Sokan máris fogják a fejüket, mert arra gondolnak, hogy ez azt jelentheti, hogy mindenkit szeretni kell. Nem kell mindenkit szeretni, sőt elfogadni sem kell mindenkit és nem kell vele egyetérteni.

A tolerancia annyit jelent, hogy türelmes vagyok, hogy tiszteletben tartom a másikat még abban az esetben is, ha meggyőződésem, hogy téved, hogy rossz úton jár. Persze ez is nagy kihívás lehet, mert nem könnyű megértőnek lenni olyasvalakivel kapcsolatban, akinek a véleménye számunkra elfogadhatatlan. Sokan úgy gondolják magukról, hogy kizárólag ők ismerik az egyetlen igazságot, és üldözik, gyűlölik azokat, akik nem értenek velük egyet. Ez nagyon veszélyes, sőt bizonyos helyzetekben életveszélyes is lehet.

Mi lenne a megoldás?

Fontos lenne, hogy mi különböző emberek megszólítsuk egymást, kommunikáljunk emberhez méltó módon! Megengedhető, sőt elvárható a konstruktív vita, és akkor esély nyílik arra, hogy közelítsünk az igazsághoz.

Nagyszabású kutatómunkát végeztek a világ minden táján, és kiderült, hogy a legtöbb ember vágya ugyanaz: család, gyermek, egészség, szeretet, boldogság.

Vannak olyan emberek, akik szinte kérkednek a másságukkal, és nem is gondolnak arra, hogy önmagukat veszélyeztetik, mert nagyon könnyen válhatnak intoleráns emberek agresszív támadásának célpontjává, áldozattá.

A gyűlöletbűntények nagyon gyakoriak, minden órában elkövetnek legalább egy olyan bűntényt, amikor bántalmaznak, megfélemlítenek, származása, vallása vagy szexuális orientációja stb. miatt egy másik embert. Különösen veszélyeztettek a tizennyolc év alattiak, mert az elkövetők és az áldozatok egyharmada a védtelen, mentálisan kevésbé érett tinik közül kerül ki.

A toleranciaablak egy pszichológiai kifejezés, ami arra utal, hogy a kül- és belvilág hatásaiból mennyit tudunk elviselni és kezelni anélkül, hogy megbetegednénk. Az emberek elviselhetőségi tartománya különböző, ahogyan érzékszerveink érzékenysége és a teherbíróképességünk is eltérő.

Az életünk során mi magunk is változunk. Egyes életszakaszokban fát lehet vágni a hátunkon, máskor falra mászunk aprócska kellemetlenségek miatt. Tehát az átlagos toleranciánk beszűkülhet, például trauma hatására, kimerültség vagy túlzottan nagy megterhelés miatt.

Egyébként a toleranciaszintünk kisgyermekkorban alakul ki és ezt is, mint csaknem mindent az anya-gyermek kapcsolat határozza meg alapvetően.

Az életet akkor élvezzük és akkor érezzük jól magunkat a bőrünkben, ha a toleranciaablakunkon, azaz a tűréshatárunkon belül vagyunk. A tűréshatáron kívül káosz uralkodik, minden veszélyes, stresszelünk.

 Lehet-e fejleszteni a toleranciát?

 Igen! Tudatos tréningezéssel. Például keressük az olyan élethelyzeteket, amelyek szorongást keltenek bennünk, és azokat bátran, ugyan remegő lábbal felvállalva, de küzdjünk meg ezekkel, majd siker estén veregessük meg saját vállunkat! Persze a fokozatosság elvének betartása nagyon fontos! Enyhébb szorongást keltő helyzetekkel kezdjük az „edzést”!

A tolerancia, azaz a türelmesség jelen kellene, hogy legyen valamennyi emberi kapcsolatunkban, legyenek azok szoros családi, vagy baráti viszonyok, munkatársi kapcsolatok, szomszédok és egyéb kötődések!

Tiszteletben kell(ene) tartani a másik másságát, hiszen joga van ahhoz, hogy eltérő legyen tőlünk! Sokan azt hiszik, hogy mindig mindenben egyet kell érteni, de nem erről van szó. Elfogadni kell, hogy ilyen vagy olyan a másik, és lehetőség szerint megérteni, befogadni (akár a másságát, eltérő véleményét), saját lelki egészségünk érdekében is!

 „Elfogadlak olyannak, amilyen vagy! Legyél akár a gyerekem, a szülőm, a főnököm, a munkatársam stb.”

A jelenkor történései próbára teszik toleranciánkat.

A tudatos odafigyelés, a mindennapi „tréning” úgy kell ma, mint egy falat kenyér!

Gyakoroljuk a türelmességet! Sajnos, rengeteg lehetőség adódik most erre….

                                                                                                          Kardos Klára

                                                                                                 klinikai szakpszichológus