Április havi névjegykártya rovatunkban Valdner Veronika kolléganőnkkel ismerkedhetnek meg.

Vera csoportvezetőként 7 gondozónő és 1 klubmunkatárs napi munkáját koordinálja, segíti. Helyileg Balatonfűzfőn dolgozik, de Fűzfő mellett Papkeszi és Alsóörs települések idős lakosainak ellátását is megszervezi.

Főbb tulajdonságai közé tartozik a kiegyensúlyozottság, határozottság, megbízhatóság, precizitás, kiváló szervezőkészség, diszkréció. Igazi állatbarát és imád olvasni. Örök optimista, nem ismer lehetetlent. Kora tavasztól, késő őszig motorral járja a település utcáit, és ha „kidobják az ajtón, beugrik az ablakon”.

Milyen napod volt ma? Te is azok közé az emberek közé tartozol, akiket elszomorít az esős időjárás? (A beszélgetés napján hűvös, szeles, esős idő volt.)

Nem, engem nem szomorít el. Én alapvetően szeretem az esős napokat. Nyugalommal tölt el, ha hallom az eső hangját. Időnként, ha a hangulatom is olyan, akkor kifejezetten jól érzem magam, ha esik. Most is jó a lelkemnek, hogy ilyen az idő.

Persze, amikor a feladataim miatt ki kell mennem területre, akkor természetesen nem örülök neki annyira. Főként azért, mert amikor lehet, motorral járom be a településeket, és motorozáshoz a napsütés a legideálisabb és ha szép napos idő van, rengeteg energiáival tud feltölteni. Szeretem a tavaszt. A mai nap mellett nagyon jó volt a szerdai napom is. Aznap Alsóörsön voltam, és hűvös volt ugyan, de szép tavaszi idő, nagyon jól éreztem magam.

Vezető-gondozóként a mai pénteki napon hogy vagy?

Fáradtan. Örülök, hogy vége a hétnek, nagyon várom már a hétvégét.

Mi az, amitől jobban érzed magad? Mi pihentet téged?

Sokat olvasok. Szükségem van rá. Azt vettem észre magamon, hogy az évek múlásával egyre könnyebben elfáradok mentálisan. Valószínűleg ez amiatt is van, mert nagyon maximalista vagyok.

A hét első napjaiban még 200 %-on teljesítek, de a hét végére elfogy az energiám.

Sokat fektetek bele a munkámba, de a munka mellett az élet minden területére is ez jellemző rám.

Aki ismer téged, az tudja, hogy a maximalizmusoddal párosul, hogy nagyon precíz, rendszerető, szabálykövető vagy. Változott ez az évek alatt?

Igen, tényleg ilyen vagyok. De ez nem változott, vagyis valószínűleg „még rosszabb” lett a helyzet, túlságosan maximalista vagyok. Akkor vagyok nyugodt, ha minden rendben van körülöttem. Már rég leszerveztem a következő hetet is. Sőt, időnként több hétre előre tervezek.

Térjünk vissza egy kicsit az olvasásra. Mit olvasol?

Főleg krimiket és fantasy-ket olvasok. Az elmúlt öt évben faltam a könyveket, lehet, hogy mostanra értem meg rá, azelőtt nem olvastam ennyit. Most már nagyon szeretem, vagyis megszerettem. Ez kapcsol ki igazán. Már az is nagyon sokat jelent, ha naponta csak fél órára könyvet vehetek a kezembe.

Miután hazaérek a munkából, az az első, hogy elrendezem a cicáimat, és rögtön utána le kell ülnöm egy kicsit olvasni. Csak ezután állok neki a többi elintéznivalómnak.

Ez ma már egy kicsit tudatos döntés is?

Igen, egyértelműen az. Nekem nagyon sokat segít, átlendít a nehézségeken. Ráadásul jó egy kicsit egy „másik világban” létezni.

Mesélj a macskáidról, kérlek! Valószínűleg nagyon sokan nem is tudják rólad, hogy „cicás vagy” és imádod az állatokat.

Amikor még Herenden éltek a szüleim, voltak macskáink. Miután elköltöztem otthonról, nem vittem őket magammal, de lett egy kutyánk Hiro, aki azóta sajnos már elpusztult.

Mindig körülvettek az állatok. Nekem ez azért fontos, mert ők feltétel nélkül szeretnek.

A kutyánk elvesztése után volt egy pont, amikor azt éreztem, hogy valami hiányzik az életemből. A közösségi oldalon figyeltem különböző bejegyzéseket, köztük állatvédőkét is, és így leltem rá arra az alapítványra, akiknél megláttam négy cicát, vagyis a mamával együtt ötöt. Felhívtam őket, és kiderült, hogy alsóörsiek. Már akkor eldőlt a sorsunk (nevet). Később megtudtam, hogy nagyon terhelt cicák voltak. Bántották, kergették, éheztették az anya macskát, a kicsiket pedig egy farakás alól szedték ki. Én kaptam meg őket, kezdetben mind az ötöt, de végül a mamát vissza kellett adnom, mert az együttélés során nem volt jó hatással a kicsikre.

Szóval lett négy cicám. Covid-cicáknak hívom őket, 2020 tavaszán születtek. A kis csapat tagjai: Momo, Nara, Kai, Yuki.

Ennyi cica biztos jó sok feladattal jár. Hogy néz ki egy átlagos napod velük?

Fél ötkor ébresztenek, ekkor megetetem őket. Ötkor elkészítem a saját reggelimet, és még mellém ülnek, bízva abban, hogy kapnak pár jó falatot. Hat körül megkapják a második reggelijüket, nehogy „éhen haljanak, amíg én délután hazaérek”. Ez után almolás, rendrakás, simogatás, játék van, minden hétköznap.

Délután kezdődik újra: etetés, rendrakás, simogatás. Este pedig almolás, etetés. Szóval rengeteg dolgom van velük, de nagyon sokat adtak nekem, és adnak a mai napig is. Persze nekik köszönhetek jó néhány ősz hajszálat is, és számos agysejtem veszett oda miattuk, de nagyon szeretem őket.

Önkénteskedsz még?

Nem, sajnos most már nem. Már nem fér bele az időmbe, ráadásul azt hiszem, hogy nekem tényleg a cicákkal van dolgom. Előttük néhány alkalommal, nem rendszeresen, de önkénteskedtem egy kutyamenhelyen. Hétvégi sétáltatásban és a menhely környezetének rendbetételében segítettem.

Álmom, hogy egyszer majd állatokkal foglalkozhassak. Vonz a vidéki élet, szeretnék egy házat, nagy telekkel, és állatokat szeretnék gondozni. Távoli, de nem mondok le róla.

Hogy lettél szociális munkás?

Szakközépiskolában tanultam, környezetvédelmi vegyésztechnikusi végzettségem van. Eredetileg német tanár szerettem volna lenni. A Pannon Egyetemre jelentkeztem, de nem vettek fel. Az egyetem mellett még a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolát jelöltem meg- pedig a szociális munkáról nem sokat tudtam- ahová viszont felvettek. Közben megszerettem, de még a diploma megszerezése után sem voltam benne biztos, hogy én ezt valaha is csinálni fogom.

Első munkahelyem egy építőipari cég volt, két évig dolgoztam ott titkárnőként, mindenesként, de a cég felszámolásra került, így jelentkeztem a TEGYESZ egyik álláshirdetésére. Nevelőszülői tanácsadó lettem, de az állás határozott időre szólt. Három év elteltével a Continental-hoz kerültem, operátor voltam, fizikai munkát végeztem másfél évig, amikor is ajánlatot kaptam az intézménytől. 2014 januárjától látom el ezt a feladatot, azóta vagyok a gondozási csoport vezetője.

Teljesen ismeretlen volt nekem ez a terület, a nulláról kezdtem, de sok segítséget kaptam, és könnyen beletanultam. Persze ennyi idő elteltével is azt kell mondjam, hogy a mai napig is tanulok. Nem csak szakmailag, emberileg is.

Hány munkatárs munkáját koordinálod? Milyen vezetőnek látod magad?

Összesen nyolc főét. Balatonfűzfőn négy gondozónő, Papkeszin egy, Alsóörsön pedig kettő kolléganő lát el gondozási feladatokat, és mellettük egy fő klubmunkatársam van, itt Fűzfőn.

Elvárom, hogy a munkáját mindenki 100%-osan végezze el. Úgy érzem, hogy jól működik a csapatom. Megfelelő a kommunikáció, van kölcsönös tisztelet, támogatás, elfogadnak vezetőként.

Van olyan terület, amelyben fejlődni szeretnél, akár emberileg, akár szakmailag?

A kommunikáció, abban szeretnék fejlődni.

Milyen szakmai terveid vannak a jövőre nézve?

Nagyon szeretem a munkámat, jelenleg nem vágyom többre. Jól érzem magam a bőrömben, szívesen csinálom, amit csinálok, jó helyen vagyok, elégedett vagyok.

Úgy érzem, hogy a továbbtanulásnak most nincs helye az életemben, jelenleg nem lenne rá energiám, magasabb vezetői ambícióim pedig nincsenek.

Mesélj kérlek egy kicsit a családodról, a párodról!

21 éve vagyunk együtt a párommal, együtt élünk, és együtt gondoskodunk a cicákról. Új élethelyzet számunkra, hogy Dani az utóbbi időben sokat van távol, a munkája miatt időnként több hetet tölt külföldön, távoli országokban.

A szüleim is Veszprémben élnek, már idősek. Amiben tudom, segítem, támogatom őket. Nagyon igyekeznek megoldani bizonyos dolgokat még mindig, segítség nélkül, de a nagybevásárlást, nagytakarítást, gyógyszerek kiváltását, orvosi vizsgálatokra való kísérést, ügyintézési feladatokat én intézem.

Van két bátyám. Az egyikük külföldön él, a másik Herenden.

Vannak bakancslistás terveid?

Londont nagyon szeretném megnézni egyszer. Sok helyen jártam már (USA, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Németország, Ausztria), de Angliában, Londonban még nem. És annak ellenére, hogy voltam többször már Amerikában, még szeretnék kiutazni Texas-ba egyszer.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

horoszkóp: skorpió

kedvenc étel: grízes tészta

kedvenc ital: Coca- cola

kedvenc szín: fekete, kék, mályva

kedvenc könyv: Stephen King könyvei

kedvenc film: oknyomozós dokumentumfilmek

kedvenc város: Washington

kedvenc vers: Aranyosi Ervin: Egy cica vallomása

Aranyosi Ervin: Egy cica vallomása

Így nézek rád, és ez már szerelem.
Szép a világ, mert itt vagy te velem,
s elviseled sok apró rosszaságom,
türelmes vagy, s a legjobb a világon!
Vágyom kezed, hogy újra megérintsen,
boldogabb perc az én számomra nincsen.
Lelkem dorombol és hozzád bújok én,
hallgasd és érezd, ez az örömzeném.
Így nézek rád, szívemben áhítat,
lenyűgözöl, s a lelked átitat.
Raboddá tettél, s mégis szabad vagyok,
szívedben én is kedves nyomot hagyok.
Így nézek rád…