A szociális munkásoknak nem sok dolguk van Államtitkárokkal, messze vannak tőlük.  

Néha kezet foghatnak velük, megnyitóünnepségeken -ha megtisztelik azt-, csendben bekísérhetik őket az első sorba, vagy a névjegytálbás díszabroszos pulpitusra. De mégis közeli volt és emlékezetes maradt Fülöp Attila államtitkár 2018. novemberi SZOSZAK konferencián elhangzott nyitóbeszéde egy keleti bölcsességet idézve: 

„Egy egész növekedő bambuszerdő susogása nem jár olyan robajjal, mint egyetlen fa kidőlése”

 E közmondás sűrítve érzékelteti azt, hogy a szociális szervezetek -miközben munkatársaik elhivatottan teszik dolgukat -csak akkor kerülnek a média, vagy egyéb nyilvánosság reflektor fényébe, ha valós vagy vélt mulasztásuk okán egy-egy esettel összefüggően felelőst kell találni. 

Egyéb esetek, szakmafejlesztési törekvések, eredményes projektek, akciók, sikertörténetek, megsegítések örömei a társadalmi nyilvánosság irányában nem becsatornázottak.

Holott minden szociális feladatot, szolgálatot végző szervnek vannak sikertörténetei és minden ilyen szervezetnek -sajnálatos módon- lehet egy „Szigetszentmikósi ügye” (ez a 2013-ban kipattant ügy nagy port kavart fel-a köznevelés, gyermekvédelem és egyéb szervek működési deficitjei példázva)

Út a Szociális Intézménytől „A” Gondos Panni felé 

A fenti, Államtitkár által hozott példamondat megerősített abban, hogy többet kell tennünk önmagunkért. Hogy többet kell tennünk a szociális munkáért, mint hivatásért, annak elismertségéért. Itt helyben, a saját eszközeinkkel is. 

Az első lépés: a név, az önazonosság

Régóta dédelgetett vágyunk volt, hogy a mi szervezetünknek is legyen neve, hogy megmutathassuk valódi arcunkat.

Társadalmi szinten a szociális szakma megbecsülése rendkívül alacsony. Nincs országos, megyei, de még járási szintű „szóvívője”, nagyobb fóruma, szakmai képviselete sem, így e pálya, hivatás szinte láthatatlan. 

Régi célunk volt, hogy fordítsunk ezen a helyzeten és kilépjünk a szociális intézményekre jellemző arctalanság mögül, és az itt élőknek -azon túl,- hogy továbbra is családbarát és innovatív módon szolgáltatunk, a nevünkkel is üzenetet küldjünk.

A szociális intézmények ritkán küldenek ilyen üzeneteket a környezetüknek. Nagyon kevés szociális szervezet van az országban, amely emléket állít valaha élt kitűnő és elhivatott segítőknek. Szinte mindenki tud mondani híres pedagógust, pszichológust, természettudóst, nyelvészt, kutatót, sportolót. Szociális munkást aligha. Pedig kiváló és jelesképviselői dolgoznak, dolgoztak a társadalom jobbításáért. (Mi „szociálisok” is csak kevés példát tudunk hozni: a szombathelyi Pálos Károlyról, vagy az Esztergár Lajosról elnevezett pécsi intézményeket. Bár be kell vallanunk, hogy e két, a „szociális igazság”, a „szegényügy” területén elhivatottan küzdő személy is jogász ember volt)

 Példaképet kerestünk

 Az intézmény elnevezése 25 éves fennállása alatt eziáig az ágazati jogszabályok útmutatása szerint kizárólag a székhelytelepülés neve és az intézmény ellátási profilja alapján képzett hivatalos név volt. Volt nevünk tehát: úgy, ahogy azt a JOG előírta. Ezen évek óta változtatni kívánt a szakmai stáb.

 Hosszú ideje kerestük azt a személyt, akinek életpályája, habitusa, szakmai elköteleződése, kliens és életszeretete azonos lehet saját szervezeti célkitűzéseinkkel, szakmai törekvéseinkkel.  Kiemelkedő hivatásbeli tálentuma, elköteleződése, tudása alapján az intézmény szakmai közösségének választása - Dr. Gondos Anna (1947-2003.),- pszichológus, családgondozó, szociális munka tereptanár személyére esett.

 Ki volt ő?

 Többek között az első családgondozók egyike, a szociális segítő és asszisztensképzés módszertanának egyik kidolgozója, a Gordon- módszer egyik magyarországi meghonosítója, a szülésre felkészítő magyarországi programok elindítója, a rendszerváltás előtt a Lares Humánszolgáltató Kisszövetkezet (Lares, római istenség, a családi tűzhely őrzője) alapítója.

 Dr. Buda Béla így ír róla: „Az alapdallam mindig az volt, hogy Panni ott volt, lelkesített, dolgozott, áldozatokat hozott, nem rivalizált, nem törekedett vezetésre, ügyek, emberek érdekelték, sajátos kovász volt, amely erjesztette és formálódni engedte a dolgokat, de visszavonult, amikor a sikert kellett volna learatni.”

 A példaképünkké emelt kollégát mindenki csak Gondos Panninak nevezte és ő is azt szerette, ha kollégái így szólítják, ezért gyermekeivel történt előzetes egyeztetés alapján a szakmai közösségünk is nevének ezt a változatát fogja viselni.

Neve kifejezi a szociális hivatás pozitív, humánus elemeit, és ez adja vissza leginkább a névadó játékosan elhivatott személyiségét is.

 Szeptember 27. – a második születésnap

Ez volt az a nap, amikor fenntartónk hozzájárult kezdeményezésünkhöz, ahhoz, hogy intézményünk Gondos Panni nevét viselje 2021. januárjától.

 Öröm ez számunkra, mert hozzájárulhat ahhoz a törekvéshez, hogy széles körben érzékelhető pozitív arculatot, színt adjunk a szervezetünknek.

Öröm, mert e lépés támogathat minket abban, hogy a lakosságnak jól körülhatárolható, tiszta képe legyen a humánus, családbarát szolgáltatásainkról.

Öröm ez, mert Gondos Panni segíthet, hogy a „szürke zónából” az átlátható, a széles körben ismert szolgáltatások körébe tolja a szociális segítést és gyermekjóléti szolgáltatásokat úgy, hogy az országos szinten köztudatba épült, hatósági („mumus”) jellegétől megszabadítja és emberközelívé teszi.

 Gondos Panni ízig-vérig családgondozó volt -írta róla egy pályatársa. Humánus, nagytudású, játékos, kísérletező.

Szeretnénk a nyomdokaiban járni!

SI/MIJ