PÖRGÉS SZERETETTEL

    Mai interjúalanyunk ZUGORNÉ CSONKA GABRIELLA kolléganőnk, aki a Gondos Panni Szociális Központ oszlopos tagja. Újbóli visszatérését követően is olyan lendülettel folytatta, ahogyan gyermekei születését megelőzően abbahagyta.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy heteken át egyeztettem vele időpontot, hogy az interjú elkészülhessen.

Gabi beleveti magát a legreménytelenebb helyzetekbe is, lomtalanít, családi házak teljeskörű takarítását megszervezi felhalmozási kényszerben szenvedő rászorulóknak, pszichiátriai beteget kísér orvoshoz, táboroztat és persze még lehetne sorolni…

Fontosnak tartja, hogy édesanyaként és családsegítőként is a 100 százalékot nyújtsa. Egyikből sem enged.

Példakép nekünk ő olyan anyaként is, aki fiatalon veszíttette el szeretett férjét és most kettő helyett is helyt áll három kisgyermekkel.

Mi mással is nyithatnánk meg ezt az interjút, mint Gabi kedvencével, egy jó Metallica idézettel:

Forever trusting who we are

No, nothing else matters…

(Metallica: Nothing else matters)

Örökké bízni abban, akik vagyunk

Nem, semmi más nem számít…

Jó pár évig otthon voltál a gyerekeiddel. Milyen volt 6 év után visszatérni a munka világába?

Vártam már, hogy visszajöhessek, vártam már a tevékeny éveket, hogy újra aktív lehessek. A munka mindig is fontos szerepet töltött be az életemben, lendületet adott a mindennapokhoz.

Mindig rohansz, ügyet intézel. Nagyon nehéz volt veled időpontot egyeztetni. Hogy tudod a munkahelyi teendőket és a gyerekekkel kapcsolatos feladatokat összeegyeztetni?

Mindig logisztikázok. Szerintem most már egészen jól megy. Szeretem, ha pörög körülöttem minden. A gyerekek körüli teendőkben a szüleim sokat segítenek.

Láttam, két naptárt is vezetsz, egyikben a munkahelyi teendők, a másikban a gyerekekkel kapcsolatos elintéznivalók vannak. Hogy jut idő mindenre? Hogy sikerül a logisztikázás?

Már naptár nélkül is elég jól elboldogulok.(nevet) A logisztikázásba nagyon jól belejöttem. A gyerekek programjait, a velük kapcsolatos teendőket átlátom, tudom, kinek mi kell, hová kell menni velük éppen, ami nem kis kihívás három kisgyerek mellett. Tavasszal még egy házbővítésbe is belekezdtem, ami hamarosan befejeződik. A gyerekek el tudják foglalni kis birodalmukat. Már nagyon várják, hogy a tetőtérbe felköltözhessenek.

Nagyon gondoskodó, már-már helikopter szülő vagy. Aki a három gyermekére 10 félét is főz, ha kell éjszaka is. Kitűnően sütsz is. Honnan jöttek ezek?

Mindig is imádtam sütni-főzni, már 8. osztályban családi ebédet készítettem teljesen önállóan. Anyukám aki könyvelő, nagyon elfoglalt volt, így segíthettem neki és még szerettem is. Az meg, hogy az ízek annyira finomak, mint ahogyan mondjátok, az már a gyakorlattal jött és a lelkem is benne van. A férjem is nagyon szerette a konyhámat.

Ennyi teendő közepette mikor jut időd pihenni? Hogyan tudsz igazán kikapcsolódni?

Nem nagyon van időm. Este, amikor a gyerekek elalszanak, akkor veszek egy forró fürdőt és gondolom át a napot. Nem szeretek öt percet sem kihasználatlanul hagyni. Az igazi kikapcsolódás számomra az, ha eljutok színházba, a gyerekekkel bábszínházba. Az operát is nagyon szeretem. Feledhetetlen élmény volt idén áprilisban eljutni az Operaházba és megnézni, meghallgatni Placido Domingo előadásában a Simon Boccanegrát. Az operaénekest egy életre szóló impulzus volt újból hallani. Nemrég a VeszprémFesten voltam egy vidám, hömpölygős koncerten, gyerekek nélkül!

Ha már a gyerekeknél tartunk, mi volt a te legkedvesebb gyermekkori élményed?

Azokra az élményekre emlékszem vissza legszívesebben, amikor együtt lehettem a szüleimmel, testvéremmel, bármit is csináltunk. Kedves emlékként őrzöm a zalakarosi nyaralásunkat. Akkor kaptam egy népi hímzéses fodros, fehér ruhát, amit most már a lányom hord.

Milyen meghatározó élmény volt életedben, ami pozitív irányba mutató volt?

Amikor rájöttem, hogy saját erőből mire vagyok képes. Női ruhakészítőként végeztem, majd saját elhatározásból leérettségiztem. Felemelő érzés volt rájönni arra, hogy önerőből mi mindenre vagyok képes. Attól kezdve csak előre néztem. Mindig többre vágytam. Először magyar-történelem szakos pedagógus szerettem volna lenni, de a Szombathelyi Főiskolai Karra kevés embert vettek fel, így onnan lemaradtam. Mindenképpen hasonló, humán terület érdekelt, ezért jelentkeztem végül szociálpedagógia szakra. A varrás meg megmaradt hobbinak, a kreatív énemet is kiélhetem ezzel, ha marad időm rá.

Mióta dolgozol a családsegítés és gyermekjólét területén?

Esztergomban végeztem, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán 2003-ban. A főiskola negyedik évfolyama alatt, 2003. január 2-án már aktívan dolgoztam a Berhidai Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatnál. Ebben az intézményben töltöttem az utolsó éves „nagygyakorlatomat”. Már akkor is a családsegítés területe érdekelt leginkább. Noha korábban több területen is töltöttem gyakorlati időt (szenvedélybeteg ellátás, idős ellátás, hajléktalan ellátás, fogyatékos gyerekek ellátása), ez a terület ragadott meg a leginkább.

A Gondos Panni Szociális Központban 2010. április 1. óta dolgozom. 

2003-ban elkezdtél dolgozni. Szerinted az eltelt időben változott-e a „klasszikus” szociális munka?

Szerintem sokat változott, ugyanakkor részben kezdünk visszatérni a klasszikus szociális munkához. Vitathatatlan, hogy az eltelt időszakban számtalan új probléma adódott. A családszerkezet is átalakult. Több lett a válás, a különélés. Hangsúlyosabbá vált a szülők közötti megoldatlan konfliktus. Gyakran tapasztalom azt, hogy értelmiségi szülők sem képesek nézeteltéréseiket hatékonyan kezelni, megoldani. A jól működő és szükséges én-védő mechanizmusok helyett gyakran a felek a másikat támadó agresszív stratégiákat gyártanak, visznek végig, ami nem a megoldás irányába mutat. A szülők közötti elégtelen kommunikációból fakadó feszültségek pedig a legtöbb esetben a gyermeken csapódnak le. 

Miben fejlődnél leginkább?

Ha a gyerekek kicsit nagyobbak lesznek, akkor szeretnék még fejlődni, tanulni. Szeretnék még szélesebb szakértelemmel, hozzájárulni a hatékony munkavégzéshez. Erről már többször egyeztettem az intézményvezető asszonnyal. Két terület érdekel a leginkább, a fejlesztőpedagógia, valamint közösségi pszichiátriai ellátással kapcsolatos képzés.

Manapság nagyon könnyen váltunk munkahelyet – a szociális szférában ez hatványozottan igaz. Te egyike vagy az intézmény legrégebbi dolgozóinak. Mit gondolsz, mi ennek az állandóságnak a titka?

Szerintem meg kell becsülni a munkahelyünket, ha az jó, családbarát. És a miénk ilyen. Ha adok, kapok is, és ez oda-vissza működik. Nagyon fontosnak tartom az emberi kapcsolatokat. A munkahelyen személyekhez, vezetőkhöz is kötődünk. A munkatársak egy idő után barátokká is válnak. Így a munkahelyi közösségnek nagyobb önmegtartó ereje is van. Családtagjaimon kívül a kollégáimra számíthatok a leginkább, ami az én sajátos élethelyzetemben nagyon sokat jelent a számomra.

Köszönöm az interjút!

          Horoszkóp: Rák

          Kedvenc szín: piros

          Kedvenc étel: saláták, sajtok

          Kedvenc ital: gyümölcslé

          Kedvenc könyv: Mesekönyvek, amiket a gyerekeknek olvasok

          Kedvenc vers (nem igazán hagyományos versként): Dante Isteni színjátéka

         Kedvenc film: Értelem és érzelem

         Kedvenc zene: Metallica, Sting

         Kedvenc város: Pécs

Dante: Isteni színjáték

"Mért csügg szemed egyetlen árva ponton?

    miért lassítod lépted?" - szólt Vezérem. -

    "Csacsogjanak! Mi gondod és mi gondom?

Kövess, s ne bánd, akárki mit beszéljen!

    Állj, mint a torony, mely meg se remeg s lásd:

    ormával így vesz diadalt a szélen.

Mert akiben minden gondolat egymást

    kergeti, célját egy sem érheti,

    mert egy a másikat gyengíti folyvást."

/Purgatórium, Ötödik ének, részlet/