Aki figyelemmel kíséri intézményünk munkáját, tudhatja,- vagy legalábbis bízunk benne, hogy már sejteni lehet, - szívügyünk olyan téma mellé állni, írni arról, ami ellátottjainkat, hozzátartozóikat, a közvetlen környezetünkben élőket érdekli, foglalkoztatja, megérinti, és további gondolkodásra készteti.
Célunk volt, hogy „házon belül” megemlékezzünk néhány fontos és pártolni való világnapról, aköré rendezvényt szervezzünk, de a járvány ezt a tervünket is felülírta. Mindvégig bizakodóak voltunk, és szinte jelmondattá vált: „majd pótoljuk”, de a jelenlegi gazdasági válsághelyzet ugyancsak újratervezésre kényszerít bennünket.
Nem adunk alább azonban abból az elhatározásunkból, hogy közelebb érezhessük magunkat önökhöz, és szeretnénk, ha viszont így éreznének irányunkba, emiatt a közösségi média adta lehetőséggel élve, közzétesszük írásainkat. Hol praktikus tanácsokkal igyekszünk segíteni, máskor élménybeszámolót teszünk közzé, vagy bemutatjuk intézményünk munkatársait, időnként olyan fontos témákat boncolgatunk, amelyek szinte észrevétlenül bekúsztak az életünkbe, vagy csak egészen egyszerűen fontos. Ez a mai is ilyen.
A HOSPICE-RÓL
A hónap elején volt Polcz Alaine születésének századik évfordulója, pontosan október 7-én. A név hallatán valószínűleg többen felfigyelnek, mert ismerősen csenghet, de sajnos csak kevesen ismerik munkásságát, pedig igencsak megérdemli, hogy idehaza tudjunk róla.
Nevéhez fűződik a halál és a gyász magyarországi kutatása, „ő volt a Magyar Hospice Mozgalom úttörője”, majd a Magyar Hospice Alapítvány létrehozója.
Pszichológia szakon végzett, művészetterápiás foglalkozásokat tartott pszichiátriai betegeknek, majd súlyos beteg és végső stádiumú gyerekek pszichológusa volt és támogatta a kis betegek szüleit, hozzátartozóit. Ő volt az az ember, aki hazánkban elsőként tett azért, hogy az életük utolsó szakaszában élők és családjaik segítséget kapjanak a végső időkben, és az itt maradók még az után is. Tett azért is, hogy a halál ne legyen tabu többé- szakmailag, társadalmilag sem-, hozzásegítette a betegeket az elfogadáshoz, a gyászolókat pedig a lelki támogatáshoz. Célja az volt visszaadni az embereknek a haldoklás és a halál méltóságát.
Munkája eredményeként jöhetett létre az első olyan alapítvány, amely szervezetten, sajátos szemlélettel, szakszerű gondozást nyújtott, - és nyújt a mai napig is,- a haldokló betegeknek.
Ma, Magyarországon hospice ellátás alatt otthonápolás, intézeti ellátás, pszichológiai támogatás, gyermekhospice, fájdalomambulancia és életvégi tervezés keretében, térítésmentesen kaphat segítséget bármely gyógyíthatatlan, daganatos beteg. Kaphat, ha igénybe kívánja venni a szolgáltatást és, ha az számára elérhető közelségben van. Ha egyáltalán van. Mert sajnos, ez az ellátási forma is nagyon nehezen, nagyon keveseknek hozzáférhető.
A működő hocpice házakban rugalmasan, egyénre szabottan, a betegre a legkevesebb terhet róva, nagy odafigyeléssel tesznek a fájdalom csillapításáért, az egyéb kellemetlen tünetek enyhítéséért, megszüntetéséért.
Teszik mindezt igény szerint a beteg otthonában, a családtagok bevonásával, vagy intézményes keretek között, ha már szükséges az ápolásban kimerült családtagok tehermentesítése. Nem beszélve arról, hogy mekkora segítség, vagy mondhatni az egyetlen megoldás lehet, ha a beteg személy támogató családi háttér nélkül néz szembe a gyógyíthatatlan kórral.
És sajnos itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amire már fentebb utaltunk, ahol nekünk szegeződnek a kérdések: de mindez hol érhető el, hol nyújtanak ilyen segítséget?
A hazai hospice szolgálatok közösségének honlapján található egy ellátást kereső funkció, ennek használatával járásunk lakosai számára mindösszesen kettő intézményi ellátási lehetőség található, egy a megyeszékhelyhez közel és egy budapesti, de országos ellátással. Otthoni ellátási lehetőségként pedig egy szervezet, igen kis kapacitással végez ilyen munkát. Ezek a számok nagyon elszomorítóak, statisztikai adatok nélkül is egyértelmű, hogy nem elegendő.
(Rövid tájékoztatás: az otthoni ápolást a beteg háziorvosa elrendelheti 50 napra, ezt két alkalommal meghosszabbíthatja, így akár 150 napra, térítésmentesen szakszerű segítséget kaphat a beteg és hozzátartozója, de ez nem a klasszikus, mindenre kiterjedő hocpice ellátás.
Az egészségügyi statisztikák szerint országunkban minden negyedik magyar ember daganatos megbetegedés miatt hal meg, közülük mindössze az ötöde kap életvégi, speciális ellátást, miután aktív gyógykezelésük befejeződött, pedig egy összetett, orvosi és pszichés gondoskodásra lenne szükségük ezeknek a betegeknek, amely a hospice ellátás keretében biztosítható. Azonban hazánk nem rendelkezik az ajánlott kapacitás felével sem, ami a gyógyíthatatlan beteg emberek ellátásához szükséges lenne.
Bízunk benne, hogy a fent leírt állapot kedvezőbb irányba mozdulhat el, azonban tudjuk, hogy ma még a szükségesnél mindig lényegesen kevesebb ember jut megfelelő ellátáshoz.
Intézményünk jelenleg nem tehet többet az ügy érdekében, mint hogy azon szakmai fórumokon, ahol javaslattételi lehetőségével élhet, közvetíti a hiányos ellátás tényét.
Ezen felül pedig reméljük, hogy elkötelezett segítő munkánk elegendő lehet a tőlünk segítséget kérők számára, noha hospice ellátást biztosítani nem tudunk, de számos más szolgáltatást nyújtunk önöknek, például a házi segítségnyújtás (személyi gondozás) keretében Azonban ez szakmai értelemben véve sajnos, csak tűzoltás és hosszú távon ez sajnos, ez nem elegendő.
/NLZS/
