Március havi névjegykártya rovatunkban Humpók Ferencnével ismerkedhetnek meg. Ibolya Papkeszi településen lát el gondozási feladatokat. De nem is akárhogy.

Ibolya 2022 szeptemberétől már nyugdíj mellett dolgozik a falu idős lakóiért. Ám ez ne tévesszen meg senkit. Hihetetlen lendülettel, energiával, töretlen jókedvvel segíti a falut. A mindig rendkívül csinos, fiatalos, kiegyensúlyozott, határozott és figyelmes kolléganőnk kerékpárjával járja a falu utcáit, és feladatai ellátása mellett mindenkihez van egy jó szava. Nincs olyan lakója a településnek, aki ne ismerné őt. Amellett, hogy feleség, anya, nagymama és dolgozó asszony, a település alpolgármestere és önkéntes, tartalékos katona.

Ismerkedjenek meg vele kicsit közelebbről is!

Hogy indult az éved, Ibolya?

Szerencsére jól indult. Az elmúlt napok hideg időjárása miatt féltettem a kis időseimet.

( A beszélgetésre február 8-án került sor, amikor is nagy hidegek voltak, és az azt megelőző hétvégén a hideg idő mellett, országosan olyan erős szél és vihar volt, ami miatt Papkeszin is órákig áramkimaradás volt. )

Mindig azon vagyok, hogy mindenük meglegyen. Tüzelő, étel, legyenek az állapotukhoz képest jól, egészségesek legyenek.

Az ünnepek alatt is sikerült nagyon jól megoldani az ellátásukat, az étkeztetésüket, így zökkenőmentes volt az a pár nap is.

Ennek nagyon örülök, bár nem is gondolnám rólad, hogy a váratlan helyzetekben nem találnál megoldást a problémákra. Nagyon tapasztalt, talpraesett ember vagy.

Ennyi év tapasztalattal a hátam mögött már valóban könnyen megoldok mindent. Persze voltak korábban nehezebb időszakok is, amelyekben helyt kellett állni. És az is egy egészen más időszak, amikor fekvőbetegeket kell ellátnom. De minden helyzetben feltalálom magam.

Említetted az imént, hogy sok éve már, hogy feladatot látsz el. Mióta?

Negyven éve, már negyven éve. 

Jól emlékszem, hogy már nyugdíj mellett teszed a dolgod?

Igen, jól tudod. Szeptember 2.-a óta vagyok nyugdíjas. De még szeretnék dolgozni. Az idei évben még biztosan dolgozni fogok, és a következő évben is, aztán majd meglátjuk, hogy a 2025-ös év mit tartogat.

Mesélj egy kicsit arról, hogy az említett 40 éved hogy alakult? Mióta dolgozol szociális területen?

1985 óta dolgozom a szociális szférában, előtte Debrecenben dolgoztam a klinikán, kisgyermek gondozó voltam a szülészeten. Ott másfél évet töltöttem el.

1982-ben mentem férjhez, akkor kerültem Papkeszire. Azóta itt élek. Egy évig a papírgyárban is dolgoztam, ott anyagmozgató, kiadó, bevételező voltam.

Aztán jött a lehetőség, hogy a faluban dolgozzak. Akkoriban lett kötelező feladat az idősek gondozása, és az önkormányzatnál akkor dolgozó rendkívül kedves hölgy a háziorvossal együtt felkért, hogy vállaljam el a munkát. Nagy örömmel fogadtam a felkérést, azóta teszem a dolgom.

A Gondos Panni Szociális Központba pedig akkor kerültem át, amikor a kistérségek megszűntek.

Nagyon szeretem a munkám, szeretem ezt csinálni. Annak ellenére szeretem, hogy időnként nagyon nehéz és nem éppen egy hálás feladat. Volt idő, amikor hallottam innen-onnan, hogy „Milyen egyszerű a dolgod! Csak felülsz a biciklire, és mész…” Persze, azt nem látják az emberek, hogy a feladatot egyedül végzi az ember, télen, nyáron, esőben, sárban, hóban, fagyban menni kell.

De azt gondolom, hogy, aki szereteti a munkáját, annak nem akadály.

Volt esetleg olyan időszak, amikor nem egyedül láttad el a gondozási feladatokat?

Mindig egyedül voltam. Sőt volt olyan időszak is, amikor még Vilonyán is voltak ellátottak. Akkoriban délelőtt nagyon igyekeznem kellett, megebédeltettem és utána mentem át a másik faluba. Másfél évig jártam át oda, és a két falu közötti utat kerékpárral jártam meg.

Azt azért meg kell említenem, hogy szabadság ideje alatt természetesen van helyettesítőm, és egy szuper hölgy, aki bevonható bizonyos feladatoknál.

Vajon van olyan ember Papkeszin, aki nem ismer téged?

Nem hiszem, szerintem mindenki ismer. És én is ismerek mindenkit.

A munkatársaink közül, szerintem nagyon sokan nem is tudják rólad, hogy Papkeszi alpolgármestere vagy. Hogy lettél te a „falu második embere”?

Képviselő voltam, amikor 2021 márciusában, az akkori alpolgármesterünk lemondott, azóta töltöm be ezt a tisztséget. Nagyon nagy megtiszteltetés ez nekem, örömmel teszem a dolgom. Szeretném elmondani, hogy nem volt ez annyira egyértelmű, elsőként mást javasoltam erre a feladatra, de végül így alakult, aminek ma már nagyon örülök.

Persze így még több a feladatom, hétvégén is rendelkezésre állok. Fogadom a telefonokat, megyek, ha szükséges. Legutóbb például, a hétvégi vihar miatt nem volt áramszolgáltatás több utcában, emiatt intézkedni kellett. Polgármester úrral, képviselőtársaimmal összefogva megtettünk mindent, amit csak lehetett, hogy mielőbb visszaálljon a rend.

De ez mellett nekem van még egy fontos dolog az életemben, önkéntes vagyok. Öt évre vállaltam feladatot önkéntes, tartalékos katonaként.

Abban az esetben, ha szükség lenne a munkádra, milyen feladatot kellene ellátnod?

Én a lövészethez vagyok beosztva, de ettől függetlenül számos más feladatra is beoszthatnak, vagy akár én magam is választhatok. Választhatnék például egészségügyi feladatokat is, vagy a menekültek érkezéskor is láthattam volna el önkéntes munkát.

4 évvel ezelőtt adódott ez a lehetőség, és úgy éreztem, hogy ez még bennem van. A vállalt öt éves önkéntesség jövőre jár le.

Mesélj egy kicsit a gyerekkorodról! Annyit tudok csak rólad, hogy Debreceni vagy.

Igen, debreceni vagyok, szegény családba születtem. Anyukám sokáig háztartásbeli volt, édesapám a Tsz-ben dolgozott, állatgondozóként. Otthon is nagy gazdaságunk volt, ahol azért be kellett segíteni a munkába.

Idő közben anyu elment dolgozni, a helyi kertészet gyümölcsösében dolgozott. Akkortól aztán a testvéreimmel tényleg be lettünk fogva az otthoni unkába. Van egy bátyám és egy húgom. A férjem katona volt, amikor megismerkedtünk. Levelezgettünk, ismerkedtünk és szerelem lett belőle.

1982-ben mentem férjhez, és ide költöztem Papkeszire. 1983 márciusában kezdtünk el építkezni, lett egy szép nagy családi házunk. Aztán jöttek a gyerekek. 1984-ben megszületett a lányom, 1986-ban a fiam. Iskoláztattuk őket, igyekeztünk mindent megadni nekik, amit csak tudtunk. A lányom fodrásznak tanult, a fiam bútorasztalos lett. Ma pedig már 5 unokánk van. Közülük három Veszprémben él, kettő pedig Németországban.

A testvéreim a településen maradtak. Apukám három éve hunyt el, anyu pedig múlt évben költözött be egy idősek otthonába. Saját döntése volt, 79 évesen elhatározta, hogy így tesz.

Milyen ember a férjed? Nagyon türelmes és elnéző lehet, hiszen a szakmai elhivatottságod miatt bármikor ugrásra készen állsz, és akár a hétvégéidet is be kell áldoznod a településért.

Ő nagyon jó ember, tényleg türelmes. Mindig azt kérdezi, hogy honnan van ennyi energiám? De soha nem volt ez probléma közöttünk.

Egy igazi ezermester, nagyon sok mindenhez ért. A házfelújítási munkák nagyon nagy részét is ő végezte el. Egy helyi vállalkozónál dolgozik, már nagyon régóta, már 30 éve.

A mezőgazdaság az ő világa, de sokrétű a feladata. 40 éve vagyunk házasok. Hűséges, dolgos, türelmes férfi.

Nem mehetek el az mellett, hogy a közösségi oldaladat lapozgatva, láttam fotókat az utazásaitokról. Nagyon kérlek, beszélj erről egy kicsit, mert nem szokványos kis túrákról, kirándulásokról volt szó.

Fiatalabb korunkban nem igazán volt lehetőségünk utazni. Az akkori életünkbe az nem fért bele. Múlt évben viszont eljutottunk Törökországba. Az ősszel pedig Thaiföldön jártunk.

Mindig féltem a repülőutaktól, de sikerült leküzdenem a félelmem, így a második út már sokkal könnyebb volt. Baráti társasággal utaztunk, ezek amolyan körutazások voltak.

Ha arra kérlek, emelj ki egy-egy  olyan élményt, amely különösen meghatározó volt, akkor mi lenne az?

Kappadókia. Az valami csoda volt, leírhatatlan élmény. Nem volt olyan egyszerű, mert az időjárás közbeszólt. Három napon keresztül készültünk rá, hogy hőlégballonra szálljunk. Keltünk hajnalban, hogy talán aznap összejön, míg végül a hazautazásunk előtti napon sikerült.

Thaiföldön 16 napot töltöttünk, rengeteg élményben volt részünk, de nagyon el is fáradtunk. Voltak napok, amikor a hajnali ébredést követően 400 - 500 km-t utaztunk a következő helyszínig. De nagyon megérte, olyan élményekben volt részünk, amilyenben azelőtt soha. A vasúti piac hihetetlen élmény.

Maga a piac közvetlenül a vasúti síneken vagy azok mellett működik. A vonat érkezése előtt hihetetlen gyorsasággal kapkodják be az árut, és az emberek szétrebbennek, aztán minden másodpercek alatt újraépül.

Lesz folytatás, vannak további utazási terveitek?

Igen, azt tervezzük, hogy lesz folytatás. Szeretnénk idén is, minimum egyszer utazni a csapattal. Az unokaöcsém felel a szervezésért, nagyon jól érti a dolgát, rá bízzuk magunkat.

Még nem beszéltünk róla, hogy mi az idei úti cél, akárhogy alakulhat még. Korábban beszélgettünk Indiáról, majd közösen döntünk idén is.

Visszakanyarodva a hétköznapokhoz, az a kép él bennem rólad, hogy a munkád mellett még a konyhában is nagyon aktív vagy és szuper háziasszony. Nem gondoltam rosszul ugye?

Szeretek gondoskodni a családról, igen. Szinte minden hétvégét nálunk töltik az unokák, ilyenkor csak nekik kedveskedem, de az ünnepeket is nagyon szeretem. Ilyenkor sütök, főzök. Szeretem, ha nálam töltik az ünnepeket. Ellátom őket minden finomsággal, szeretek kipróbálni új recepteket is.

Hogy pihensz? Pihensz egyáltalán?

A téli időszakban, amikor tényleg nagyon hideg van, és fagy, akkor bajban vagyok, mert nem igen tudok odakinn aktívan tevékenykedni. De, általában ameddig csak lehet, szépítgetjük a környezetünket. Ebben örömömet is lelem, nem csak munkának tekintem. Szeretem, ha minden rendezett, szép. Imádom a házat és a kertet gondozni.

A hétköznapok a munka után délután is mosással, vasalással, főzéssel telnek. Este, este marad egy kis idő pihenni. Olyankor megnézek két sorozatot, és 10-11 körül van vége a napnak.

Köszönöm szépen a beszélgetést! Nagyon jól éreztem magam, gyorsan elszállt az idő a beszélgetésünk ideje alatt.

horoszkóp:  ikrek

kedvenc étel: székelykáposzta, sütemények (édes, sós egyaránt)

kedvenc ital: tonik

kedvenc szín: élénk, világos színek

kedvenc város: Veszprém

kedvenc vers: családról szóló versek

Aranyosi Ervin: Angyali gondolatok…

Nézem a sok embert, valamit keresnek!

Ám nincs eredménye, amíg nem szeretnek!

Hiába a sok dísz, gazdag, szép ajándék,

mikor más célt szolgál, mögöttük a szándék.

Pénzben mért szeretet, anyagias vágyak,

görbe tükrei egy eltorzult világnak.

A mosoly, az öröm, egymás ölelése,

– önző világunkban, vajon nem kevés-e?

Vajon hová bújt el az igazi érték,

a szív gazdagságát, sosem pénzben mérték.

A szeretetet kéne végre megtalálni,

szebb világban élve boldogokká válni!

Figyelmet és időt kéne többet adni,

minden körülményben embernek maradni!