Balatonalmádi

Gondos Panni Szociális Központ

Gondos Panni Szociális Központ

GONDOS PANNI NÉVJEGYKÁRTYA ROVAT

Kalmár Lajosné Rózsa

2022. november 15. - Gondos Panni Szociális Központ

rozsa_nevjegykartya.png

RÓZSA NYÍLT A PATAK PARTJÁN

 Olyan tartalmas és boldog gyermekkor után, amelyet mi már el sem tudunk képzelni, folytatásként kibontakozik előttünk egy tartalmas és boldog élet. Virág nyílt a patak partján. Mozgalmas, cselekvő, értékes és kreatív munkát, boldog, nagy családot hozott munkatársunk számára az élet. Milyen jó és örömteli ilyen történetet leírni. (Reméljük az olvasás is ilyen lesz) Ezt az örömöt kívánjuk Önöknek is interjúalanyunk, Kalmár Lajosné megismerése kapcsán! Rózsával Czulák Henrietta készített interjút.

Kedves Rózsa! Már én is hét éve dolgozom az intézményben, te pedig még régebb óta, ennek ellenére sajnos, nagyon keveset tudok rólad. Megosztanád velünk, hogy mióta dolgozol az intézménynél és milyen munkakörben?

  1. óta dolgozom az intézménynél. Előző év végén a Felsőörs önkormányzata pályázatot írt ki az Idősek klubjának vezetésére. Számos jelentkező akadt, azonban csupán két személy iskolai végzettsége felelt meg a pályázatban előírt követelményeknek. Rám esett a választás, én lettem a klub vezetője. A klub ezt követően a több ellátással együtt az almádi intézménybe tagozódott be, így kerültem a Központba. Nagyon aktívan telt az elmúlt időszak. 2013-ban mentem nyugdíjba, de itt maradtam az intézmény kötelékében. Ha szabadság, vagy betegség miatt szükség van rám, a mai napig én helyettesítek, illetve segítem a közösségi programok lebonyolítását. Jelenleg a szociális étkeztetés szervezésével, adminisztrációjával bíztak meg, így napi szinten tudom támogatni az idősek klubja munkáját is.

Nyugdíjas éveid aktívan telnek, látom, hogy nagyon pörgős vagy…

Nem is tudnám elképzelni otthon ülve az életet. Aktívan részt veszek a falu közösségi életében is. A Nők Felsőörsért Egyesület (NÖFE) 2006-ban jött létre azzal a céllal, hogy a helyi közösségi kapcsolatokat, tradíciókat, értékeket ápoljuk, a közösségi életet formáljuk, javítsuk. Az Egyesület vezetőségi tagja vagyok, éves szinten 4-5 település szintű rendezvényt szervezünk és bonyolítunk le úgy, mint:

  • Fánkfarsang februárban
  • Ízutazás júniusban
  • Szüreti mulatság és betakarítási ünnep októberben
  • Liba nap novemberben
  • Mikulás vonat decemberben

 

Beszélnél nekünk néhány programról?

Valamennyi program, nyitott, meghirdetett, a nem felsőörsi lakosok is részt vehetnek rajta. A rendezvényeket a NÖFE szervezi minden évben, mely számos előkészületet igényel. Novemberben a Liba napon libacombot sütünk a Civilház kemencéjében, melyet előző nap bepácolunk. Az ízletes sültet hagymás tört burgonyával és párolt lila káposztával kínáljuk. 16-17 fős lelkes csapat nagyon odaadó munkájának köszönhető a program sikeres megvalósulása. Egy liba napi rendezvény alkalmával akár 160-170 adag étel is elfogy. Sajnos az idei évben a takarékosság miatt ez a program elmarad, de a decemberi Mikulás vonat ismételten elindul. Erre az alkalomra 200-220 mikulás csomagot szoktunk összeállítani a gyerekeknek, melyet maga a Mikulás oszt szét nekik, miközben a vonat minden kisgyermeket körbe visz Felsőörsön.

Minden programnak hagyománya van, a lakosság szívesen veszt rész ezeken, sőt várják is azokat.

Hogyan kerültél a szociális pályára?

Annak idején a Dégi Gyermekotthonban kezdtem gyermekfelügyelőként. A tanórákon kívül vigyáztam a gyerekekre. Ezt követően a vendéglátásban helyezkedtem el pultosként, de 15 év alatt voltam könyvelő, leltáros, üzemadminisztrátor is.

A vendéglátásban a hétvégi és a késő esti munkát meguntam, ezért felhagytam vele. Munkanélküliként regisztráltam. Jókor voltam jó helyen, ugyanis ekkor indult Veszprémben a Munkaügyi Központ szervezésében a szociális gondozó és ápoló képzés. 49-évesen elkezdtem járni egy kétéves nappali képzésre. Ez az időszak életem egyik legszebb korszaka volt. A tanulmányok befejezése után rögtön nem tudtam elhelyezkedni, ezért óvodában, iskolában dolgoztam kisegítőként. Majd 2006-ban jött a fordulat, amikor az Idősek klubja működtetésére a helyi önkormányzat pályázatot írt ki. Így kerültem az akkori nevén Balatonalmádi Szociális Alapszolgáltatási Központba Idősek klubja klubmunkatársnak.

 

Manapság könnyen váltunk munkahelyet, a szociális pályán még nagyobb a fluktuáció…. Ennek ellenére te itt maradtál…

Igen, annak ellenére, hogy általában 5 évente munkahelyet és szakmát is váltottam, a Gondos Panni Szociális Központban dolgoztam a leghosszabb ideig, 15 évig. Innen is mentem nyugdíjba. Nagyon szerettem ezt a munkakört, mert nagyon változatos. Minden ember más, és ez mindig más helyzetet teremtett nap, mint nap Emberekkel szeretek foglalkozni, beszélgetni. Kollégáimmal nagyon jó kapcsolatot ápolunk, tiszteljük és szeretjük egymást. Vezetőimtől is sok támogatást kaptam egy-egy klubprogram megvalósításában.

Ennyi programszervezés és -lebonyolítás mellett hogy jut idő a családodra is? Úgy tudom elég nagy a család.

Valóban! Van két gyermekem, egy lányom és egy fiam. Mindegyik gyerekemnél született 4-4 unokám, összesen 5 fiú és 3 lány.

A lányomék Gyenesdiáson élnek, ott van egy cukrász üzemük és cukrászdájuk. A sütemény a családi összejöveteleken mindig biztosított.  A fiamék a szomszédunkban laknak, velük naponta találkozunk. A „klasszikus nagycsalád” sajnos egyre ritkábban tud összejönni. Egy évben egyszer, karácsonykor nálunk vagyunk együtt mindannyian, gyerekek, unokák, dédunokák. Napokkal az ünnep előtt nekilátok főzni. Ilyenkor legalább 18 fő üli körbe a karácsonyi asztalt.

A gyermekkorodat is Dégen töltötted. Mesélj róla!

Csodálatos gyerekkorom volt. Dégen nőttem fel, patakparton, erdő mellett laktunk. Nyáron úszni lehetett a patakban, télen korcsolyázni, szánkózni. Az erdő volt a mi játszóterünk. Sosem unatkoztunk. Ma már sajnos csak a temetőbe járunk Dégre havonta, kéthavonta.

Férjedre is azért jut időd?

A férjemmel vasárnapi kulturális program keretében várakat, várromokat nézünk. A Dunántúli várakat, várromokat jártuk eddig végig, legutóbb Szigligeten jártunk. Legközelebb szeretnénk messzebb eljutni, a Duna-Tisza közére, illetve az Északi-középhegységben a Füzéri Várat szeretnék megnézni.

Mi motivál téged?

Nehezen tudok megülni, ha otthon vagyok, akkor is tevékenykedek, szeretek közösségben lenni, beszélgetni. Otthon sudokuzok, vagy egy szórakoztató könyvet olvasok. Engem az aktív pihenés, ami kikapcsol. „Mindennek rendelt ideje van”!–ez a Bibliai idézet a mottóm. Nem kell túl görcsölni a dolgokat, valahogy úgyis lesz. E szerint élem az életem is.

Hogy látod magad 5 év múlva?

Egészséges szeretnék maradni. Még több dédunokát szeretnék. Erre talán lesz is esély, ugyanis még egy unokám megnősül. Szeretnék az Egyesület munkájában még sokáig részt venni és szeretném, ha a Gondos Panni Szociális Központ is minél tovább számítana rám. Csoportvezetőnkkel, Rencsevics Mihályné, Zsuzsával nagyon megértjük egymást, egy hullámhosszon vagyunk. Ildikóra, az intézményvezetőre is mindig számíthatok. Úgy érzem, ez egy jó kis csapat!

Köszönöm az interjút!

Bulvár:

             horoszkóp:                 Vízöntő

             kedvenc étel:             saját fejlesztésű, újragondolt norvég sertésszelet

             kedvenc ital:              száraz rosé

             kedvenc szín:             kék

             kedvenc film:             Életrevalók, A Kilimandzsáró hava

             kedvenc zene:            70-80’ -as évek slágerei

            kedvenc város:          Veszprém

            kedvenc vers:            Radnóti: Nem tudhatom, kortársak közül Aranyosi Ervin versei

 

Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

 

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

 

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

 

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

                (1944. január 17.)

A bejegyzés trackback címe:

https://almadiszockp.blog.hu/api/trackback/id/tr7117979118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása