SZÍNES ÉLETTERVEK TELEPORTÁLÁSSAL

 Aki egyszerre látja az élet szomorú és napos oldalát is, annak talán, - az élet közepén járva,- örömképessége, humora és dinamizmusa is megmaradhat. Munkatársunk ilyen. Az ő életében is,- mint mindenkiében,- voltak, vannak és lesznek nehéz és vidám pillanatok egyaránt. A pályaválasztás is érdekes változatokat mutat, de a napi életvezetés, a kamasz fiúk nevelése, a családi életben megjelenő különböző kulturális minták összehangolása teszi színessé életét. Érdekes olvasmány lesz. Ismerjék meg kollégánkat, SZALAY KRISZTINÁT, akivel Czulák Henrietta beszélgetett.

Kedves Kriszta! A családsegítő kollégák közül te vagy az egyik legrégebben itt dolgozó munkatársunk. Hogyan kerültél ide, mi a kitartásod titka?

Mielőtt a Gondos Pannihoz kerültem Herenden dolgoztam határozott idejű munkaviszonyban. Tudtam, hogy a szerződésem 2013. júniusában lejár, ezért április körül beadtam a pályázatomat az intézménybe, melyet akkori nevén Balatonalmádi Szociális Alapszolgáltatási Központnak hívtak. Nem sokkal később behívtak állásinterjúra. Az állásinterjút úgy éltem meg, mintha államvizsgáztam volna. Három felől záporoztak felém a kérdések. Jól megizzasztottak. Pár hét múlva értesítettek, hogy megfeleltem és várnak szeretettel. A „Gondos Pannis” utam 2013. június 7-én kezdődött. Az elmúlt 10 év elég hullámzó volt. Voltak nagyon jó évek, tele pályázatokkal, projektekkel és voltak hullámvölgyek, nehéz, megoldásra váró esetekkel.

Összességében a munkahelyi atmoszférának, feltételeknek, vezetői hozzáállásnak, valamint a közvetlen munkatársaknak köszönhetően dolgozom még mindig itt.

Hogyan kerültél a szociális pályára?

Véletlen választás miatt. Győrben a főiskolán művelődésszervező szakon szerettem volna továbbtanulni, de ez a szak párban indult a szociálpedagógiával. Erre jelentkeztem, erre vettek fel, így kezdtem el tanulni szociálpedagógiát is.

A második évben abba akartam hagyni a szociálpedagógia szakot, mert a győri hajléktalanszállón tett intézménylátogatás annyira megviselt lelkileg, hogy úgy éreztem hosszútávon nem lennék képes ilyen munkakörben dolgozni. Végül tanáraim meggyőztek arról, hogy ez csak egy szelete a szociális munkának és többféle, hozzám illő választási lehetőségem is van.

A diploma megszerzése után először művelődésszervezőként dolgoztam, majd egy véletlennek köszönhetően lehetőségem nyílt a másik végzettségemnek megfelelő munkát vállalni. A szociális pályám 2012-ben kezdődött Herenden.

A munkád melyik részét szereted a legjobban?

A kollégák tudják rólam, hogy nekem a nyár a munkában a feltöltődés időszaka. Nagyon szeretek táborokat szervezni és lebonyolítani, mert ilyenkor gyerekek közt lehetek. A táborozók nagy része évről-évre visszajár, ezért már tisztában vagyunk az igényeikkel és kívánságaikkal. A programokat is ezekhez az igényekhez igazítjuk.

Tavaly nyáron először ottalvós táborban vettünk részt a felső tagozatosokkal. Zánkára nyertünk pályázatot és feledhetetlen egy hetet töltöttünk el együtt. A „klasszikus családsegítői munkában” az ügyféllel való személyes kapcsolattartás családlátogatási formáját szeretem a legjobban. Véleményem szerint a család a természetes közegében könnyebben megnyílik, és a szakember is jobban megismeri a család mindennapjait. Emellett szeretem ismereteimet bővíteni, ezért szívesen veszek részt szakmai továbbképzéseken. 

Miben fejlődnél leginkább?

Az idei „bakancslistám” első pontja a halogatás elengedése. Tudom magamról, hogy a tőlem távol álló feladatokat hajlamos vagyok elodázni, tolom magam előtt folyamatosan. A halogatás a magánéletemre jellemző. Szeretném ezt innen kisöpörni.

A munkámban azt tapasztalom, hogy az ügytípus sokat változott az elmúlt 10 év során. A főiskolán tanultakat nem minden esetben tudjuk alkalmazni a speciális esetekben, ezért szívesen veszek részt szakmai továbbképzéseken.

Gyerekkorod melyik részére emlékszel vissza szívesen?

Az általános iskolai éveimre szívesen emlékszem vissza. Minden délutánt a Gyermekek Házában töltöttem. Jártam kerámia-, tűzzománc szakkörre, néptáncra és mazsorettre. Ezek közül a mazsorett volt a kedvencem, amit 8 éven keresztül kitartóan űztem és jártam fellépésekre. A mazsorettnek köszönhetően kétszer külföldön – Olaszországban és Németországban - is vendégszerepeltünk.

Gimnáziumi éveimből arra emlékszem vissza szívesen, amikor egy csereüdültetésnek köszönhetően eljutottam Franciaországba, ahol felejthetetlen két hetet töltöttem egy családnál, bejártuk az egész országot.

Megosztanál velünk pár gondolatot a családodról is?

Van két kamasz fiam. Férjem tunéziai származású. Ő teljesen más világnézetű országból jött. A két eltérő kultúrát próbáljuk itt Magyarországon összecsiszolni immár 9 éve.

Otthonunkban a gasztronómia területén abszolút a tunéziai ízvilág érvényesül. Minden más területen viszont férjem alkalmazkodik a magyar szokásokhoz és hagyományokhoz. Megtartjuk a Karácsonyt, a Húsvétot, a szülinapokat, amiket ők egyáltalán nem ünnepelnek.

Férjem családjával telefonon tartjuk a kapcsolatot, általában heti rendszerességgel. Terveink között szerepel, hogy valamelyik nyári szünetben meglátogatjuk a tunéziai rokonokat, mint már korábban is.

Tudom, hogy a tél a kedvenc évszakod. Mindig nagyon várod az első hóesést (ami évről évre várat magára). Meddig mész el, hogy lássál havat?

Nyáron születtem, ennek ellenére valóban a kedvenc évszakom a tél. Nagyon szeretem a havat, a hóesést és a havas hegycsúcsokat. Minden évben egy hétvégét szánok arra, hogy a kedvenc alpesi városomba ellátogassak. Ilyenkor órákig tudom csodálni a hófedte tájat. Az idei télen még nem voltam, februárra tervezem az utazást.

Ha különleges képességgel rendelkezhetnél, akkor mit választanál?

Teleportálni szeretnék, mert nagyon szeretek utazni, világot látni. Ezzel a képességgel mindenhol egy pillanat alatt ott lehetnék. Ugyan Balatonalmádiban élek, de az iskola miatt mindennapjaimban is sokat utazom Veszprém és Balatonalmádi között, ami elég sok időt vesz igénybe. A megtakarított időt a családomra fordíthatnám. 

Köszönöm az interjút!

 Bulvár:

                 horoszkóp: Rák

                 kedvenc étel: rakott krumpli

                 kedvenc ital: Coca-cola

                 kedvenc szín: zöld

                 kedvenc film: Szerelmünk lapjai

                 kedvenc zene: Vivaldi: Négy évszak

                 kedvenc város: Isztambul

                 kedvenc vers: Varró Dániel: Madárhatározó

Varró Dániel: Badar madárhatározó

– Tizenhárom szép madár –

Szép madár a bölömbika,

elbődül, ha fülön bököm.

Mert nem túl nagy öröm neki.

Szép madár a bölömbika.

Szép madár a szalakóta,

ám fölöttébb kelekótya.

Nem pisilt már hetek óta,

szép madár a szalakóta.

Szép madár a süvöltő,

nem volt soha tüzoltó.

Buszvezető se volt ő,

szép madár a süvöltő.

Szép madár a kenderike,

fészket rakni nem mer ide.

Tudja, hogy kipenderitem,

szép madár a kenderike.

Szép madár a lappantyú,

amíg föl nem robbantjuk.

Azután már roppant csúf,

szép madár a lappantyú.

Szép madár a vörösbegy,

nincsen rajta fölösleg.

Kedvence a rumos meggy,

szép madár a vörösbegy.

Szép madár a széki lile,

saját fészkét székeli le.

Ha kipurcan, béke vele,

szép madár a széki lile.

Szép madár a hantmadár,

csak ha meghal, randa már.

Egyszer élünk, nemdebár?

Szép madár a hantmadár.

Szép madár a bakcsó,

kedvence a habcsók.

Vett egy egész zacskót,

szép madár a bakcsó.

Szép madár a fekete harkály,

piros sityak, fekete altáj.

Az orrodban sohase turkálj!

Szép madár a fekete harkály.

Szép madár a vörös vércse,

rákapott a söröcskére.

Italozgat röhögcsélve,

szép madár a vörös vércse.

Szép madár a csuszka,

kimondottan guszta.

Rákakált a buszra,

szép madár a csuszka.

Szép madár a kerceréce,

vágd kupán a logarléccel!

Minek a sok hercehurca?

Szép madár a kerceréce.