Érdekel ez valakit? A labda még csak-csak, de hogy mekkora a térfogata, az is?

Aztán meg, mekkora az a pöttyös labda? Maroknyi, vagy mint egy óriási dinnye?

Mielőtt számításokba kezdünk, inkább játsszunk vele! A nagypapát nem érdekli, a nagymamát sem érdekli. A játszópajtásokat sem érdekli…..

De, mi van, ha apa matematikus, a nagynéni fizikus, anya pedig mérnök? 

Egy rövid kis anekdota szerint

ha a matematikus, a fizikus és a mérnök azt a feladatot kapja, hogy határozza meg egy pöttyös labda térfogatát, akkor a matematikus a gömb térfogatának képletével megoldja. A fizikus vízbe teszi a labdát és Archimédész törvényének segítségével kiszámítja. A mérnök pedig előveszi a PLK-t (pöttyös labda katalógust)…. 

A katalógus hasznos olvasmány, de ma, a Tudomány Világnapján fordítsuk komolyra a szót! Még akkor is, ha mi magunk, igazán távol a tudományos világtól úgy gondoljuk, hogy a tudomány igen is lehet játékos, kalandos dolog! Ebben Szilárd Leó fizikus gondolatai is megerősítenek bennünket: 

„Azt hiszem, a legtöbb gyerek kíváncsian, kutakodó fejjel jön világra. Talán azért lettem tudós, mert valamilyen értelemben gyermek tudtam maradni.”

Napsütés, paprika, Nobel-díj. Na, ki az?

Ha egy Activity játékban említenünk kell Nobel-díjas tudósaink közül valakit, legelőször talán Szent-Györgyi Albert jut eszünkbe egy C-vitamintól duzzadó egészséges paprikával. Életútját felsorolni most nincs lehetőségünk, azonban azt tudjuk, hogy kényelmes otthonban nevelkedhetett, családjában sok híres orvos, természettudós és zenész volt. Tizennégy éves korában egyszer belelapozott a nagybátyja által írt élettankönyvbe, és meglátta az emberi agy felépítését. „Természetesen egy szót sem értettem belőle, de elfogott a vágy, hogy a könyvet megismerhessem.”- írta.

Elgondolkodhatunk azon, hogyan jutott ő Nobel-díjig?

Azt mondják, a zsenialitás 1% géniusz, és 99% szorgalom, ezért valószínű, hogy a tanulás, a lelkesítő kíváncsiság, a befektetett energia járult hozzá ahhoz, hogy a világ a valaha élt legnagyobb tudósok között tartsa számon őt. Azonban nem feledkezhetünk meg a családi háttér, a tanulást támogató biztos egzisztencia szerepéről sem!

A tudomány világnapján többnyire azt értékeljük, hogy a tudomány, a tudósok mennyi mindent adtak a világnak, hogyan mozdították elő az emberiség fejlődését?

De eszünkbe jut-e, hogy a tudáshoz, a tudományhoz vezető, gyakran gyötrelmes, sok-sok erőfeszítéssel járó út mennyit fordított egy-egy Szent-Györgyinél kevésbé szerencsés gyermek egyéni sorsán, mennyit segített a társadalmi felemelkedésében?

Egyáltalán, számba vette valaki, hogy hányan, milyen sokan köszönhetnek egy értelmesebb életet a tanulásnak, a jó iskoláknak, a tudásnak, a tudománynak?  

Szent-Györgyi Albertnek szerencsés gyermekkor jutott. De, mint írtuk, sokan az árnyékból kapaszkodnak a fény felé. Hátrányból, amely gyakran legyőzhetetlen akadálynak tűnik. Mint amilyen a szegénység, vagy a női lét volt például a 19. században is.  

A szegénységtől a Nobel-díjig: a tudós nő – Marie Curie, kémikus…

 A lengyel származású Maria Sklodowska sokgyermekes szegény családba született. A tanulmányai során kiemelkedő képességeket mutató fiatal lány már 15 évesen leérettségizhetett. Munkát vállalt, mellette pedig fizikát és matematikát tanult az egyetemen. Mindezt egy padlásszobában nélkülözések közepette. Franciaországban első nőként doktori címet szerzett, később professzor lett a párizsi egyetemen. Kétszer nyert el Nobel-díjat a fizika és a kémia területén. Ő már biztosítani tudta lánya, Irene számára a tanulás lehetőségét, aki szintén Nobel-díjas kutató lett.

Gondoljuk végig a tudomány világnapján, hogy aki Marie Curie-hez hasonló géniusszal megáldott, le tudja -e küzdeni azokat a hátrányokat, amelyek gátolhatják a tehetsége kiteljesedését? Át tudja-e ugrani azokat az árkokat, amelyeket az otthon és a tanulás rossz fizikai feltételei, a szülők alacsony jövedelme, a szülők iskolából való kimaradása, a szülők oktatással kapcsolatos attitűdjei és az iskola esetleges nehézségei jelentenek a hátrányos helyzetű tanulók asszimilálására…?

Mindezek után adódik a kérdés, hogy mit tehet egy óvodai, iskolai szociális segítő?

Csak annyit, hogy buzdítsuk tanulásra, a felfedezés örömére, az elmélyült gondolkodásra a gyermekeket, támogassuk őket a családjaik bevonásával különböző hátránykompenzációs programokon keresztül!

És végezetül pedig azt, hogy a mai napon emlékeztessünk mindenkit: hogy a tudás hatalom és felelősség!

MIJ