Régi dilemma, hogy vajon a nyári szünet ebben a formában, ilyen hosszan jó-e és ha igen, az hogyan lehet még jobb, még tartalmasabb. Mondják, hogy a vakáció a diákoknak 10 heti szabadság, a szülőknek 10 heti fejtörés, hogy mit is csináljon a kölyök, hogyan is szervezzük meg ezt a 75 napot, úgy, hogy az mindenkinek, legfőképpen a gyermeknek a legjobb legyen…. A nyári szünidő, ha abba tervezetlenül „ugrunk fejest”, akár rosszat is tehet a gyerek egészségének, mert a legtöbb vakációzó diák a kütyükkel bíbelődve, ülve tölti napjait, és közben a tanév alatt szerzett minden edzettségét, közösségi kapcsolódását, napi ritmusát elveszíti, és gyakran még a Nap sem éri egész nyáron. Fontos ezért jól átgondoltan tekinteni az évnek erre az időszakára is!

A vakáció első napjait régen várt örömként élik meg a gyerekek, hiszen elérkezett a várva várt szabadság. Az első napokban addig alhatnak ameddig akarnak, nem kell másnapra összepakolni, készülni, szendvicset készíteni, nincs doga, felelés, semmilyen számonkérés.

Ez a lazítós semmit tevés pár napig, egy-két hétig szükséges, jótékony is.

Na, de mi lesz utána?

Sokan az iskola által kötelezően biztosított júniusi felügyeletben maradnak, mások már a szülők által előre befizetett táborokba, vagy nagyszülőkhöz mennek.

De mi történik az otthonmaradó gyermekekkel?

Sokan most azt mondják, hogy örülnek, ha végre nem kell tervezni, beosztani, gondolkodni, „el van a gyerek” a szobájában, a telefonjával, tabletjével, laptopjával, asztali számítógépével, vagy csak úgy heverészve, egész nap.

És talán pont ez a ráhagyás, vagy egyedüllét a baj. Ha a gyerek egyedül van, akkor marad a virtuális tér, a „kütyüzés” és sajnos, nem is mindig csak módjával.

Megpróbálunk pár praktikus tanáccsal szolgálni a szülők részére.

Kütyüzés és online miegymás

1. Az első, amit gyermekeik érdekében meg tudunk tenni, hogy KORLÁTOZZUK A gépezést! Ennek időtartamát jó a gyermekkel közösen kialkudva meghatározni. De miután megszületett a megállapodás, azt igyekezzünk betartatni! Építsünk a gyermek belátására és önkontrollája is. Szólítsuk meg „felelős” énjét! Segítsük, támogassuk pl. azzal, hogy jegyezze fel a netezés kezdő időpontját és időtartamát egy füzetbe minden nap, így ő maga is rálát majd arra, hogy ténylegesen mennyi időt is töltött gép előtt. Gondoljunk bele, mennyire gyorsan megy az idő a számítógép előtt ülve, vagy a telefont nyomkodva, akár nekünk, felnőtteknek is!
2. Az online kapcsolódásra a legoptimálisabb idő erre az ebéd utáni kora délután, amikor a legnagyobb a meleg. Jobb is, ha hűvös helyen van a gyerek.
3. Ha pedig igazán másodfokú változást szeretnénk, kérjük meg gyermekünket, hogy akár együtt játsszunk valami olyat, ami neki annyira tetszik, hogy akár egész nap „nyomná”. Élményként kezelve akár közelebb kerülhetünk is egymáshoz, még akár kamasz gyerekünkkel is.

Tervezés, elúszás helyett!

4. Annak érdekében, hogy ne „ússzon el” a nyár, készítsünk heti/ havi tervet EGYÜTT! Üljünk le, beszéljük meg naptár szerint beosztva mikor van családi közös program, milyen napokon terveznek a barátaikkal közös programot és mikor vannak „kötelező elemek” a nyáron.
5. Természetesen nem várható el, hogy a 2 és fél hónapban minden programot előre tudjunk, és lássuk be, hogy a spontán dolgok gyakran a legjobbak.

Teher alatt nő a pálma

6. Az otthoni teendők se maradjanak el, igen, ez is program. A házimunka sem varázslat, ha minden szülő képes rá naponta, akkor akár egy alsós is ki tudja vinni a szemetet, fel tud porszívózni, el tud pakolni. A felsősök pedig már a bevásárlásban, komolyabb takarításban is segíthetnek. Nem egésznapos nagytakarításokra gondolunk, de napi fél óra azért belefér mindenkinek, és ha anya, apa hazajön, ezt már nem neki kell a közös időből lecsippentve megcsinálni, így több idő marad egymásra.

A közös élmények, amihez később vissza lehet nyúlni!

7. Tűzzünk ki úticélokat! Nem kell azonnal repülőre szállni, kétkeréken is elérhető távolságban vannak körülöttünk kellemes időtöltést nyújtó látványosságok, programok, de akár egy esti csillagnéző séta is emlékezetes élmény maradhat egy életre.
8. A szülők nagy része, (aki tudja), tapasztalataink szerint inkább július végén és augusztusban veszi ki az éves szabadságát, de a nyár nagy részében a felügyeletet igyekszik biztosítani gyermekének. A közösen átélt élmények szorosabbá teszik a családi kapcsolatokat.
9. Azért az sem árt, ha időnként előkerül egy könyv, és olvasós napokat, estéket is beleszővünk a nyárba. Lehet ez a borongós, esős napok programja.

Mi legyen a tanulással?

10. Örök dilemma, hogy tanuljon-e a gyerek nyáron. A válaszunk: határozott nem! Szabadság alatt (ideális esetben) mi sem a határidős anyagainkon dolgozunk. A gyerekeknek éppen úgy nagyon fontos a feltöltődés, mint a felnőtteknek. A kötelező olvasmányok adta nyomás amúgy is egyre nő a nyár vége felé közeledve. Ha úgy érezzük, hogy gyermekünk kicsit rosszabb eredményt ért el a tanévben és estleg segíthetünk az önbizalmát megalapozni, akkor a nyári szünet vége felé, amolyan ráhangolódásként illesszük be ezt az elemet (mindenből, amiből kell, egy kicsit, egy kis matematika, egy kis nyelv, stb, -akár játékos formában is), hogy ne üljenek szeptemberben úgy a padban mintha most látnák először az alapműveleteket és az abc-t. Sokkal hatékonyabb, ha heti 1-2 alkalommal előkerül valami, ami érdekli is, mint hogy napi szinten nyomasszuk valamivel, amire oda se figyel közben. Azonban ezt is csak szigorúan módjával! Azt azonban semmiképpen sem ajánljuk, hogy a nyáriszünetben végig tanulással teljen a gyermek ideje. Ne feledjük: a tanulás iránti vágyat, elköteleződést leginkább az a gyerek képes megőrizni, aki kérdező marad és az ismeretszerzést kalandnak éli meg. A nyár maga nagy kaland, használjuk ezt ki!

Biztonság, vagy túlféltés…a nagy nyári dilemma

11. Néhány szót érdemes a túlféltésről is beszélni! Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. A biztonság pedig ehhez alapfeltétel. Mégis, a túl szigorúan meghúzott szabályok, a sok-sok vigyázz, mert….beütöd, megkarcolod, lehorzsolod, félrenyelsz, elmerülsz, leesel, megharap, megcsíp, stb szabály, a gyermek fokozatosan kialakuló autonóm énjét is megtépázza. A biztonsági szabályok mindennél fontosabbak, de ezeket többször átbeszélve, akár a lesmirdlizett térde ápolgatása közben: a legjobb tanulás. Ezekből a kis tapasztalatokból fakad és áll össze a nagy egész. Ezért hagyjuk fára mászni, kipróbálni, elesni, és engedjük át egyre nagyobb körökben az irányítást is egy-egy helyzet felett. A kudarc sem kerülendő, mert tanít! Ha leesik, próbálja meg újra, ha veszít, akkor bíztassuk, hogy legközelebb menni fog! De ne feledjük, a túlféltés gyakran visszájára fordulhat: pont ezáltal gyengítjük gyermekünket. Hagyjuk hát kalandozni őket fél szemünket rajtuk tartva! (amiről talán nem is kell tudniuk)

Reméljük, találtak a fent leírtak között olyat, ami segítségükre lehet abban, hogy gyermekük nyara ne egy hosszú, unalmas, „végig-zombizott” elfolyó idő legyen.

Szép nyarat kívánunk a Gondos Panni Szociális Központ dolgozói nevében! /FKS, SI/