AKI SEGÍTŐNEK TERMETT

Ma a névjegyét egy kedves, elhivatott idősgondozást végző kollégánk teszi le Önök elé. PREKUB JÁNOSNÉ MARGIT.

Talán Önök is úgy gondolják, hogy elcsépelt a latinból vett mondat: nomen est omen („a név előjel”), most mégis ideillőnek érzem.

Egyrészt annak okán, hogy ma a Margitokat köszöntjük, így szinte kínálja magát e mondás, másrészt azért, mert az a Margit, akit ma köszöntünk, megtestesíti e nevet.

A Margit női név a görög eredetű Margareta név magyarosított alakja, a jelentése: gyöngy. A gyöngy pedig egy olyan csillogó gömböcske, amit általában ékszerként viselnek, és a kagylókban természetes úton nő.

Margit is ilyen. Nem lehet nem észre venni, mégis természetes, és semmi talmi ragyogás nem kíséri. Margit egyszerű, elkötelezett, konokul kitartó. Amiben hisz, tűzön-vízen keresztülviszi és végtelenül nagy szíve van. Önzetlen és segítőkész. Egy bácsi nemrég azt mondta neki: „Margit maga családsegítőnek termett!”.

Van ez így. Még mindig vannak olyan emberek, akik mások támogatására, kísérésére születtek, kedvük is töretlen, hisznek ebben és a segítés öröme önmagában kárpótolja őket a gyakran hiányzó elismerés helyett. Magam is csodálkozom ezen, hogy minden nehézség, a társadalom margójára küldött hivatásunk gondjai-bajai ellenére, vannak még elkötelezett, kvalifikált hivatásos segítők.

Ezzel az interjúval is, - amelyet Szászné Johanidesz Ibolya és Báles János készített - köszönjük Margitnak ezt a szociális ágazatban töltött több mint négy évtizedet.

Intézményünk legrégebbi munkatársa vagy, és egyben a rangidős is. Hogyan kerültél erre a pályára? (Meséljen a múlt!)

Gyerekkorom óta arról álmodom, hogy segítsek az embereknek. Elég korán, 29 évesen már a személyes gondoskodás területén dolgoztam. Csopakon voltam fogyatékkal élő gyerekek gondozója. Az almádi ellátásba 1994. július 15-én jöttem. Először az önkormányzat égisze alá tartoztunk, majd a Gondozási Központ lett a munkáltatónk.

Négy évtized, hány kolléga, hány vezető? Kire, kikre emlékszel a legszívesebben?

Mindenkire emlékszem. 4-5 vezető, sok-sok kolléga. Általában mindenkivel jól kijöttem.  Az önkormányzatnál kezdtük Szabó Zoltánné Ancival aztán jött a városi gondozási központ Trosits Andrással, és más vezetőkkel, majd a családsegítő megalakulásával a mai napig Dr. Sajtos Ildikó. Szerettem, szeretem Őket. Rájuk mindig számíthattam, bennük megbíztam, mindenben partnerek voltak. Régebbi kollégáim közül Pintér Katira gondolok a legtöbbet. Vele tartom is a kapcsolatot, ő már régóta kint él Angliában. 

Akkor el lehet mondani, hogy egy életet töltöttél el mások segítésével. Hogy lehet ezt ennyi ideig csinálni? Mi a titkod?

Nekem ez a természetes. A segítés. Kiskorom óta az időseket szerettem. Értek a nyelvükön. Nem is tudnám máshogy végezni a munkám, csak szeretettel. Ez a lételemem. És még az, hogy mindent jókedvvel csinálok.  Ha nincs valamihez kedvem, nem is állok neki. Így ez egy szerencsés találkozás volt, hogy azzal foglalkozom, amiben örömömet lelem.

Úgy tűnik, nálad van a fiatalság elixírje!

Ezt nem tudom. De talán a munka tart fiatalon, szeretem a munkám, szeretek dolgozni. Elhivatott vagyok, elkötelezett, aki mindig keresi a lehetőséget, hogy segítsen másokon. Mindig vidám vagyok, leginkább akkor, ha az idősekkel vagyok.

Melyik terület volt nehezebb számodra? A fogyatékkal élő gyerekek ellátása, vagy az idős gondozás?

Mindegyiket szerettem, szeretem. A gyerekek közül volt olyan, akit hétvégére is hazavittem.  A mostani ellátottjaim is nagyon kötődnek hozzám, bizalmukba fogadtak. Enélkül nem is lehet ezt csinálni. A bizalom a legfontosabb.

Ahogy említettük, Te vagy a legtapasztaltabb kollégánk, már nyugdíjasként vagy nálunk. Mit gondolsz, meddig tudod, akarod még folytatni a gondozást?

2009 óta vagyok nyugdíjas. Néhány évig, talán háromig otthon voltam, de rájöttem, nekem mindenképp kell valami elfoglaltság, nem szeretek csak úgy otthon lenni. Így gondozónőként nyugdíj után először a Támasz Idősek Otthonába mentem vissza, de a szívem mindig ide húzott. Amikor Ildikó szólt, hogy van lehetőségem visszajönni, már jöttem is. Hogy meddig akarom csinálni? Ameddig csak lehet! Ahogy Ildikó mondta, „Margit, Te még 100 évesen is gondozni fogsz, de ez meg sem látszik rajtad”.

Van olyan gondozottad, aki közel annyi idős, mint Te?

Igen, van velem egykorú ellátott. De ezt én nem az évekkel mérem. Az a fontos, hogy ameddig tudok, segítek.

Adódik a kérdés: az egészséged, hogy bírja?

Hál’ istennek rendben vagyok. A lábam fáj már egy kicsit; ennyi idő alatt nagyon sokat mentem. Bár a gondozás -amit sokan nem tudnak- nagyon komoly fizikai kihívás is, remélem, az ehhez szükséges fittségemet még sokáig meg tudom őrizni. Amikor idekerültem, volt az Intézménynek három Csepel biciklije, azokat osztottuk be egymás között. Az én körzetem Káptalanfüred volt, úgyhogy van már néhány ezer kilométer a lábaimban. És (bár robogóztam is évekig) a mi napig gyalog járok.

Hol látod magad, mit tervezel a jövőben?

Szeretnék minél tovább dolgozni, ezt a mostani életvitelemet nem szeretném feladni. Igyekszem vigyázni az egészségemre, hogy minél tovább aktív maradhassak.

Mikor volt jobb, a múltban vagy most?

Talán a múltban nehezebb volt. Mert az idősek is mások voltak. A mai idősek már „csiszoltabbak”, mint a korábbiak. A maiak haladnak a korral és azt jelenti, hogy szinte mindenben benne vannak, mindent tudnak, nem tudsz nekik újat mondani.

Hogyan birkózol meg a nehéz helyzetekkel? Van valami, amit másképp csinálnál az életedben?

Olyan még nem volt, amivel ne tudtam volna valamit kezdeni. Ha valami nehézség adódik, átgondolom a problémát, levonom a tanulságot, és úgy megyek tovább. Nem csinálnék másképp semmit. Elégedett vagyok azzal, ahogy élek, azzal, amim van. Örülök az életnek!

Hogyan kapcsolódsz ki? Mi az, ami feltölt?

Először is, naponta iszom egy kávét, egy „dupla kotyogósat”. Szép kényelmesen, ráérősen.  Járok nyaralni, szeretem a fürdőhelyeket. A mindennapokban internetezem. A fiam nevet rajta, hogy régebben azt mondtam neki, hogy tud ennyi időt ülni a gép előtt?! Most már értem!

Mondanál néhány szót a családodról?

Három gyermekem van, két lány és egy fiú. Van két unokám is, remélem, lesz még a fiaméknál is!

Mit ajánlanál azoknak, akik utánad lépnek erre a pályára?

Kitartás mindenben! Nagy türelem kell az idősekhez, mert csak úgy lehet együttműködni hosszú távon.

Üzenj a jövőnek!

Aki erre a pályára lép, az szerettesse meg magát az idősekkel, mert akkor minden rendben lesz. Akkor fognak megbízni benne és mindenki örömére szolgál a segítő munka. 

BULVÁR JEGYEK:

                             Horoszkóp: Skorpió

                             Kedvenc szín: Lila

                             Zene: Kovács Kati számai

                             Vers: Petőfi verseit szeretem

                             Könyv: újságfaló vagyok – A Nők Lapja a kedvenc folyóiratom

                             Film: A jóban rosszban sorozat

                             Étel: Pörkölt nokedlivel

                             Ital: Tej és víz

                            Város: Balatonalmádi

Petőfi Sándor: FÜSTBEMENT TERV

Egész uton - hazafelé -
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
 

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
 

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
 

S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.
 

Dunavecse, 1844. április