A Házasság Hete nemzetközi kezdeményezést 1996-ban Richard és Maria Kane indította útjára az Egyesült Királyságban.
Mára világszerte hagyománnyá vált, négy kontinens 21 országában ünneplik ezt az eseményt. Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet.
Hazánkban az országos eseménysorozatot 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével.
A mozgalom célja, hogy megismertesse az emberekkel azokat a hagyományos értékeket, amelyek örömtelivé és sikeressé tehetik a házasságot, ami az egész társadalom számára is előnyös, valamint hogy segítséget nyújtson a házasságra készülőknek és a párkapcsolati problémákkal szembesülőknek.
Magyarországon minden évben egy házaspárt kérnek fel, hogy legyenek a rendezvény arcai.
Magam is idén 19 éve lesz, hogy házasságban élek, aminek sikeres működéséért nap, mint nap tenni kell. Mindennapi kedves gesztusok, ölelések, szavak, amikkel erősítjük a házastársunkban, hogy ő fontos része az életünknek és ezzel az odafigyelő magatartással mi is részesévé válhatunk a másik életének.
Nem szabad elfelejteni, hogy hosszabb távon csak akkor lehetünk boldogok a másik ember mellett, ha annak egyéni szabadságát, törekvéseit, álmait nem korlátozzuk. Ez mindkét fél részéről türelmet, toleranciát, empátiát feltételez.
A házasság elvileg holtodiglan-holtomiglan szól. Ilyen hosszú idő alatt azonban nem tart ki a lángolás a párok között. Mindkét fél változik, olykor más irányba, ami óhatatlanul is konfliktust szül. Ezek a hullámhegyek és hullámvölgyek azt gondolom, hogy minden kapcsolat és házasság természetes velejárói. Ezeken csak közös erővel tud továbblendülni a pár, de ehhez mindkét fél pozitív hozzáállása szükséges. Azt gondolom, hogy sokan ezekben a „kátyúkban”adják fel, amit a mai magyar válási statisztikák is igazolnak.
Arra biztatok mindenkit, hogy egy házasság jobbá tétele érdekében mindent tegyen meg, amit érdemes, mind saját maga, mind a közös gyermekek érdekében. Természetesen van olyan, hogy ami nem működik, azt nem érdemes erőltetni, ismerjük a mondást mindannyian.
Szociális szakemberként ezt a fajta toleranciát, türelmet, odafigyelő magatartást minden nap szem előtt kell tartanunk a munkánk során ahhoz, hogy megfelelő módon tudjuk segíteni a hozzánk forduló embereket problémáik megoldásainak keresésében, segítve azt a folyamatot, hogy ő maga ismerje fel, hogy indulhat „felfelé” saját élete hullámvölgyéből.
Kívánom mindenkinek, aki ilyen problémával szembesül, legyen meg a kellő pozitív szemlélete és türelme ahhoz, hogy házassága hosszú és boldog lehessen!
RAE
