motívumait az európai klasszikus zeneirodalomban. Hogy csak néhányat említsünk, Brahms: Magyar táncok, Liszt Ferenc: Magyar rapszódiáit, de ne menjünk Európába, mert van nekünk Bartók Bélánk és Kodály Zoltánunk.
A képzőművészeti kiállításokon Munkácsy Mihály művei is öregbítik nevünket a világban. Legutóbb sikerült „Krisztus trilógia”-ját egyben bemutatni a látogatóknak. Csontváry Kosztka Tivadar, Szinyei Merse Pál, és még számtalan nagynevű képzőművészre is büszkék lehetünk.
Az idegenek füle számára különlegesen hangzó, és a világ egyik leggazdagabb szókincsével, stilisztikai árnyalatával rendelkező magyar nyelv is a sajátunk, amely napjainkban folyamatosan változik, és sajnos torzul, kopik. Zavarba jövünk, ha hívnunk kell az irodalom nagyjait: Petőfi Sándort, Ady Endrét, József Attilát, Mikszáth Kálmánt, Móricz Zsigmondot, Jókai Mórt, Esterházy Pétert. A ma élők közül Lackfi Jánost, Vámos Miklóst, Dragomán Györgyöt, T. Szabó Annát…és a sort folytathatnánk.
A szociális területen dolgozó, elhivatott emberek hogyan meríthetnek erőt a magyar kultúra kincseiből, gazdag örökségünkből?
A kérdésre mindenkinek magának kell megkeresnie a választ, de azt tudjuk, hogy üres fejjel és üres szívvel ezen a pályán haladni nem lehet, üres tarisznyából osztani sem lehet. Mint ahogy egyetlen humán szolgáltatásban sem. Nemrég megjelent könyvében a tíz éve elhunyt Popper Péter Candide-ot idézte: „Műveljük kertjeinket!” Igen, talán, ha a saját lelki egészségünkre, belső stabilitásunkra gondot tudunk fordítani, akkor adni is tudunk belőle másoknak.
Gyakran hallhatunk a munkahelyeken megjelenő és sürgető igénnyel jelentkező érzékenyítő programokról. Nálunk, a „Gondos Panni Szociális Központban” voltak és vannak ilyenek, de sajnos a járvány miatt most erre kevesebb a lehetőségünk.
Ha mégsem ilyen helyen dolgozunk, akkor magunknak kell megkeresnünk a bennünket tápláló, belső gazdagságunkat, bölcsességünket növelő, örömet adó tevékenységet. A zenehallgatás, olvasás szeretete, a jó könyv,- hogy a szakirodalmat már ne is említsük,- akkor is a rendelkezésünkre áll, ha napjainkban beszűkült a mozgásterületünk. Online színházi előadásokat, filmeket is nézhetünk. Mindez rajtunk és igényességünkön múlik.
Érzékenyedjünk bátran a kultúra, a magyar kultúra által, mert a befelé vezető,- járatlan,- út valódi felfedezésekre és mélységekre világíthat rá: „Műveljük (hát) kertjeinket!”
MIJ
